Miniszterként első nagyinterjúját Lannert Judit a Balzac diákmédiának adta. A beszélgetésben a diákok túlterheltségéről, az érettségi és a gimnáziumi felvételi rendszer lehetséges reformjáról, a mesterséges intelligencia oktatásban betöltött szerepéről, valamint az iskolai szegregáció és az elitképzés problémáiról is beszélt. Az interjúból az is kiderült, hogy pályafutása elején két évig egy gyermekotthonban dolgozott nevelőtanárként.
Az interjúban az oktatási és gyermekügyi minisztert a Balzac két diákújságírója kérdezte. Azzal vezették fel az interjút, hogy milyen érzés miniszteri székben ülni. Lannert Judit szerint az elmúlt hetek legnagyobb változása számára az volt, hogy kutatói szerepből került a politika világába. Mint mondta, korábban olvasással, elemzéssel és írással töltötte a napjait, míg most elsősorban kommunikációval és tárgyalásokkal foglalkozik.
„Nem véletlenül voltam kutató, szeretek elmélyülni és olvasni, de nagyon izgalmas ez a mostani történelmi pillanat, és ennek részesének lenni nagyon jó” – fogalmazott.
A Balzac egyik újságírója arra kérdezett rá, hogy mekkora hátránynak érzi, hogy nem tanított közoktatási intézményben. Lannert válaszában hangsúlyozta, hogy kutatóként számos iskolában végzett terepmunkát, ráadásul kevesen tudják róla, hogy pályája kezdetén két évig egy gyermekotthonban dolgozott.
Nem sokan tudják rólam, de a pályafutásom elején két évig nevelőtanár voltam egy gyermekotthonban. Tizenéves nevelt fiúkat segítettem, korrepetáltam.
Lannert Judit szerint a magyar oktatás egyik legsúlyosabb problémája a túlterheltség. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar diákok Európa-szerte kiemelkedően sok időt töltenek tanulással – beleértve a házi feladatokat és a különórákat is –, miközben az eredmények nem kiemelkedők.
A miniszter szerint a jelenlegi rendszer túl sok ismeret átadására koncentrál, és túl kevés figyelmet fordít a valódi megértésre, a gondolkodás fejlesztésére és a tanulási folyamatra.
A 21. századi iskola szerinte nem az adatok és tények bemagolására épülne, hanem arra, hogy a diákok megtanuljanak kérdezni, problémákat megoldani, együttműködni és kritikusan gondolkodni. Úgy véli, az oktatásnak alkalmazkodnia kell a mesterséges intelligencia és a digitalizáció által átalakított világhoz, ezért az iskola szerepét is újra kell gondolni.
A miniszter szerint a jövőben nagyobb hangsúlyt kell kapnia a kritikai gondolkodásnak, a kreativitásnak, a kommunikációnak és az együttműködésnek, mert ezek azok a kompetenciák, amelyek segíthetnek a fiataloknak eligazodni a gyorsan változó világban. Ennek része lehet a tantárgyak és az óraterhelés újragondolása, a rugalmasabb tanulásszervezés és a pedagógusok nagyobb szakmai autonómiája is.
A beszélgetés egyik központi témája a mesterséges intelligencia volt. A miniszter szerint az AI óriási lehetőség, de komoly azt a komoly veszélyt hordozza, hogy kiiktatja a gondolkodási folyamatot.
Szerintem előfordul olyan, hogy a pedagógus létre hoz egy tesztet az AI-al, kiadja a gyereknek, hogy oldja meg, a gyerek pedig kiadja az AI-nak, hogy oldja meg. Itt teljesen eltűnik a pedagógus és a tanuló közötti folyamat, és a gondolkodás folyamata is.
Lannert úgy véli, hogy a fiatalabb korosztályok esetében inkább korlátozni kellene a digitális eszközök és a közösségi média használatát. Kutatásokra hivatkozva azt mondta, hogy a túl korai digitális jelenlét nem feltétlenül javítja, sőt akár ronthatja is a szövegértési készségeket.
