A pedagógusoknak januártól új jogállást hozó státusztörvényt Novák Katalin államfő saját közleménye szerint azért írta alá, mert szerinte a joggal vitatott pontokon már változtattak a márciusi első tervezethez képest. Bár számos területen tényleg történtek részleges visszalépések, a tervezet ellen tiltakozóktól nem éppen azt hallani, hogy a végül elfogadott változattal annyira elégedettek lennének. Már csak azért sem, mert az új jogszabály nem csak közvetlenül a jogállás részleteiről rendelkezik, hanem például arról is, miért nem kell több szakszervezettel sem tárgyalniuk a jövőben.
Tíz százalék
Az új jogszabály ugyanis elég szigorú úgynevezett reprezentativitási elvárást támaszt az érdekképviseletekkel szemben. Nevezetesen előírja, hogy ágazati, fenntartói és tankerületi központi szintű érdekegyeztetésben véleményezési, egyetértési és konzultációs joga csak annak a szakszervezetnek van, amelynek legalább tíz százalék tagja a teljes köznevelési ágazatból, illetve fenntartói szinten a megyei vagy települési közoktatási intézményekből.
Vagyis a kormánynak egy átfogó, országos szintű oktatásügyi egyeztetésre csak azokat kell meghívnia, akiknek a pedagógustársadalom (minimum) tíz százaléka a tagja. Ráadásul a mintegy 140 ezres létszám mellett ebbe még fenntartói szinten a nem pedagógusokat, például még a szakszervezettel lényegében ellenoldalon ülő tankerületi tisztviselőket is beleszámolták, ezzel már 160 ezer fölötti létszám tizedét kell megugrani.
Ennek így egyik oktatási szakszervezet sem felel meg.
A saját bevallása alapján 14 ezer taggal rendelkező, az idehaza legnagyobb tanári érdekképviselet, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) sem, noha elvileg nem áll tőle olyan messze. Egyedül a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének van meg a maga saját területén – egy összesen 10-12 ezres körből – a reprezentativitási aránya. Ilyen esetben pedig a törvény úgy rendelkezik, hogy ha ennek a szabálynak senki nem felel meg, akkor a legnagyobb létszámú képviselettel egyeztetnek, ez a gyakorlatban a PSZ-t jelenti.
A kisebb, mintegy 4 ezer tagot számláló – később alapított – oktatásügyi szakszervezet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) ezt az ő félreállításukra tett kísérletként éli is meg, „lex PDSZ”-ként emlegetve a passzust, amely rajtuk kívül egyébként a művészeti iskolákban jelenlevő Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetét is negligálná. „Ha az Országgyűlésbe jutásnak is az lenne a kritériuma, hogy a választópolgárok 10%-a egy adott párt tagja legyen, üres lenne a parlament” – érzékeltetik.
Totyik Tamás, a PSZ elnöke szerint a reprezentativitás-mérést a közalkalmazotti törvényhez hozták létre, de mára a bölcsődei mellett az állatkerti dolgozók ugorják meg egyedül ezt a mércét. A PDSZ összesítése alapján mára sem a versenyszférában, sem az egészségügyben, ahogyan a szakképzés és a kultúra területén sincs ilyen típusú elvárás. Egyedül a dolgozók közös feltételeit szabályozó, érdekképviseletek által megkötött kollektív szerződés aláírásához feltétel a 10 százalékos helyi szervezettség – teszik hozzá.
Oszd meg
A PSZ és a PDSZ képviselője is arról beszélt kérdésünkre: a kormány megpróbálja őket megosztani és egymással szembe fordítani, ám ők ennek ellentartanak és inkább még jobban összedolgoznak a jövőben.
„Le fogunk ülni egymással egyeztetni arról, milyen technikai megoldásokat tudunk találni arra, hogy a tárgyalásokon a PDSZ, illetve a többi szakszervezet álláspontja is megjelenjen. A kormány úgy akarja megosztani a szakszervezeteket is, mint az ellenzéki pártokat, de mi ezt megpróbáljuk áthidalni” – mondja Totyik Tamás, hozzátéve: a PSZ-nek vannak ötletei, hogyan tudják a többi szakszervezet véleményét akkor is becsatornázni, ha csak őket hívják meg. Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányi tagja szintén azt hangsúlyozta, hogy együtt akarnak működni, ez a reprezentativitástól függetlenül is fontos cél.
