„Szegregált iskolából nem vezet út egyetemre” – a pedagógiai kultúrában látják a fő problémát a szakértők

Miközben egyelőre sok a bizonytalanság azzal kapcsolatban, pontosan milyen irányba indulhat el a magyar oktatás, egyre több szakmai javaslat körvonalazódik. A Qubit podcastjában Lannert Judit oktatáskutató, a TISZA-kormány leendő gyermek- és oktatásügyi minisztere, Nahalka István oktatáskutató és Váradi Balázs közpolitikai elemző, a Budapesti Intézet vezető kutatója beszélget Kende Ágnessel, a Qubit állandó szerzőjével. A beszélgetés egyik kiindulópontja az volt, hogy a politikai ígéretek között szerepel: minden gyerek tanuljon meg értő módon írni és olvasni az általános iskola alsó tagozatának végére.

Váradi Balázs szerint ez rendkívül ambiciózus cél, úgy fogalmazott:

Elérjük, hogy minden gyermek megtanuljon értő módon olvasni és írni az általános iskola alsó tagozatának a végére. Hát ezt az Egyesült Államok is megtapsolná, hogyha ezt sikerülne elérni, ez egy nagyon ambíciózus vállalás.

Szerintük éppen ezért kulcskérdés, hogy egy jövőbeni reform ne csak ígéretekből álljon, hanem világos prioritásokat is kijelöljön – mert sem a pénz, sem a rendszer kapacitása nem végtelen.

Mentális forradalomra lenne szükség

A megszólalók szerint a legfontosabb változás nem is feltétlenül szerkezeti, hanem szemléleti lenne. Lannert Judit hangúlyozza, hogy mindenek előtt egy mentális forradalomra, átalakulásra, és egy új, egy emberségesebb narratívára van szükség. Az oktatáskutató szerint az oktatáspolitika túl sokszor eszközökben gondolkodik, miközben előbb azt kellene tisztázni, milyen társadalmat szeretnénk. Egy „emberséges Magyarország” szerinte egyben gyerekközpontú is, ahol nemcsak szeretik, hanem tisztelik is a gyerekeket.

A beszélgetésben az is elhangzott, hogy a jelenlegi rendszer inkább utólag avatkozik be, ahelyett hogy megelőzné a problémákat – ezért a 0-10 éves kor közötti időszakra kellene sokkal nagyobb hangsúlyt helyezni.

Európában példátlan antipedagógia: így választja szét a hátrányos helyzetű és a középosztálybeli gyerekeket a magyar oktatás

Spontán jelenség vagy rendszerszintű probléma, ha jobb körülmények között élő tanulókat a szülők olyan iskolába viszik, ahol alig vagy nincsenek hátrányos helyzetű diákok? Mit lehet ez ellen tenni, és ha minden így marad, annak milyen következményei lehetnek? Nahalka István oktatáskutatóval beszélgettünk.

A falvak nem, de a városok önkormányzatai visszakaphatnák a fenntartói jogkört

Az egyik legfontosabb kérdés az volt, mi legyen az iskolák fenntartásával. A szakértők szerint nem lenne jó ötlet egyszerűen visszaadni az iskolákat minden önkormányzatnak. Váradi Balázs úgy fogalmazott, hogy: „Különösen kis településeknél nem jó ötlet visszaadni a közoktatásért való felelősséget (…) túl kicsik ahhoz, hogy ezt jól csinálják.” Hozzáteszi, hogy a városoknak ezzel szemben vissza lehetne adni az iskolákat.

A beszélgetés alapján a tankerületi struktúra bizonyos elemei megmaradhatnának, de nem központi irányítás alatt, hanem az önkormányzatok együttműködésére épülve. Bár a jelenlegi rendszerrel szemben sok a kritika, a szakértők óvatosságra intenek, Váradi Balázs úgy fejezte ki magát, hogy: „Próbáljunk meg nem szikével élőbe vágni.”

Szerintük egy újabb radikális átalakítás könnyen több kárt okozhat, mint amennyi hasznot hoz. A változtatásokat inkább fokozatosan, „tégláról téglára” kellene végigvinni.

„A magyar iskola a gyerekeket a nagyszüleik múltjára készíti fel” – Radó Péter szerint nincs visszaút politikai fordulat nélkül

Nagyon különböző az, hogy ki mit vár az oktatástól

A beszélgetésben az is felmerült, hogy az oktatás jövőjéről nehéz konszenzust kialakítani, mert még abban sincs egyetértés, mire való az iskola.

