szerző:
Tarnay Kristóf Ábel
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt években folyamatosan történt valami az oktatásügy háza táján. Az Orbán-kormány hatalomra kerülésével több fronton is elkezdte átalakítani a területet, ezek jellemzően valamilyen központosításba futottak végül ki. Összeszedtük a hazai oktatásügy néhány nagy port kavart mérföldkövét az elmúlt közel másfél évtizedből.

  • 2010 júniusa: Hoffmann Rózsa kinevezése
    Bár az oktatásügynek több megosztó vezető alakja is volt, többen – például a nemrég a budapesti dugókra panaszkodó Czunyiné Bertalan Judit – nagyobbrészt már a feledés homályába merültek. Nem úgy Hoffmann Rózsa, aki a kormányváltás évétől 2014-ig volt az akkor még létező humántárca oktatási, illetve később átszervezve köznevelési államtitkára. Az ő nevéhez fűződik az 2011-es új köznevelési törvény, az állami szerepvállalás jelentős növelése az oktatás finanszírozásában és a korábbi pedagógus életpálya-modell kidolgozása is.
  • 2012 szeptembere: A KLIK megalakulása
    A korábban iskolafenntartó önkormányzatok helyett egy központi állami szervezet, a Klebelsberg Iskolafenntartó Központ (KLIK) lett a nem egyházi vagy magánkézben lévő iskolák fenntartója, a kormány a központosítást az önkormányzatok eltérő anyagi lehetőségeivel indokolta. 2016-ban az akkor a területért is felelős miniszter, Balog Zoltán úgy fogalmazott, kicsit „túltolták a biciklit”, visszavesznek a központosításból, ezután akkori formájában megszűnt a KLIK és a jogutódjaként létrejövő 60 tankerületi központ vette át az iskolák fenntartását.
  • 2012 szeptembere: A tankötelezettség 16 évre való leszállítása
    Korábban nagykorúságig mindenkinek kötelező volt iskolába járni, ezt viszont több mint tíz éve leszállították. A döntés azóta is sokat vitatott, statisztikák szerint csökkent utána a szakközépiskolában tanulók és nőtt a fiatal közmunkások száma. A másik oldalon viszont az intézkedés védelmezői azzal érvelnek, hogy az alulmotivált diákokat nem érdemes túl sokáig ott tartani az osztályteremben az akaratuk ellenére, mert csak zavarják a többiek tanulását.
  • 2012 decembere: Keretszámcsökkentések
    2012 decemberében az ország több pontján diáktüntetéseket tartottak a felsőoktatás államilag finanszírozott keretszámainak csökkentése, illetve más átalakítási tervek, mind például az állami képzésen tanulók itthon maradását előíró „röghöz kötés” ellen. Végül a kormány úgy döntött, megszünteti a keretszámok rendszerét, igaz, viszonylag magas pontszámokkal a nem önköltséges szakoknál. Idén azonban 40 népszerű szaknál már nem húznak központi ponthatárokat, a keretszámokat viszont visszahozták. Az a kötelesség, hogy aki államin végzett, a tanulmányaival azonos időt itthon dolgozzon, pedig megmaradt.
  • 2014 szeptember: Kísérleti tankönyvek
    A korábbi heterogén tankönyvpiacra először 2014-ben kezdett el a kormány kísérletinek nevezett tankönyveket bevezetni, melyek komoly tartalmi kritikákat kaptak. Ezek átdolgozott változatai azóta új generációsnak nevezve a legtöbb tárgyból az egyik választási lehetőséget képezik, míg a másik – szintén állami – könyv jellemzően a korábbi könyvkiadók megvásárolt kiadványain alapul. Mára ugyanis kevés kivétellel gyakorlatilag monopolizálták a tankönyvpiacot. Ezzel sok helyen aki nem elégedett, az „saját szakállára” megveszi a listán kívüli könyveket, melyekkel szemben a központiak azonban állami finanszírozással minden diáknak ingyenesek. A tankönyvhelyzetet nemrég átfogó cikkben tekintettük át.
  • 2016 január: A Herman-levél
    A miskolci Herman Ottó Gimnázium tantestülete nyílt levelet írt a megyei lapnak, amelyben arról írnak; az egész oktatási rendszert látják veszélyben, a változtatások nem diák- és tanárbarátok, az észrevételeikre semmilyen választ nem kapnak. Ehhez tízezrek csatlakoztak, ami gyakorlatilag beindította azokat a változó intenzitással működő oktatási mozgalmakat, melyek később éveken keresztül tiltakoztak az oktatásügy helyzete miatt, egy részük valamilyen formában mai napig részt vesz az ilyen demonstrációk szervezésében.
