Egy szaktanár megoldását közöljük, szerinte így kellett megírni a hosszabb esszéket. Fontos, hogy a hivatalos megoldókulcsot holnap reggel teszi elérhetővé az Oktatási Hivatal. A mai történelem érettségi nap szakmai támogatását, köszönjük az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemnek.
Az érettségizők a hosszú esszék megírásakor az alábbi két téma közül választhattak:
Az Eduline javítótanára szerint így kellett megoldani a két hosszú esszét:
1301-ben fiú utód nélkül elhunyt III. András magyar király, és vele kihalt az Árpád-ház férfi ága (T1). Az ezt követő zűrzavaros időszakot (1301-1308) interregnumnak K2 nevezzük. A magyar trónért három, az Árpád-házzal leányági rokonságban álló dinasztia kezdett vetélkedni, akik közül az egyik a nápolyi Anjou családból származó Károly Róbert. Őt egyértelmű támogatásról biztosította (F1) a pápa, aki a király nélküli időszako kétségbeejtőnek tartja, mivel nem érvényesül a központi hatalom (F1 és a vallás által táplált belső rend (F1). Károly Róbert csekély hazai támogatottsággal rendelkezett, de a küzdelemből mégis ő került ki győztesen. Többször megkoronázták (1301, 1308, 1310), mire végül törvényesen elfoglalhatta a magyar trónt.
A XIII. század végén és a XIV. század elején a tartományurak (oligarchák) hatalma jelentős volt. Egyesek hatalmukat egész országrészekre kiterjesztették, és azok felett királyi jogokat gyakoroltak ( pénzverés, hadsereg), ezért kiskirályoknak-oligarcháknak is nevezzük őket. Legjelentősebbek a Csákok (ÉNY Magyarország), Kőszegiek (Dunántúl) , Abák (ÉK Magyarország) (T2) stb. voltak. Károly Róbert csak fokozatosan, a tartományúri befolyás felszámolásával tudott a korona mellé királyi hatalmat is szerezni (E1). A bárók elleni harcban a főpapságra, a nemességre és a városi polgárságára támaszkodhatott. Az összefogásra képtelen ellenfeleit ígéretekkel és engedményekkel nyerte meg, vagy fegyveres erővel törte meg. Ennek első állomása az 1312-ben lezajlott rozgonyi csata (T1) volt, amelyben legyőzte Aba Amadé fiait, és a Csák Máté által segítségükre küldött csapatokat. A királyi hatalom megerősítéséért folyó küzdelmek egészen 1321-ig elhúzódtak, amikor is Csák Máté meghalt, így utolsóként az ő birtokai is a király fennhatósága alá kerültek (E1). Ezt követően Károly hatalma már a teljes országterületre kiterjedt, az udvartartás visszaköltözhetett Visegrádra (T2).
A kiskirályok bukásával területeik újra beolvadtak a királyi birtokállományba, amelyből az uralkodó jelentős adományokkal jutalmazta támogatóit (F2). Legfontosabb híveit a legfőbb országos méltóságokba (nádor, erdélyi vajda, horvát bán, országbíró, tárnokmester stb.) emelte.(F2) Ekkor emelkedtek fel a Szécsényiek, Drugethek, Laczfiak, Garaiak, Bebekek, Újlakiak stb. A király hatalmának legfőbb bázisát a tartományuraktól elvett várak és a hozzájuk tartozó uradalmak alkották, amelyeket honorként (hivatalként) az ország fő tisztségviselőire bízott (E1). Ezek a tisztviselők feltétlken hívei lettek F2). A király a tisztséggel együtt a honort (K2) is bármikor visszavonhatta, így az nem válhatott a magánvagyon részévé.
Szükségesnek látta az ország gazdaságának megreformálását, amelyben legfőbb tanácsadója, Nekcsei Demeter tárnokmester (K2) (a királyi jövedelmeket kezelő hivatal vezetője) segítette (E2).
A tartományuraktól visszavett területek a királyi birtokállományt gazdagították, de ez hamar semmivé vált a nagyarányú adományozások miatt.(E2) Következményeként jelentősen csökkentek a királyi birtokokból származó jövedelmek, ezért át kellett térni a regálékon (K2) alapuló gazdaságpolitikára (K1).
