Az iskola nem a gyerekek problémáit kezeli – hanem maga hozza létre azokat. A pedagógusok és szülők több mint egy évig gyűjtötték a tapasztalataikat, hogy azokat egy javaslatcsomagba fűzve küldjék el az áprilisban alakuló kormánynak.
A Tanítanék Mozgalom „Mit várnak el a szülők és a pedagógusok az oktatáspolitikától?” című szakpolitikai javaslatcsomagját idén január 15‑én hozták nyilvánosságra és nyújtották át az érintetteknek, közéleti szereplőknek és minden demokratikus pártnak, amely a 2026‑os országgyűlési választásokon indul.
Miért kell az oktatásnak valamilyen fogcsikorgatós, áldozatokkal járó nyűgnek lennie, amikor sok más ország oktatási rendszere kisebb nyomás és kevesebb stressz mellett is sokkal eredményesebb?
– teszik fel a kérdést a szülők és pedagógusok a javaslatcsomag előszavában.
A Tanítanék Mozgalom által összegzett anyag nem szakpolitikusoktól származik, hanem azokból az élethelyzetekből, ahol a magyar közoktatás valóban működik: a gyerekek, a tanárok és a családok mindennapjaiból. Nézzük, mit tartalmaz pontosan.
A jelenlegi oktatás „nem gyerekfókuszú, hanem tananyagközpontú”, a diákok gyakran csak információkat kell, hogy visszamondjanak. A javaslat szerint „az iskolának tanulóközösséggé kell válnia, ahol a pedagógus útitársként segíti a gyerekeket, a tanulás élményét állítva a középpontba, miközben a diákok maguk is aktív résztvevői a saját tudásuk megszerzésének”. Hibázás esetén
lehetőséget kell adni a korrigálásra, és erősíteni kell azt a szemléletet, hogy ‘ha teszel érte, legközelebb jobban fog sikerülni,
miközben a kreativitás és a kritikai gondolkodás fejlesztése is kiemelt szerepet kell kapjon.
A diákok egyre inaktívabbak, főleg a középiskolás korosztálynál, és a tananyag sokszor nem megfelelő. A javaslat szerint „a pedagógusoknak a sokszínű módszertani palettát kell alkalmazniuk: csoportmunka, közös projektek, interaktív tevékenységek révén minden gyerek motiválható”, a NAT tartalma pedig „ne konkrét lexikális anyagot határozzon meg, hanem a fejlesztendő kompetenciákat”, így a tananyag a diákok igényeihez igazítható.
A diákok egyre túlterheltebbek, mentális egészségük romlik, és sokan úgy érzik, nem kapják meg az elismerést, amire természetes módon vágynak. A javaslatcsomag szerint „az oktatási rendszer gyökeres átalakítása a túlterheltség csökkentésére, valamint mentálhigiénés szakemberek, fejlesztőpedagógusok bevonása az iskolai életbe” kulcsfontosságú. Az értékelésnek „a gyerek saját magához viszonyított fejlődését kell tükröznie, nem pusztán univerzális osztályzatokat”, a differenciált feladatok és az együttnevelés pedig biztosítják, hogy minden diák valódi sikerélményt és fejlődést tapasztaljon, függetlenül képességeitől és társadalmi helyzetétől.
A pedagógusok szörnyű mentális állapotban vannak. Az elvégzett munka mennyiségén túl az elmúlt évek meg nem hallgatása, semmibe vétele, megalázása és retorziói miatt is – mentális megsegítésük minimális elvárás a következő oktatásirányítástól.
– fogalmaznak a szerzők.
A magyar oktatási rendszer legsúlyosabb problémája a pedagógusok túlterheltsége. A kötelező óraszám az elmúlt évtizedekben jelentősen nőtt, a pedagógushiány miatt gyakoriak a helyettesítések, és az adminisztratív feladatok is egyre nagyobb terhet jelentenek. A javaslatcsomag szerint ezért „a pedagógusok munkáját úgy kell meghatározni, hogy összes tevékenységük beleférjen a munka törvénykönyvében előírt keretekbe, az esetleges túlmunkát pedig fizessék ki”, így esélyt kapnak a regenerálódásra, és a gyerekekkel kipihenten tudnak foglalkozni.
A pedagógusok számára jelenleg a továbbképzések munkaidőn túli teherként jelennek meg, ezért gyakran nem tudnak kellőképpen felkészülni a modern pedagógiai módszerek alkalmazására. A javaslatcsomag hangsúlyozza: „az oktatási rendszerben is szükség van mentorokra, coachokra, de már a tanárképzés során fel kell készíteni a hallgatókat azokra a módszerekre, amelyek segítik saját és tanítványaik mentális egészségének megőrzését, valamint a kiégés elkerülését.” Ezzel párhuzamosan a pedagógusoknak lehetőséget kell biztosítani az önképzésre, tapasztalatcserére és a szülőkkel, diákokkal való folyamatos kommunikációra is.
A pedagógusok társadalmi és anyagi elismertsége alacsony, ami a pálya elöregedéséhez és a szakemberhiányhoz vezet. A javaslat szerint ezért „a pedagógusok bérét minimum a diplomás átlagbérre kell felemelni”, és a kormányzati kommunikációban is felelősségteljesen, a pedagógusokat a jövőért felelős szakemberekként kell bemutatni.
Itt a 2026-os pedagógus bértábla
Emellett az intézmények fizikai állapota és a taneszközök hiánya is hátráltatja a minőségi oktatást. A csomag javaslata: „az oktatásra fordított költségeket növelni kell, hogy elinduljon egy átfogó, időben belátható épületrekonstrukciós program, korszerű eszközparkkal és tanulási terekkel.” A pedagógusok szabadságának visszaadása a tankönyvválasztásban és a módszertani döntésekben pedig alapfeltétele a tanári kreativitás és az innováció kibontakoztatásának.
A javaslat szerint az iskola szervezeti működése nem követte le a világ gyors változásait. Ahogy a dokumentum fogalmaz:
A világ sokat változott az elmúlt évtizedekben, miközben az iskola nem
A javaslat szerint ezért az iskola funkcióját újra kell definiálni: a tanítás-tanulás középpontjába a gyereket kell állítani, és az intézményeket tanulószervezetté kell alakítani, ami csak decentralizált, demokratikus működéssel valósítható meg.
A javaslat szerint a jelenlegi, központosított állami fenntartói modell nem vált be: „Az állam nem jó gazdája az intézményeknek”. Éppen ezért szükséges az iskolafenntartás újragondolása, az intézményi autonómia visszaadása és a szakmai döntések helybe vitele. A pedagógusok túlterheltsége, a csapatmunka hiánya, a vezetők megfelelési kényszere és a túlzsúfolt tananyag mind együtt akadályozzák az innovációt és a módszertani megújulást: „A tantestületek lassan megszűntek pedagógiai műhelyekként funkcionálni”.
Spontán jelenség vagy rendszerszintű probléma, ha jobb körülmények között élő tanulókat a szülők olyan iskolába viszik, ahol alig vagy nincsenek hátrányos helyzetű diákok? Mit lehet ez ellen tenni, és ha minden így marad, annak milyen következményei lehetnek? Nahalka István oktatáskutatóval beszélgettünk.