  • 2017 március: Lex CEU
    A kormány eredendően az áldiplomákat nyújtó kamuegyetemek kiszűrésére nyújtott be és fogadott el egy törvényt, ám arról hamar kiderült, hogy ha nem is nevesíti az intézményt, legalábbis részben a CEU ellehetetlenítését szolgálta. Az új jogszabály elvárta például, hogy egy külföldi diplomát is kínáló egyetemnek az anyaországában is kell legyen képzése, a két ország szerződik erről, nálunk is elismert diplomát adnak ki és az Oktatási Hivatal is engedélyezi a működésüket. A CEU teljesítette is volna a feltételeket, felállítottak amerikai kampuszt New York mellett, megállapodástervezet is született, ám a maradásukhoz szükséges szerződést végül a kormány nem volt hajlandó aláírni, csak húzta az időt, bizonytalanságban tartva az intézményt. Amely végül Bécsbe költöztette képzései nagy részét, ezzel bár a könyvtára Budapesten maradt és tartanak bizonyos képzéseket vagy például szabadegyetemeket a hazai épületükben, egy 1991 óta hazánkban működő, a nemzetközi rangsorok élmezőnyébe tartozó felsőoktatási intézményt vesztett el hazánk.
  • 2020 szeptember: Új NAT
    A Nemzeti Alaptantervet (NAT) korábban 1995-ben, 2003-ban, 2007-ben és 2012-ben bírálták felül, így a 2020-as új változat időzítése nem szokatlan, tartalma azonban vitákat váltott ki, elsősorban a terhelések növelése miatt. Vita alakult ki, hogy mely írókat érdemes beemelni az irodalomtananyagba, illetve, hogy az új alaptantervhez igazított érettségi visszalép a régóta – az írásbelin – erőteljesen kompetenciaalapú feladatalkotástól.
  • 2020-2021: Távoktatás
    A koronavírus-járvány kezelése során mások mellett az is egy sokat vitatott kérdés volt, hogy bezárják-e az iskolákat vagy ne, és mikor álljanak át távoktatásra. A kérdésben a kormány álláspontja sem volt egyértelmű, volt például egy emlékezetes pillanat, amikor a TV2 miután azt ecsetelte, miért rossz az az ellenzéki ötlet, hogy zárják be az iskolákat, bejelentették, hogy ez meg fog történni. A jelenléti helyetti távoktatás terén óriási különbségek voltak a szülők háttere, technikai felszereltsége és az egyes iskolák közt is, mindenesetre eleinte szinte teljesen az állam nélkül, a pedagógusok önszerveződése által nagyban meggyorsította az oktatás digitalizációját. Közben viszont rengeteg diák óriási lemaradást halmozott fel, a bezártság lelki hatásait pedig rengetegen a mai napig nem heverték ki.
  • 2021 eleje: Egyetemek modellváltása, Erasmus-botrány
    A kormány a hatékonyságra, a nemzetközi versenyképességre, illetve külföldi példákra hivatkozva addig állami fenntartásban működő, közpénzen finanszírozott felsőoktatási intézményeket indított el a „modellváltás” útján, ahol a szenátus jóváhagyása esetén kvázi magánintézménnyé váltak, melyet egy alapítvány tart fenn. Az átszervezés ellen a legkomolyabb, egyetemfoglalással járó hallgatói ellenállás az SZFE-n zajlott, melyre tudhatóan kultúrharcos terepként tekint a kormány holdudvara. Ennek kuratóriumába aktív politikusok is kerültek, eredetileg élethosszig tartó tagsággal, ezért, és a transzparencia vélt hiánya miatt az uniós egyetemi forrásokat, köztük az Erasmus+ diákcsere program finanszírozását felfüggesztette az Európai Bizottság, ez az ügy jelenleg is függőben van.
  • 2023 március: Státusztörvény
    A kormány márciusban tette közzé a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony első tervezetét, mondván, a pedagógusok munkája több ponton jelentősen eltér más közalkalmazottétól, így ehelyett más státuszban érdemes őket foglalkoztatni. Érdekképviseletek azonban sokat kritizálták a törvény óraszámokra, helyettesítésekre, autonómia-csorbításra, áthelyezésekre és például adathordozó-ellenőrzésekre vonatkozó passzusait. Bár előnyös pontja például az alapszabadság növelése és az egyeztetések után pár ponton módosítottak, az átalakítás során bekerült egy, a szakszervezetek munkáját nehezebbé tevő passzus is. A törvényt most kedden elfogadták, ebben a hónapban életbe is lép, de a jogállás-váltás csak 2024 első napján történik meg.

(Kiemelt kép: Veres Viktor)