Így alakul át a szakképzés
A cél az, hogy a szakképzési centrumok működése még inkább szakmai alapokra épüljön, és politikamentesen, átláthatóan szolgálja a tanulók és a helyi gazdaság érdekeit.
Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter a napokban közösségi oldalán számolt be arról, hogy Naderi Zsuzsanna szakképzésért és felnőttkori tanulásért felelős államtitkárral áttekintették a szakképzés helyzetét és a következő tanév feladatait.
A miniszter bejegyzésében azt írta, hogy egyetértettek abban: „a szakképzés stabil alapokon áll”, ezért nem átfogó átalakításokra, hanem célzott fejlesztésekre van szükség. A tervek között szerepel a kancellári rendszer megszüntetése és az egyszemélyi vezetés bevezetése a szakképzési centrumokban, amit már a bizottsági meghallgatásán is a legfontosabb feladatok egyikeként említett.
A poszt alatt azonban több, a szakképzésben dolgozó oktató és szakember fogalmazott meg éles kritikákat.
Túlterhelt érettségi időszak
Több hozzászóló szerint a technikumi képzés jelenlegi rendszere indokolatlan terheket ró a diákokra. Egy pedagógus arra hívta fel a figyelmet, hogy a technikumi tanulók a 12. évfolyam végén kötelező jelleggel tesznek előrehozott érettségit közismereti tárgyakból, miközben sok intézményben az írásbeli és szóbeli vizsgák között is szakmai órákon kell részt venniük.
Szerinte ez azért problémás, mert a gimnáziumi tanulók ebben az időszakban kizárólag az érettségire készülhetnek, míg a technikumi diákoknak egyszerre kell helytállniuk több területen. Úgy fogalmazott:
Ha a szakképzés valóban erős lábakon áll, akkor nem azzal kellene bizonyítania ezt, hogy a technikumi diákokat az érettségi időszakban is túlterheli, hanem azzal, hogy ugyanazt a nyugodt és méltányos felkészülési lehetőséget biztosítja nekik, mint a gimnáziumi tanulóknak
Sok a probléma a duális képzéssel is
A kommentelők jelentős része a duális képzéssel kapcsolatban fogalmazott meg kritikákat. Egy oktató szerint a rendszer számos szakmában nehezen működik, és gyakran a tanulók, valamint az oktatók számára is felesleges terheket jelent. Kifogásolta többek között, hogy a gyakorlati időszakok és a tanév rendje nehezen összehangolható, ami folyamatos órarendmódosításokhoz vezet.
Szörnyű, abnormális rendszer. Se nem diákbarát, se nem oktatóbarát, pedagógiailag meg öngól
– fogalmazott.
Hasonló problémákról írt egy tanár, aki kozmetikusként és vizsgáztatóként szerzett tapasztalatai alapján úgy látja, hogy a külső gyakorlati helyek képzési színvonala jelentős eltéréseket mutat. Szerinte sok esetben hiányoznak a megfelelő eszközök, nem egységesek a szakmai követelmények, és a tanulók felkészültsége is egyenetlenné válik. Úgy véli, bizonyos szakmák esetében az iskolai képzésnek kellene elsődleges szerepet kapnia.
Budapesti Gépészeti SZC Fáy András Közlekedésgépészeti, Műszaki Szakközépiskolája
Túry Gergely
Nem a vezetési struktúra a legnagyobb probléma
Bár a miniszter a kancellári rendszer megszüntetését fontos változásként említette, több hozzászóló szerint ettől önmagában nem oldódnak meg a rendszer problémái.
Egy oktató szerint a központosítás továbbra is megmarad, ezért a vezetési struktúra átalakítása önmagában kevés. Egy másik, húsz éve a szakképzésben dolgozó szakember úgy fogalmazott, hogy a centrumok „ezer sebből vérző” rendszert működtetnek, miközben az intézmények között jelentős különbségek alakultak ki a felszereltség és az erőforrások terén.
Többen azt is kifogásolták, hogy az igazgatók jogkörei szűkültek, az oktatók pedig elveszítették pedagógus státuszukat. Egy oktató arról írt, hogy miközben a képzéshez szükséges eszközök beszerzésére kevés forrás jut, a bürokrácia és az adminisztráció folyamatosan növekszik.
Összességében a képzésre kellene többet költeni, nem bürokratikus rendszerekre, eszközökre, nyomtatóra, papírra, postaköltségre
– fogalmazott és hozzátette, hogy ő a fizetésének egy részét eszközökre, mérőeszközökre, anyagokra, digitális tananyagokra, taneszközökre (projektor, laptop, hangszóró) költi.
Az ösztöndíjrendszer sem váltotta be a reményeket
A hozzászólások között az ösztöndíjrendszer is kritikát kapott. Egy szakképzésben dolgozó kommentelő szerint az anyagi juttatás nem feltétlenül ösztönzi a tanulást, sőt sok esetben torzíthatja a diákok és a családok hozzáállását az iskolai teljesítményhez.
Példaként említette, hogy előfordult: egy tanuló ösztöndíjának csökkenése miatt a család számon kérte az iskolát, mert a kieső összeg veszélyeztette a megélhetésüket. A hozzászóló szerint emiatt az ösztöndíj sok diáknak már nem jutalomként jelenik meg, hanem olyan juttatásként, amely „egyszerűen jár”.
A kommentelők közül szinte mindenki vitatta, hogy a jelenlegi rendszer valóban stabilnak nevezhető-e. Volt, aki úgy fogalmazott, hogy szakképzés inkább „gondosan kifestett díszlet, amely mögött egyre több a repedés”. Kritikái között szerepelt a 14 éves korban történő korai pályaválasztás, a szerinte átgondolatlan kimeneti követelmények, a gyakorlati képzés problémái, valamint az oktatókra nehezedő adminisztratív nyomás.