A királyi hatalom anyagi alapját a regálé jövedelmek (minden olyan államkincstárt illető jövedelem, amit királyi jogon szedtek) biztosították (E2). Magyarország területe rendkívül gazdag volt nemesfémekben, ezért a király támogatta új bányák nyitását, valamint külföldről bányászokat is telepített az országba. A régi gyakorlat szerint minden bánya tulajdonosa a király volt, így ha valamelyik földesúr a birtokán érclelőhelyet talált és nyitott, akkor a területet megfelelő kárpótlás ellenében át kellett engednie az uralkodónak (F3). A fejlődésben érdekelt Károly Róbert megreformálta az urburát (a kitermelt ércek után a királynak fizetett illeték, az arany egytizede, az ezüst egynyolcada), és hogy ebben érdekeltté tegye a földbirtokosokat, megtarthatták a bányákat a területtel együtt, sőt az urbura egyharmadát is átengedte nekik (F3). Mindez jelentős változással járt a bányászat, különösen a magyarországi nemesfémkitermelés szempontjából (az évi aranytermelés 2-2,5 tonna) (F3).
Károly Róbert a gazdasági reformok végrehajtása céljából kibővítette az ország pénzügyi szervezetét, létrehozva az állami jövedelmeket behajtó és kezelő kamarákat (E3). A kamarák élén a kamaraispánok álltak, a kamaraispánok felett, pedig a tárnokmester. A bányák teljes nemesfémhozamát a kamarák vásárolták fel az általuk megszabott áron.
Megreformálták a pénzverést, a firenzei fiorino mintájára értékálló aranyforintot és ezüstdénár került bevezetésre. Az értékálló pénz (K1) megjelenése miatt a korábban szokásos évenkénti pénzbeváltás megszűnt (E3), így a kincstár elesett egyik fontos bevételi forrásától a kamara haszna nevű illetéktől, amelyet az újonnan bevezetett kapuadóval pótoltak. Ezt minden olyan kapu (porta) után fizetni kellett, amelyen egy szénásszekér befért, ezért portális adónak is nevezték. Összege évi 18 dénár volt, és a jobbágyok fizették.
A király új vámrendszert (K1)alakított ki, a korábbi tételeket egységesítve létrehozta a huszad és a harmincadvámot (E3). Az országhatáron át kivitt vagy behozott áruk értékének huszadát, vagy harmincadát kellett vámként befizetni. Gazdasági reformjaival Károly Róbert gazdag kincstárat és erős királyi hatalmat örökített tovább fiára I. Lajosra (1342-1382).
Magyarország a második világháború befejezése (1945) (T1) után a szovjet megszállási zónához tartozott és a SZEB (K2) segítségével a Szovjetunió (T2) vezetője, Sztálin közvetlenül beleszólhatott a politikai folyamatokba. 1947-48 folyamán a kékcédulás választások után megkezdődött az ellenzéki pártok felszámolása, majd megvalósult az ország szovjetizálása is, aminek forntos lépése volt 1948-ban a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) (K2) létrehozása az SZDP és a MKP összeolvadásával. Az új párt létrehozásával megvalósult az egypártrendszer (K2), a párt programja kommunista (K1) program volt, a vezetők többsége az MKP-ból került ki. Az MDP főtitkára Rákosi Mátyás lett.
Az 1949. augusztus 20-án elfogadott “sztálini alkotmány” rögzítette: “munkásosztály marxista-leninista pártja a társadalom vezető ereje”. Az államforma (K1) a népköztársaság lett. Az állam élén az Elnöki Tanács állott, és annak elnöke törvényerejű rendeleteivel még a látszatparlamentet is kiiktatta. Létrehozták a tanácsokat (K1), amik nem önkormányzati, hanem a központi akaratot végrehajtó szervek voltak.
Rákosi Mátyást (1892-1971) “Sztálin legjobb magyar tanítványának” tartották. Sztálinéhoz hasonló személyi kultuszt (K2) épített ki (E2). Tudta, hogy hatalma Moszkva akaratától függ, ezért teljesítette, sőt túlteljesítette a szovjet elvárásokat (E2). Mögötte a második ember, Gerő Ernő a gazdasági területet irányította, Farkas Mihály a hadsereget és a rendőrséget, Révai József az ideológiát és a kultúrát (E2).
A rendszer ideológiájának (K1) az alapja az osztályok közötti ellentét volt, miszerint a kizsákmányoló osztályok (K1) elleni harcot a megsemmisítésig kell folytatni (F1). A proletáriátus feladata a burzsuázia felszámolása és a kulákság elleni harc és ez Rákosi fontos küldetésének számított (F1). A párt folyamatosan riogatott az ellenséggel, amely alapvetően a Horthy rendszerhez kötődő csoportokból állt (F1), de bizonyítani kellett azt is, hogy az ellenség a pártba is beférkőzött, így 1949. szeptemberében Rajk Lászlót és társait halálra ítélték, kémkedés és más “népellenes” bűntettek vádjával. Mindezt koncepciós perek (K2)segítségével valósították meg, amelyek lefolytatását az ÁVH segítette az anyaggyűjtéseivel. Gyakori módszer volt a fekete autó megjelenése, a hatóság váratlan becsöngetésétől pedig mindenki rettegett (csengőfrász). Akit nem ítéltek halálra az börtönbe is kerülhetett, vagy büntetőtáborba (Recsk) (T2).
