Totyik Tamás a Jelen podcastban arról beszélt, hogy a folyamat nem most kezdődött, és már négy-öt évvel ezelőtt látni lehetett, hogy a jelenlegi intézményhálózat hosszabb távon nem lesz fenntartható. A probléma nagyságrendjét jól mutatja, hogy miközben az iskolarendszer olyan korosztályok ellátására rendezkedett be, amelyekben közel százezer gyerek kezdte meg az iskolát, a következő évfolyamok ennél jóval kisebbek lesznek.
Totyik az interjúban arról beszélt, hogy a tavaly született gyerekek száma körülbelül 72 ezer volt, az idei évre pedig a demográfusok már csak 68-69 ezer körüli születésszámot várnak. „Ez akkora mértékű beszakadás, hogy önmaguktól fognak bezárni az iskolák” – fogalmazott Totyik.
Van, ahol néhány tucat gyerekre jut több iskola
Az országos számok mögött jelentős területi különbségek húzódnak meg. Totyik szerint ezért az iskolarendszer jövőjéről sem lehet kizárólag országos átlagok alapján dönteni.
A Bélapátfalvai járást hozta példaként, ahol elmondása szerint 55 gyerek született, miközben több iskola működik. A másik példája a Szentgotthárdi járás volt, ahol hetven megszületett gyerekre jut számos intézmény.
A kérdés szerinte az, hogyan lehet ilyen gyereklétszám mellett hosszabb távon fenntartani az óvodákat és iskolákat, és mindenhol biztosítani a működéshez szükséges humán erőforrást „Ezt az elaprózott rendszert ebben a formában nem lehet fenntartani” – hangsúlyozta.
Máshol ugyanakkor egészen más folyamatok látszanak. Totyik a Tiszaújvárosi járást is említette, ahol állítása szerint 31 százalékkal kevesebb gyerek született, mint ahányan most első osztályba iratkoztak. Budapesten pedig vannak olyan belső kerületek, ahol jóval több gyerek jár iskolába, mint ahány helyben született.
Ebben szerepet játszhat az is, hogy a szülők nem feltétlenül a lakóhelyük szerinti intézményt választják, hanem például a munkahelyükhöz közelebb eső iskolába viszik a gyereküket. Totyik szerint éppen ezért térségenként kellene megvizsgálni, hogyan változik a gyereklétszám, és ehhez milyen intézményhálózatra van szükség.
Megmentették az iskolát – de milyen áron?
Totyik egy korábbi iskola-megmentési ügyet is felidézett, amelyet a szülők nagy sikerként éltek meg. A szakszervezeti vezető szerint azonban az intézmény megmaradása önmagában még nem válasz arra a kérdésre, hogy a rendelkezésre álló kapacitásokat és forrásokat ésszerűen használja-e az iskolarendszer:
Nagyon nagy sikerként könyvelték el a szülők az egyik iskola megmentését. Csak elfelejtjük azt, hogy az egy 1000 fős befogadóképességű iskola 250 gyerekkel. Mellette 700 méterre pedig van egy ugyanúgy 1250 főt befogadó iskola 300 gyerekkel. Ilyenkor fenn kell tartani ezt a két intézményt ebben a formában, vagy egyesíteni kellene?
Totyik ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az adott átszervezési kísérletnél szerinte éppen az okozta az ellenállást, hogy nem vonták be megfelelően a szülőket, hanem „erőből akarták lenyomni” a változtatást. Ráadásul szerinte az új intézményben nem teremtették meg megfelelően a hátrányos helyzetű és sajátos nevelési igényű gyerekek ellátásának feltételeit „Természetes volt, hogy akkor a szülők ott fellázadtak” – fogalmazott.
Visszaadná az iskolákat az önkormányzatoknak
Totyik szerint az intézményhálózat átalakítását nem feltétlenül a vidéki kisiskolákkal kellene kezdeni, mert ahol elfogy a gyerek, ott a demográfiai folyamat önmagában is kikényszeríti a változást. Ezen a ponton egy ennél radikálisabb felvetést is tett:
Ha én miniszter lennék, azt mondanám: adjuk vissza az iskolákat az önkormányzatoknak. Majd ők bezárják azokat, amelyeket a rendelkezésre álló forrásokból nem tudnak fenntartani.
https://www.youtube.com/watch?v=5C6g8vGNFr0
Totyik érvelésének fontos eleme ugyanakkor, hogy az iskola-összevonás önmagában nem lehet oktatáspolitikai cél. A demográfiai változások miatt felszabaduló forrásokat szerinte az oktatásban kellene tartani.
„Ha esetleg intézménybezárásra kerülne sor, akkor az ne forráskivonást is jelentsen egyben, hanem az a forrás maradjon ott” – mondta. Ez szerinte lehetőséget teremtene arra is, hogy a gyereklétszám csökkenése ne egyszerűen kevesebb iskolát, hanem jobb oktatási feltételeket jelentsen, például az osztály- és csoportlétszámok csökkentését.
„Az osztálylétszámok vagy a csoportlétszámok ne emelkedjenek. Pontosan az lenne a jó, hogyha csökkennének még a csoportlétszámok” – fogalmazott.
Előbb a szülőkkel kellene leülni
Az iskola bezárása különösen érzékeny kérdés a kisebb településeken, ahol az intézmény megszűnése az egész helyi közösséget érinti. Totyik szerint ezért nem működhet az a módszer, hogy a döntést felül meghozzák, majd megpróbálják keresztülvinni a szülők ellenállásán. Szerinte:
Egyszerűen le kellene már végre ülni a szülői társadalommal, a pedagógusokkal, és végigbeszélni, hogy milyen átalakításra van szükség
A szülők számára szerinte elsősorban az számít, hogy a gyerekük megfelelő körülmények között, lehetőleg a lakóhelyükhöz közel járhasson iskolába. Ha egy helyi intézmény megszűnik, az államnak ezért azt is meg kell mutatnia, hogy az átszervezéssel milyen jobb feltételeket tud biztosítani.
Budaörs után Csömör is jelezte, hogy visszakapná az iskolái fenntartási jogát. Korábban Zugló is hasonló szándékot fogalmazott meg, miközben a kormány egyelőre csak az iskolák autonómiájának növeléséről beszél, a teljes visszaadásról nem.