Nyilvános felhívást tettünk közzé annak érdekében, hogy a jelenlegi tankönyvkínálat új kiadványokkal, munkafüzetekkel, feladatgyűjteményekkel, digitális tananyagokkal és speciális tanulástámogató tartalmakkal bővülhessen
– írta Lannert Judit tegnapi Facebook-posztjában. Erre azért volt szükség, mert – mint írta – szeretnék, ha a pedagógusok több szakmai lehetőség közül választhatnának, és ha a diákok olyan segítő eszközökhöz férnének hozzá, amelyek „jobban igazodnak az eltérő igényekhez, képességekhez és tanulási utakhoz. A cél az, hogy több lehetőség, nagyobb rugalmasság és korszerűbb tanulási környezet lehessen az iskolákban”.
Hozzátette: tudja, hogy sokan a teljesen szabad tankönyvválasztást tartanák ideálisnak, de ez időt és szakmai munkát fog igényelni, de addig sem szeretnének egy helyben állni.
Miközben a skandináv országokban a tankönyv már nem egy papíralapú tárgy, hanem egy mesterséges intelligenciával támogatott, dinamikus EdTech-platform, addig Magyarországon még mindig 1998 logikája szerint vitatkozunk az oktatásról. A hazai tankönyvpiac 2010-es évekbeli államosítása és centralizációja nemcsak a választás szabadságát vette el a pedagógusoktól, hanem hosszú távon a hazai oktatási innovációt is gúzsba kötötte. Pukli István írása.
Ezért most megnyitjuk a lehetőséget olyan minőségi kiadványok és digitális tartalmak előtt, amelyek eddig nem vagy csak korlátozottan voltak elérhetők az állami tankönyvellátás rendszerében.
A bejegyzést azzal zárta: ez egy folyamat kezdete, az oktatás megújítása nem egyetlen nagy döntésből áll, hanem sok egymásra épülő lépésből.
A tankönyvkínálat bővítése az első olyan intézkedések egyike, amelyekkel egy nyitottabb, korszerűbb és a tanulók szükségleteihez jobban alkalmazkodó oktatási rendszer felé szeretnénk elindulni.
Nyitókép: Lannert Judit / Facebook