Emellett a jelenleg még továbbra is érvényes sztrájktörvény alapján munkaügyi témáknál továbbra is kénytelen a kormány egyeztetni például a PDSZ-szel is akkor, ha a követeléseiket sztrájkkövetelésnek titulálják – teszi hozzá Nagy. Ebben ugyanakkor benne is vannak a maga korlátai, új tantervért például nem lehet sztrájkot hirdetni, csak a pedagógusok munka- és életkörülményei kapcsán.
Bár a kormány mintha egyébként is erre korlátozná, miben lehet a szakszervezeteknek szava. Legalábbis erre utal a jogszabály elején lévő alapelvek utolsó passzusa, mely szerint „az érdekképviselettel egyeztetésre kötelezett köznevelés-szakmai javaslatot a Nemzeti Pedagógus Karral (NPK), a foglalkoztatott munkaügyi és szociális érdekeit érintő javaslatot a szakszervezettel egyezteti”. Vagyis szakmai kérdésekben a kötelező tagsággal központilag szervezett NPK-t tekintik csak mérvadónak. A PDSZ úgy látja, így „saját magával egyeztetne a kormány, ahogy az egy diktatúrában lenni szokott”.
Kérdésünkre egyébként a PSZ-től azt felelték, sztrájkbizottsági tárgyalás a törvény megszavazása óta még nem volt. A PDSZ-től viszont azt az információt kaptuk, a Civil Közoktatási Platformnak (CKP) a még a szavazás előtt elküldött egyeztetési felhívására a törvény elfogadása óta kaptak egy pozitív választ. Az oktatási civilek jó eséllyel ahhoz fogják kötni a részvételt, hogy legyen nyilvános, mi történik ott.
Lehet népszavazás
Két hete számoltunk be róla, hogy bár a PSZ öt beadott népszavazási kezdeményezéséből bár a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) egyet sem hagyott jóvá, ám miután fellebbeztek, a Kúria két esetben megváltoztatta ezt a döntést, két kérdést átengedve. Csütörtökig, vagyis cikkünk megjelenésének napjáig, ha nem támadja meg senki ezt a döntést az Alkotmánybíróságon, akkor hamarosan elkezdhetik összegyűjteni a 200 ezer aláírást, hogy referendumot tarthassanak ebben a két kérdésben:
- Egyetért Ön azzal, hogy a tanuló a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 6. mellékletben meghatározott testneveléssel együtt számított heti óraszáma három órával csökkenjen?
- Egyetért-e Ön azzal, hogy a helyi tanterv a tanórai foglalkozások időkerete harminc százalékának felhasználásáról rendelkezhessen?
Kérdésünkre Totyik Tamás azt mondta, a másik három kérdésük ügyében kedden délután kiderült, hogy azokat a Kúria is elutasította. „A népszavazást végig fogjuk vinni az átengedett két kérdésben, ennek a technikai feltételeit kell most megteremtenünk. Magunk sem hittünk abban, hogy zöld utat kapunk, mert nem nagyon ment át az utóbbi több mint tíz évben népszavazási kezdeményezés” – fogalmaz. A két, végül zöld jelzést kapott kérdés egyébként az NVB-nél 8-7 arányban bukott el (a többit 10-5 arányban szavazták le), ezért már korábban is azt nyilatkozták nekünk a szakszervezettől, hogy ezeknél látják a legnagyobb esélyt a döntés megfordítására.