Szerinte az AI használatát nem külön tantárgyként kellene tanítani, hanem minden tantárgyba beépítve, miközben a pedagógusokat és a szülőket is fel kell készíteni a technológia tudatos alkalmazására. Hangsúlyozta, hogy:
„Fiatalkorban a mozgás, a levegő és a társas kapcsolatok nagyon fontosak. Minél inkább bebújunk a gépbe, annál kevésbé tudjuk detektálni az érzelmeket mások arcán, és ez olyan konfliktusokhoz vezet, amit meg lehetne előzni, ha mondjuk az érzelmi intelligenciát fejlesztenénk, és ezt megint nem az AI-al kell.”
A Balzac egyik újságírója vetette fel az érettségi kérdését és saját példáján keresztül fejtette ki, mennyi adatot kell megtanulnia a történelemérettségire. Felvette, hogy létezhet-e egy másfajta érettségirendszer.
Lannert Judit szerint az érettségiben továbbra is helye van a lexikális tudásnak, ám annak jelenlegi súlyát túlzónak tartja. Úgy véli, a magyar oktatás túlságosan az ismeretek visszaadására épül, miközben háttérbe szorulnak azok a készségek, amelyek a történelmi események megértését segítik. A miniszter szerint nemcsak azt kellene számon kérni, hogy a diákok hány évszámot és nevet tudnak felidézni, hanem azt is, hogy képesek-e összefüggésekben gondolkodni, elemezni a történelmi szereplők döntéseit és megérteni azok következményeit. Példaként említette, hogy nagyobb hangsúlyt kellene kapnia annak, miért döntött egy-egy uralkodó vagy politikai vezető bizonyos módon, emellett a hétköznapi emberek történetei és a nők szerepe is erősebben megjelenhetne a tananyagban, hiszen ezek jelenleg alig kapnak helyet a történelemkönyvekben.
Az érettségi mindent visz, tehát mindenki arra készül, a pedagógusok is, akár már általános iskolában is. Ott lebeg mindenki fölött és nagyon meghatározza, hogy milyen az oktatás. Évekkel korábban az érettségi sokkal inkább problémamegoldó központú feladatokra épült, jobban hasonlított a PISA-felmérések kérdéseire, és sajnos ettől az iránytól elmozdultunk. Mindenképpen vissza kellene térni ehhez a szemlélethez.
– fejtette ki Lannert Judit.
Felmerült a beszélgetés során, hogy egyáltalán szükség van-e érettségire. A miniszter szerint nem lenne érdemes egy az egyben megválni a rendszertől, de változásokra szükség van, úgy fogalmazott: „Nem dobnám ki, mert ez egy olyan magyar hagyomány, amire szerintem büszkék lehetünk, csak meg kéne reformálni, hogy valóban 21. századi kompetenciákat is nézzünk vele”
Az észak-magyarországi példák kapcsán Lannert arról beszélt, hogy Magyarországon továbbra is rendkívül erős az iskolai szegregáció. Szerinte az egyik legnagyobb probléma, hogy a családi háttér túlságosan meghatározza a tanulmányi eredményeket, és emiatt rengeteg tehetség veszik el.
A humán erőforrás Magyarország legnagyobb kincse, és ha ebbe nem ruházunk be, nem törünk ki az úgynevezett közepesség csapdájából.
A miniszter szerint az iskolai szegregáció nem pusztán oktatási, hanem súlyos társadalmi probléma is, amely mögött az elkülönülés iránti társadalmi igény húzódik meg. Úgy véli, Magyarországon máig nem tanultunk meg igazán együtt élni és együttműködni egymással, ezért a helyzet megváltoztatása hosszú folyamat lesz. A miniszter hangsúlyozta, hogy nem egy új törvénytől vagy egyetlen politikai döntéstől várja a fordulatot, hanem szemléletváltásra van szükség. Szerinte valódi eredményeket csak akkor lehet elérni, ha a változás alulról indul, és abba bevonják a helyi közösségeket, az érintett családokat és az intézményeket is. Mint fogalmazott, ez „nagyon hosszú, apró munka” lesz, amely nem működhet a helyiek aktív részvétele nélkül.