Az emberek nagyon különböző dolgokat gondolnak arról, hogy mi az oktatás funkciója (…) van, aki egy hierarchizált társadalom fenntartását várja, a nemzeti kánonnak az átadását várja, a közoktatástól a gyerekek felvigyázását várja, van, aki pedig azt várja, hogy egy mobilisabb társadalomhoz járuljon hozzá (…) és ami olyanfajta állampolgári szkilleket ad, amik pont a vitát, meg az ellenmondásnak, meg az érvelésnek az eszközeit adják.

– fogalmazott Váradi Balázs.

A hosszú távú, 15-20 évre szóló oktatási stratégia kérdése is szóba került, de a résztvevők szerint ennek jelenleg kevés a realitása.

„El tudja valaki képzelni, hogy a Tisza és a Fidesz leülnek és kialakítanak egy oktatásügyi kompromisszumot? Elképzelhetetlen” – mondta a közpolitikai elemző. Szerinte ezért rövid távon inkább az lehet reális, hogy a győztes politikai erő alakít ki egy belsőleg is koherens oktatáspolitikai koncepciót.

Nem elég a szegregáció ellen fellépni: a szegregált iskolából nem vezet út az egyetemre

A beszélgetés egyik fontos tanulsága az volt, hogy az esélyegyenlőtlenség problémáját nem lehet pusztán szerkezeti vagy jogi eszközökkel megoldani. Nahalka István kiemelte:

Az esélyegyenlőtlenség okait a pedagógiai kultúrában kell keresni.

A szakértők szerint az iskola képes lenne kompenzálni a hátrányokat – de csak akkor, ha képes alkalmazkodni a különböző háttérrel érkező gyerekekhez. Ehhez mély pedagógiai kultúraváltásra van szükség. Ugyanakkor a szegregáció kérdésében egyértelmű volt az álláspont. Lannert Judit úgy fogalmazott: „Ha csak onnan nézzük, hogy roma egyetemistákkal vagy roma diplomásokkal interjúzunk, mindig kiderül, hogy egyik se járt soha szegregált iskolába, (…) a szegregált iskolából nem vezet út az egyetemre.”

A szakértők szerint az integráció tehát elkerülhetetlen, de önmagában nem elég: valóban jól működő, inkluzív iskolákra van szükség ahhoz, hogy a társadalom is elfogadja ezt az irányt.

Paradigmaváltás kell a NAT-ban is

A Nemzeti alaptanterv kapcsán is komoly változásokat sürgettek. A jelenlegi rendszer szerintük túlságosan részletes és központosított. Nahalka István hangsúlyozta, hogy: „A pedagógia legfontosabb eszközét vettük el akkor a pedagógusoktól, hogyha nem tudnak differenciálni.”

A szakértők szerint a NAT-nak csak az alapvető elvárásokat kellene rögzítenie, nagyobb szabadságot adva az iskoláknak és pedagógusoknak. Emellett nagyobb hangsúlyt kellene kapnia a kritikai gondolkodásnak és a különböző nézőpontok megismerésének.

A beszélgetés végén szóba került a mesterséges intelligencia hatása is az oktatásra. A szakértők szerint nem az a legfontosabb, hogy több digitális eszköz kerüljön az iskolákba, hanem az, hogy a diákok megtanuljanak gondolkodni.

Szerintük a 21. században a kritikai gondolkodás, a kreativitás és a médiaértés lesznek a legfontosabb kompetenciák – ezek nélkül a diákok nem tudják majd értelmesen használni az új technológiákat sem.

„A pedagógusoknak levegőre van szükségük” – Lannert Judit szerint a rendszer nem engedi hibázni sem a tanárokat, sem a diákokat

A pedagógusértékelési rendszer teljesen elhibázott. Nem elég szeretni a gyerekeket, hinni is kell bennük. A magyar oktatás bebetonozza a különbségeket. Ilyen állításokat fogalmazott meg Lannert Judit abban a majdnem egyórás interjúban, amelyet Magyar Péter készített vele, miután bejelentette, hogy őt jelöli a TISZA-kormány gyermek- és oktatásügyi miniszterének.