Az egész életedet befolyásolja, hogy milyen a középiskolád

A legkiforrottabb továbbtanulási elhatározással a hat- és nyolcosztályos gimnazisták rendelkeztek: több mint felük a felsőiskolát is tudta, ahová jelentkezni akar, a szakközépiskolások harmadának viszont nem voltak felsőfokú továbbtanulási szándékai, ötödük pedig bizonytalan volt. Az összes megkérdezett diáknak csak mintegy 8 százaléka mondta biztosra, hogy nem adja be a felvételi jelentkezési lapját egyik felsőoktatási intézménybe sem.

A továbbtanulási szándék leginkább a szülők végzettségétől függ: ez befolyásolja, hogy a gyerek milyen középiskolába kerül, a középiskola típusa pedig azt, hogy akar-e továbbtanulni. A szakközépiskolák tanulói jellemzően kevésbé iskolázott szülők gyermekei (közel kétharmaduk olyan családokból származik, ahol egyik szülőnek sincs felsőfokú végzettsége), a hat- és nyolcosztályos gimnáziumi diákok felének viszont mindkét szülője diplomás, és közöttük elenyészően kevesen vannak, akik egyik szülőjének sincs felsőfokú végzettsége. Ha ehhez hozzáveszszük, hogy a felsőoktatásba bekerülők kétharmada a középiskolák alig 10 százalékából kerül ki, egyértelmű a társadalmi státus újratermelődése. Szemben a szülők iskolai végzettségével, a család vagyoni helyzetének sokkal kisebb a hatása a továbbtanulásra: ebben nincs komoly különbség az egyes intézménytípusokba járó diákok között.

Az intézmények jellemzői közül a legtöbb továbbtanulni kívánó diák a munkaerő-piaci elhelyezkedést közvetlenül befolyásoló tényezőket (a diploma itthoni, illetve nemzetközi elismertségét, az elhelyezkedésben való iskolai segítségnyújtást a végzés után, a nemzetközi kapcsolatok kiterjedtségét) vagy az intézmény iskolával párhuzamos elhelyezkedést segítő programjait emelte ki. Ezeknél kevésbé fontosnak tartják a munkaerő-piaci lehetőségeket közvetetten befolyásoló olyan tényezőket, mint az intézményi diákélet, a hallgatók közérzete (pezsgő diákélet, jó infrastrukturális háttér, jól kidolgozott tantervek, színvonalas órák). Rangsorukban csak ez utóbbiakat követi például az, hogy nagy hagyományai vannak-e az intézménynek, van-e sok elismert, tudományos hírnévvel rendelkező oktatója vagy előkelő-e a pozíciója az intézményi rangsorokban.

A megkérdezett budapesti középiskolások mintegy kétötöde tudott megadni iskolát, ahová jelentkezne. Közülük első helyen a legtöbben az Eötvös Loránd Tudományegyetem valamely karát jelölték meg, 15 százalékuk a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet választotta, 10-10 százaléknál több pedig a Budapesti Gazdasági Főiskolát, illetve a Budapesti Corvinus Egyetemet (ez nagyjából tükrözi az országos arányokat, lásd erről a rangsorainkban szereplő jelentkezési létszámokat a képzéseknél). Több mint négyötödük (84 százalékuk) első helyen a fővárosban maradna, mindössze 8 százalékuk menne vidékre

(a többiekről ezt nem lehetett eldönteni, mert olyan képzést jelöltek meg, mely mind Budapesten, mind vidéken folyik).

A továbbtanulni szándékozók 95 százaléka nem állna meg az alapszaknál, hanem továbbmenne mesterképzésre (vagy már eleve osztatlan képzésre jelentkezne), és ebben nincs különbség iskolatípusonként sem – összhangban a 2009-es diplomáspályakövetés eredményeivel.  Ez arra enged következtetni, hogy a diákok nehezen tudják elképzelni, hogy a hároméves alapozó képzés után megszerezhető diplomával hol, milyen állásban tudnának elhelyezkedni, s az is előfordulhat, hogy a kétféle diplomával betölthető állások között nagy fizetés- és munkakörülménybeli eltérésre számítanak.

Felsőfokú diplomával a diákok 64 százaléka tartja valószínűnek vagy biztosnak az azonnali elhelyezkedést, érettségivel az 52 százaléka. A remélt munkától hosszú távon leginkább azt várják, hogy érdekes és változatos legyen, illetve hogy a munka mellett jusson idő a családjukra is (ezeket a válaszadók 65-65 százaléka jelölte meg fontos értékként). A válaszadók majd fele szerint nem kevésbé fontos, hogy a munkahely hosszú távon biztos legyen.

Ezekben nagyjából egységesek a diákok, jobban megosztja viszont őket a karrier, a vezető szerep és az anyagiak megítélése. A diákok négyötöde kifejezetten nem szeretne vezető pozíciót betölteni, a maradék 20 százalékuknak pedig fontos, hogy irányíthassa más emberek munkáját. A megkérdezettek harmada nem tartja fontosnak a karriert, negyedük a biztos, hosszú távú munkára helyezi elsősorban a hangsúlyt, s szintén minden ötödik olyan munkára vágyik, ahol sok pénzt kereshet. A négyosztályos gimnáziumba járók vágynak a legkevésbé karrierre – a harmaduk egyáltalán nem –, és mindössze 8 százalékuk szeretné irányítani más emberek munkáját. A hat- és nyolcosztályos gimnáziumi tanulók között a legkisebb a nagy pénzre áhítozók aránya, és a szakközépiskolások szeretnének leginkább vezető pozíciót betölteni.

Az üzleti élet és irányítás iránt érdeklők közül a legtöbb vezető szerepre vágyik (30%), és azok vannak a legkevesebben közöttük, akik a biztos megélhetést tartják elsősorban fontosnak (9%). A személyi szolgáltatások iránt vonzódók között azok vannak többségben, akik nem karrierben gondolkodnak (30%), de a humán tudományokat választók körében a karrier ennél is jobban háttérbe szorul (47%), és ők elenyésző részben szeretnének vezető pozíciót vállalni (11%). A társadalomtudományokra jelentkezők közel egyharmada elsősorban nem karrierre vágyik (31%), és közel ugyanekkora részük szeretne biztos megélhetést (29%). Az Eötvös Loránd Tudományegyetemet választók legnagyobb része nem a karrierállásokat részesíti előnyben, a vezető pozícióra vágyók és a pénzre hajtók aránya pedig viszonylag alacsony közöttük. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre pályázók közül a legkevesebben vezető pozícióra vágynak, a Budapesti Gazdasági Főiskolát választó jelentkezők közül a legtöbb sokat akar keresni, a Budapesti Corvinus Egyetemre tartók közül a legkevesebben a biztos megélhetést tartják fontosnak, a legtöbben pedig a vezető pozíciót.

HVG Diploma

További érdekes elemzések, cikkek a HVG Diploma különszámában