A Rákosi rendszer támasza az ÁVH volt (E3), ami önálló hatóságként tevékenykedett, törvények felett állt (E3), Rákosi akaratát valósította meg, élén Péter Gáborral (E3). Az ÁVH, a rendőrség és az Ügyészség segítségével kb. 600.000 ember ellen indultak eljárások, a rendszer az egész társadalmat félelemben, terrorban tartotta. (F2). A Belügyminisztérium besúgó hálózatot működtetett (F2) és a hálózatnak joga volt megsérteni az alapvető emberi jogokat, így az emberek magánéletéről is gyűjtöttek információkat (F2).
Megkezdődtek a kitelepítések, létrejöttek az internálótáborok. A kitelepítések azokat érintették, akik az állami vezetők szerint az előző rendszer haszonélvezői voltak (F3). Számukra kényszerintézkedésként új lakhelyet jelöltek ki (F3), megfosztva ezzel őket a társadalmi kapcsolataiktól, egyúttal megbüntetve a vélt vagy valós rendszerellenességüket (F3).
A kommunista ideológia vallásellenességgel párosult, komoly cenzúrát működtetett és csak azok a művészeti alkotások érvényesülhettek, amelyek a rendszert szolgálták. A jelszó: „aki nincs velünk, az ellenünk” mutatja, hogy a közömbösök ellen is fel kell lépnie a pártnak, illetve a párt öklének, az ÁVH-nak. ,
1950. januárjában megindult az első ötéves terv, melynek irreális tervmutatói (“a határ a csillagos ég”) igen megnehezítették a munkásság életkörülményeit. Súlyos aránytalanság mutatkozott az ipar szerkezetében a nehézipar és a hadiipar javára. A fogyasztási cikkek, a könnyűipari termékek mennyisége, minősége elmaradt a lakossági igényektől. A kisipar és a kereskedelem gyakorlatilag elsorvadt, 1952-ben bizonyos cikkekre jegyrendszert kellet bevezetni. kollektivizálás (cél: a parasztság megtörése)
1950-51ben előtérbe került a kollektivizálás, amit a parasztság adóinak emelése, beszolgáltatás mennyiségének növelése, a padlássöprés (elvették a vetőmagot), valamint a kuláknak nyilvánítás (gazdag paraszt) jellemzett. Így próbálták felszámolni a magángazdaságokat és elősegíteni a téeszesítést TSZ=termelőszövetkezet.
A rendszer működése 1953 március 5 (T1) után (Sztálin halála) felülvizsgálat alá került és az SZKP részéről felelősségre vonták Rákosi, majd, Nagy Imrét ültették a helyébe.
Mikor jönnek a hivatalos megoldókulcsok?
Az Oktatási Hivatal tájékoztatása szerint az érettségi vizsgák feladatsorait a javítási-értékelési útmutatókkal együtt a vizsgát követő napon hozzák nyilvánosságra. Ez azt jelenti, hogy a reggel 8.00, illetve 9.00 órakor kezdődő vizsgák esetében a vizsga másnapján reggel 8.00 órakor, a 14.00 órakor kezdődő vizsgák esetében pedig a vizsgát követő nap 14.00 órakor.
A rövid esszék nem hivatalos megoldásait itt nézhetitek meg:
A diákoknak két esszéfeladatot kellett megoldaniuk: egy rövidebbet és egy hosszabbat. Mutatjuk, hogy írta meg egy szaktanár a rövid esszéket. A mai történelem érettségi nap szakmai támogatását, köszönjük az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemnek.
Rákosi és Hitler is szerepelt a középszintű töriérettségi feladatsorában. A diákok szerint a középszintű vizsga kifejezetten könnyű volt. A mai történelem érettségi nap szakmai támogatását, köszönjük az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemnek.
Kedvező esszétémákat kaptak az érettségizők a történelemérettségi második részében a szaktanár szerint. A céhekről és Károly Róbert uralkodásáról szóló feladatok különösen jól ismert témák, de a német terjeszkedésnél volt egy fontos szűkítés, amire figyelni kellett.
Mutatjuk a részleteket.
Az elmúlt években nem volt arra példa, hogy két diktatúrás esszé is szerepeljen a történelemérettségi második részében.
Bár a diákok többsége megkönnyebbülve jött ki a középszintű történelemérettségiről, a jó eredményhez így is komoly odafigyelés kellett – mondta az Eduline-nak Edényi László, történelemszakos tanár. Szerinte a feladatsor összességében nem volt nehéz, de a színötös tanulók is hibázhattak.
Összességében kifejezetten diákbarátnak találták a diákok az idei töriérettségit, bár egy-két kérdés megfogalmazása vagy éppen a kép minősége problémát okozott.