„Az együttműködés mellett nagyon fontos, hogy ne várjuk el, hogy ez sikerülni fog, ha nem teszünk oda forrásokat, eszközöket, segítséget” – tette hozzá.
Lannert Judit arról beszélt, hogy a jelenlegi rendszerben túl sok feladat hárul a pedagógusokra, miközben nem áll rendelkezésükre elegendő segítség. Fontos lenne, hogy a tanárok munkáját különböző szakemberek támogassák: gyógypedagógiai asszisztenseknek, fejlesztő szakembereknek, szociális munkásoknak vagy akár olyan koordinátoroknak, akik a családokkal és a szülőkkel tartják a kapcsolatot. Azt sem tartaná elképzelhetetlennek, hogy egy osztályban egyszerre több pedagógus dolgozzon. Szerinte ha ezek a szakemberek megjelennének az intézményekben, jelentős terhet vennének le a tanárok válláról, akik jelenleg gyakran magukra maradnak a problémák kezelésében.
Az interjúban szó esett a gimnáziumi felvételi rendszerről és a hat-, illetve nyolcosztályos gimnáziumok szerepéről is. Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszer jelentős társadalmi szelekciót eredményez, miközben a kutatások nem igazolják, hogy ezek az intézmények nagyobb mértékben fejlesztenék a diákokat, mint a hagyományos középiskolák.
A miniszter arra hivatkozott, hogy a kompetenciamérések eredményei alapján a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok tanulói valóban jobb eredményeket érnek el, ám ez elsősorban annak köszönhető, hogy eleve kedvezőbb családi háttérrel és magasabb tudásszinttel érkeznek az intézményekbe. A fejlődés üteme ugyanakkor nem gyorsabb, mint más iskolákban.
Az egésznek tényleg csak annyi az értelme, hogy az elit kiszelektálja magát
– fogalmazott.
Lannert szerint a rendszer nemcsak társadalmi szempontból problémás, hanem a gyerekekre és a családokra is jelentős terhet ró. Saját tapasztalatait felidézve arról beszélt, hogy gyermekei is részt vettek ilyen felvételi eljárásokban, és jól ismeri az ezzel járó stresszt „Az sem fair, hogy egy nap, egy háromórás teljesítményen múljon egy ennyire fontos valami” – tette hozzá.
A miniszter hangsúlyozta, hogy a kérdés jóval túlmutat magán a felvételi vizsgán, hiszen társadalmi és oktatáspolitikai problémáról van szó. Úgy véli, érdemes lenne szélesebb körű társadalmi párbeszédet indítani a témáról, amelybe a diákokat is bevonnák. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a folyamatosan csökkenő gyereklétszám mellett egyre kevésbé indokolható a jelenlegi szelekciós rendszer fenntartása. Szerinte ma már nem az a helyzet, hogy túl sok gyerek verseng kevés férőhelyért, ezért a felvételi eredeti funkciója is megkérdőjeleződik. Lannert az interjúban egyértelművé tette, hogy a kormány napirendre veszi a gimnáziumi felvételi rendszer kérdését és megvizsgálják a folyamatot.
Lannert ugyanakkor nem a szabad iskolaválasztás korlátozásában látja a megoldást. Inkább azt szeretné elérni, hogy minden iskola magas színvonalú oktatást nyújtson, így a szülőknek és a diákoknak ne kelljen már tíz- vagy tizenkét éves korban életre szóló döntéseket hozniuk a továbbtanulás érdekében.
A modellváltott egyetemek ügyében a miniszter egy kétlépcsős folyamatot vázolt fel. Elsőként a kuratóriumok összeférhetetlenségi problémáit rendeznék, ami az uniós források visszaszerzésének egyik feltétele. Ezt követően egy új, átláthatóbb működési és finanszírozási rendszert alakítanának ki az egyetemekkel közösen.
Lannert hangsúlyozta, hogy önmagában az alapítványi forma nem ördögtől való, mert nagyobb rugalmasságot biztosíthat az intézményeknek.