Túlterheltség és mozgástér
„Elsősorban azért kezdeményeztünk népszavazást ezekről, mert a kormány a státusztörvényben csak az oktatás egy nagyon kis szeletével foglalkozott, az egyeztetéseken is a bérekre helyezték a hangsúlyt. Ehhez képest nagyon elavult a Nemzeti Alaptanterv (NAT) és a tanulók is túlterheltek. Ez a két kérdés ezen problémák kapcsán hathat kényszerítően a kormányra” – indokolja meg, miért tartják fontosnak ezeket a kérdéseket. Azt mondja, nem lehetett nagyon bonyolult kérdést feltenni, a tanórák heti hárommal történő csökkentését pedig azért kezdeményezték, mert ez 1-12. évfolyamokon megvalósulhat.
Ha a kérdést sikerre viszik, a kormány dönt, honnan csípjenek le három órát. Ugyanakkor szerinte ez azt eredményezné, hogy új tantervet is létre kell hozni, amelynek már egy modern, 21. századinak kell lennie. Úgy látja, a pedagógushiány miatt a diákok óraszámát egyébként is csökkenteni kell. A másik kérdésükkel pedig a legtöbb helyen megháromszoroznák az iskolák által szabadon felhasználható órakeretet. „Egyensapkát akar a kormány ráhúzni az oktatási rendszerre, ugyanazt a követelményt, módszertant, haladási tempót akarja meghatározni a leghátrányosabb településen is, mint egy rózsadombi intézményben” – summázza.
Szerinte a pedagógustársadalom jelentős része fél a változásoktól, de tantervre mindenképpen szükség van. Népszavazást az Egységes Diákfront (EDF) is kezdeményezett, ám az ő kérdéseiket sem hagyták jóvá, kérdés, náluk is születik-e esetleg ezt felülíró kúriai döntés. Totyik igennel felel arra a kérdésünkre, ha esetleg lenne, akkor együtt gyűjtenék-e az aláírásokat és Nagy Erzsébet is azt mondja, ők is együttműködnének.
Az Alkotmánybíróság és az Európai Bizottság még felülbírálhatja
A PDSZ már a státusztörvény elfogadásakor azt közölte, a szerinte alkotmányellenes pontokat az Alkotmánybíróságon (Ab) fogják megtámadni, a PSZ szintén. Emellett az Európai Bizottság is megvizsgálja a jogszabályt, miután a pedagógus-béremelés egy részét uniós pénzből finanszíroznák, akár ők is kényszeríthetik még konkrét pontok módosítására a kormányt. Nagy Erzsébet szerint az átirányítás például európai irányelvekkel is ellentétes, hiszen a Munka törvénykönyvébe is implenementálni kellett azokat a szabályokat, hogy időben tájékoztatni kell a dolgozókat például a munkavégzés helyéről. Emellett a különböző uniós testületek mellett az ENSZ-féle Nemzetközi Munkaügyi Szervezethez is fordulnak a szerintük problémás pontokkal.
Azt már korábban is kommunikálták, szerintük a kormány uniós vállalásaival is szembe megy a jogszabály, például, ami a szerzett jogok el nem vételét, az autonómiát és a szakszervezetekkel való konszenzusra törekvést illeti. „Nem tudjuk, hogy ez a támogatásokra nézve milyen következményekkel jár, hogy visszatartanak-e forrásokat vagy sem, azt mindig ők döntik el” – fogalmaz Nagy Erzsébet. Ők a korábban is emlegetett hálózatépítést folytatnák és tovább ötletelnek, mit tudnak tenni.
A PSZ-nél úgy látják, egyszerre kell az új jogállás miatt távozó pedagógusokat tájékoztatniuk jogilag és a maradó kollégáikat is felkészíteni egyrészt az átmenetre, másrészt arra, hogy minek kell benne lennie az új szerződésükben. Például, hogy ne fogadják el, ha az szerepel a munkaköri leírásban, hogy „minden, amivel az intézményvezető megbíz”, mert ez alapján vécétakarításra is beoszthatnak valakit. Totyik Tamás kérdésünkre azt mondja, ez nem azt jelenti, hogy ők is fel kell mondjanak, hanem hogyha sokan kifogásolnak egy pontot a szerződéstervezetben, akkor az intézményvezetőnek változtatnia kell azon. Emellett a szakszervezetek „házi feladata” szerinte az, hogy tudatos munkavállalókká „neveljék” a kollégáikat, hogy ne tehessenek meg velük bármit. Mint fogalmaz, elsősorban az alapszervezeti titkáraik „vívják meg az ütközeteket” az intézményekben, ezért őket is fontos felkészíteni.
