Bár Lannert Judit miniszteri kinevezése óta rengeteg javaslat érkezett az oktatási rendszer átalakítására, ezek zöme az általános iskolák, gimnáziumok, és egyetemek helyzetével foglalkozott, a szakképzés pedig ritkán került szóba – állítja Hana György humánökológus, közoktatási vezető, az Esztergomi Szakképzési Centrum főigazgatója, a Felforgatókönyv közoktatási műhelyének tagja a Magyar Hangon megjelent vitairatában.
Szerinte a „hazai középiskolai oktatási rendszer skizofrén kettéhasadása, elavult évfolyamszerkezete és a szakképzés öndefiníciós csapdája” olyan problémákat vetnek fel, amikkel előbb-utóbb az oktatási és gyermekügyi minisztériumnak is foglalkoznia kell.
Mi a legnagyobb probléma a szakképzéssel?
A szerző szerint a legújabb, 2020-ban elstartolt szakképzési rendszer létrehozói abból indultak ki, hogy az egész oktatási rendszer átalakítása végeláthatatlan feladat, amivel inkább nem is kívánnak foglalkozni.
A „munkaalapú társadalom” ideológiája azonban alapot adott arra, hogy a szakképzéshez hozzányúljanak, azt hatékonyabbá, a közoktatás sztenderdjeitől függetlenné tegyék, így elősegítve a fiatalok munkába állását. Ez viszont Hana György szerint tulajdonképpen azt jelentette, hogy
az alkotók természeti adottságként elfogadták és vállalták, hogy a közoktatás salakja itt, a szakképzésben legyen elporlasztva.
Az új, szakképzésért és felnőttkori tanulásért felelős államtitkár, Naderi Zsuzsanna szerint „a szakképzésben stabil jogszabályi és intézményi alapokra építhetünk”.
De tekinthető-e valóban stabilnak az a rendszer, amelynek pillére pont az alapfokú tömegoktatás és a korai középiskolai szelekció futó homokjára épült?
– teszi fel a kérdést Hana György, utalva arra, hogy a szakképzés nem választható el a magyar közoktatás alapvető strukturális problémáitól, amiről már Lannert Judit is beszélt.
Miniszterként első nagyinterjúját Lannert Judit a Balzac diákmédiának adta. A beszélgetésben a diákok túlterheltségéről, az érettségi és a gimnáziumi felvételi rendszer lehetséges reformjáról, a mesterséges intelligencia oktatásban betöltött szerepéről, valamint az iskolai szegregáció és az elitképzés problémáiról is beszélt. Az interjúból az is kiderült, hogy pályafutása elején két évig egy gyermekotthonban dolgozott nevelőtanárként.
A szerző szerint a szakképzés már most is rengeteg különböző funkciót lát el – az általános iskolát elhagyó fiatalokon át a különleges bánásmódót igénylő tanulókon keresztül általában a felnőttek oktatását –, ez pedig nem lehet megfelelő környezet „az új éra gyermekközpontú iskolájának megteremtéséhez”. Szerinte előbb-utóbb előáll majd a kényszer
- a jelenlegi közoktatás és a szakképzésen belüli közoktatási/köznevelési feladatok összehangolására;
- illetve „a közoktatáshoz való igazodásban kényelmetlenkedő szakmai és egyéb (felnőtt-, munkahelyi, piaci stb.) képzési formák eddigieknél világosabb és élesebb funkcionális, szervezeti elhatárolására.”
Szakképzés és közoktatás
A 8 osztályos általános iskolai rendszer ma úgy 8 osztályos, ahogy az adórendszer egykulcsos: a legkülönbözőbb érdekek és érdekérvényesítők a háttérben már rég ízekre szedték.
– írja a szerző, utalva arra, hogy míg az általános iskolai rendszer a hátrányos helyzetű és a különleges bánásmódot igénylő diákokat hátrahagyja, a jobb helyzetben lévőknek már bejáratott stratégiájuk van arra, hogyan menekítik ki gyerekeiket innen.
Példaként említi, hogy míg szeptemberben 26 ezer gyerek kezdi a 9. osztályt gimnáziumban, addig minden évben 8 ezer gyereket szippantanak el hat- és nyolcosztályos gimnáziumok. Ők főként olyan diákok, akiknek a szülei elegendő pénzzel, szabadidővel, kapcsolati tőkével és egyéb erőforrással rendelkeznek gyerekük korai kiszelektálásához.
Így viszont a szakképzésbe kényszerből kerülnek a tanulók, nem pedig az érdeklődésük, valódi képességeik vagy éppen tehetségük alapján. Ezért sem a gazdasági, vállalati elvárásoknak, sem az iskola egyéb céljainak nem tud megfelelni a szakképző iskola.
A megoldás?
Hana György a közoktatási rendszer struktúrájának problémájára lehetséges javaslatként vázolja fel a 6+4+2 évfolyamstruktúrát, ahol
az 1-6. évfolyamon egységes kompetenciafejlesztő, a lakóhely közelében megvalósuló alapképzés folyna, míg a 7-10. évfolyam feladata a középfokú műveltség bővítése lehetne.
11. évfolyamtól szerinte elkezdődhetne a szakosodás, a jelenleginél rugalmasabb szakképzés, illetve a felsőoktatási tanulmányokra való előkészítés is. Egy ilyen struktúrában a tankötelezettség a 18. életévhez kötődne, de lehetne lehetőség az iskola korábbi elhagyására is annak, aki a 10. évfolyam után képes szakmai végzettséget szerezni.
Szerinte „kihagyhatatlan lehetőség” a szakképzés vezetőit, igazgatóit is bevonni abba a stratégiai konzultációs folyamatba, amit elindított az oktatási és gyermekügyi minisztérium, és ami végső soron a teljes közoktatási rendszer fejlesztését tűzi ki célul.
A diákok véleményét is becsatornázná az oktatáspolitikai döntésekbe az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium. Lannert Judit gyereknapon jelentette be, hogy Gyermek- és Ifjúsági Részvételi Csoportot hoznak létre, amelynek feladata az lesz, hogy a fiatalok érdemben is részt vehessenek az őket érintő ügyek alakításában.
Nyitókép: MTI / Bruzák Noémi