Ami hiányzott eddig szerintem Magyarországon, az egy egységes felsőoktatás-politika, hogy egyáltalán lássuk, mire valók az egyetemek, és hova akarunk velük eljutni. Ebben az értelemben többféle egyetem létezik. Van tudományegyetem, és vannak a regionális igényeket kielégítő kisebb egyetemek, és az is lehet, hogy van, aki állami formában szeretne működni, míg mások egy rugalmasabb modell mellett döntenének. Az a lényeg, hogy ez egy áttekinthető, transzparens rendszer legyen, és a közpénzeket jól költsük el.
A hallgatóközpontúságról Lannert Judit úgy vélekedik, hogy az jóval többet jelent annál, mint hogy az egyetemek egyszerűen kiszolgálják a hallgatók igényeit. Szerinte egy hallgatóközpontú intézményben fontos szerepe van a hallgatói képviseletnek, a mentális egészséget támogató szolgáltatásoknak, a megfizethető lakhatási lehetőségeknek és a kollégiumi férőhelyeknek is. Úgy látja, a hallgatóközpontúság lényege az, hogy az intézmények felismerjék a hallgatók szükségleteit, és ehhez igazítsák az oktatást.
„Nem az a lényeg, hogy a professzor bemutassa, hogy ő nagyon okos, és mindenki elbukik mellette, hanem hogy tényleg eljuttassa a hallgatókat a diplomáig” – fogalmazott.
A miniszter szerint nem az a jó egyetem, ahol az oktató a saját tudását demonstrálja, miközben tömeges a lemorzsolódás, hanem az, amely képes támogatni a hallgatókat a tanulmányaik sikeres befejezésében. Ennek fontosságát szerinte az is mutatja, hogy azonos szakokon, hasonló felvételi eredményekkel bekerülő hallgatók között jelentős különbségek lehetnek a lemorzsolódásban attól függően, hogy melyik egyetemen tanulnak.
A diákok véleményét is becsatornázná az oktatáspolitikai döntésekbe az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium. Lannert Judit gyereknapon jelentette be, hogy Gyermek- és Ifjúsági Részvételi Csoportot hoznak létre, amelynek feladata az lesz, hogy a fiatalok érdemben is részt vehessenek az őket érintő ügyek alakításában.
Miniszterként első nagyinterjúját Lannert Judit a Balzac diákmédiának adta. A beszélgetésben a diákok túlterheltségéről, az érettségi és a gimnáziumi felvételi rendszer lehetséges reformjáról, a mesterséges intelligencia oktatásban betöltött szerepéről, valamint az iskolai szegregáció és az elitképzés problémáiról is beszélt. Az interjúból az is kiderült, hogy pályafutása elején két évig egy gyermekotthonban dolgozott nevelőtanárként.
A Magyarországnak járó uniós források egy részét szociális és társadalompolitikai fejlesztésekre fordítaná a Tisza-kormány. Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszter szerint a tervek között szerepel egy olyan iskolai program létrehozása is, amely a diákok mentális jóllétét támogatná.
A vasárnapi pedagógusnaphoz kapcsolódva jelenthetné be a kormány a NOKS-dolgozók bérrendezését – véli Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke. Szerinte egy ilyen döntés szimbolikus gesztus lenne az új oktatási vezetés részéről.
A miniszterelnök a közösségi oldalán jelentette be a kormány új döntését.
A miniszter egy nemrég megjelent cikk apropóján gyermekjogi aggályokról beszél. „A gyermekvédelmi ügyekről beszélni kell. A nyilvánosságnak fontos szerepe van abban, hogy a problémák ne maradjanak rejtve”.
A szülők erősebb beleszólási lehetőségeitől az iskolai zaklatás kezelésén és az inkluzív oktatás fejlesztésén át a roma tanulók szegregációjának visszaszorításáig számos oktatási reformjavaslat szerepel abban a több mint százoldalas gyermekjogi csomagban, amelyet a Gyermekjogi Civil Koalíció adott át Bódis Krisztának.
Az ausztráliai egyetem oktatója azt írta: nem szabad spórolni a minőségen vagy másra bízni a gondolkodást.