„Az Audi sztrájkjakor szembesültünk azzal, hogy ott nagyon felkészültek voltak a szakszervezeti vezetők a tárgyalásokon, mert a német szakszervezetek kiképezték őket erre, nekünk is ezt kell elérnünk”
– teszi hozzá Totyik. Elmondása alapján francia és dán szakszervezettel nekik is van kapcsolatuk, előbbiek tartanak is majd nekik továbbképzést és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma jogtudatossági vezetői képzését is átültetnék az oktatás területére. Ugyanakkor szerinte nem elég csak a jogtudatosság, a szakszervezetnek közösségteremtőnek is kell lennie, mert „szétverték a közösségeket az iskolák tantestületeiben”, sokan nem mernek leülni közösen beszélgetni sem az oktatási helyzetről.
Edukáció, közösségszervezés
„Elkötelezetten hiszünk abban, hogy nem szabad abbahagyni, viszont más formában folytatnánk, a diákok demokráciára, állampolgári jogokra történő edukálására mennénk rá” – mondja kérdésünkre Merucza Tibor Alex, az ADOM Diákmozgalom szóvivője. Szerinte annak nincs érdekérvényesítő ereje, ha megpróbálnak tárgyalni a kormánnyal, mert amikor le is ültek velük, „semmibe vesznek”. Ugyanakkor diákjogi kisokosuk, előadásaik eddig is voltak, ezt fejlesztenék tovább, ugyanakkor nem a tiltakozások helyett, hanem azok mellett. „Nem lehet hagyni, hogy elhallgattassanak minket és ne folytassuk tovább” – húzza alá, hozzátéve, jónak tartják az olyan alternatív tiltakozásokat, mint a belügy előtti ülősztrájk.
Feltettük azt a kérdést ugyanis mindhárom szervezetnek, hogyan folytatják most, a státusztörvény elfogadása után. (Az EDF-et is kerestük, de nem akartak nyilatkozni, mondván: még nem tudnak erről konkrétumokat mondani.) Emellett, mivel elődjével, a Független Diákparlamenttel (FDP) együtt számolva jövőre lesz tízéves a szervezet, a tervek szerint egy fesztivált és előadássorozatot szerveznek, ahol például a szegregáció vagy a nemi egyenlőtlenség szemszögéből vizsgálják majd az oktatás helyzetét. Az FDP annak idején annak az államilag szervezett Országos Diákparlament sokszor visszás működése miatt jött létre, amely Merucza szerint a szerepét most sem tölti be rendesen, így ahogyan korábban, most is tartanak diákfórumokat. „Legutóbb én Miskolcon szerveztem, ott a diákok a gyülekezési jogról hallgathattak előadást, mert elég aktuális volt. Ehhez hívtunk jogászt, a TASZ segített ebben” – idézte fel.
Mint mondja, egy ilyen alkalom jó lehetőség, hogy felhívják a diákok figyelmét a jogaikra, mert sokan nem ismerik, illetve az oktatás problémáira is. Emellett az ilyen eseményeken cél a diákok véleményének becsatornázása is. A szellemi építkezés mellett pedig tagokat is igyekeznek toborozni. Merucza Tibor Alex miskolci koordinátorként hozzáteszi, a helyi csapatuk az egyik legnagyobb vidéki közösségük, helyben például pultoznak, panelbeszélgetést is szerveznek és céljuk, hogy minél több vidéki városban is jelen legyenek. Kérdésünkre hozzáteszi: ha el akarnak érni valamit, össze kell fogniuk más érdekképviseletekkel, szerinte ez működik is.
(Kiemelt kép: Veres Viktor, disclaimer: a Független Diákparlament/ADOM munkájában diákkorában a szerző is részt vett.)