Röpdolgozatok helyett pontgyűjtő akciók – nem csak 1-5-ig terjedő skálán lehet osztályozni

„A hagyományos dolgozat olyan, mintha mindenkinek ugyanazt a cipőt kellene hordania" – vallja Barbarics Márta, aki ahelyett, hogy sztenderdizált dolgozatokat íratna, mindenkit saját magához képes értékel. Az év végi jegy nem az osztályzatok átlagától, hanem az év folyamán szerzett pontoktól függ.

Barbarics Márta jelenleg az ELTE tanárképzésében oktat. Előtte hét évig tanított egy két tanítási nyelvű szakközépiskolában, és ő hozta létre a Gamification a magyar oktatásban Facebook-csoportot, amelynek ma már több mint 6600 tagja van.

Mit jelent a gamifikáció a gyakorlatban?
A gamifikáció egy gyűjtőfogalom: a játékokból ismert elemek beépítését jelenti nem játékos környezetekbe, például tanórákba. Nem játékot játszunk, hanem a tananyagot öntjük másfajta keretbe, hogy növeljük a motivációt és a bevonódást.

A játékelemek sokfélék lehetnek: pontgyűjtés, szintek, kihívások, jelvények, egymásra épülő, játékos feladatok („szabadulószoba”), kerettörténetek, folyamatjelző elemek. A cél minden esetben az, hogy a tanulók aktívabban, személyre szabottabban fejlődjenek, és ne egy statikus 1–5-ös skála határozza meg a teljesítményüket.

„Az 1–5-ig tartó értékelést sosem éreztem jó módszernek”

Márta számára nem volt kérdés, hogy alternatív utakat keres. Már egyetemistaként sem tudott azonosulni a klasszikus osztályozással. A gamifikációval a 2010-es évek elején találkozott, amikor meghallgatta Prievara Tibor előadását – ő volt az első, aki a magyar közoktatásban alkalmazta a játékosítást. „Megörültem annak, hogy végre van egy jól működő alternatívája a hagyományos osztályzásnak” – mondta.

A közoktatási elvárások azonban nem változtak: továbbra is meg van határozva, hogy mennyi érdemjegyet kell adni a diákoknak. A gamifikáció mégis enyhít ezen a kényszeren, mivel nem minden egyes számonkérés után kell osztályzatot adni, és a tanulók nem ragadnak bele egy-egy rossz jegybe.

A módszer lényege, hogy a félév során szerzett pontokból alakul ki az érdemjegy: „A diákok röpdolgozatai pontokért, nem jegyekért mennek” – fejti ki a tanárnő. Ez azt jelenti, hogy ha valaki gyengébben teljesít egy héten, később még bőven javíthat.

„A hagyományos dolgozat olyan, mintha mindenkinek ugyanazt a cipőt kellene hordania"

Az sztenderd dolgozat Márta szerint nem alkalmas a tényleges tudásszint mérésére. Ezért alakította differenciáltabbra a feladatrendszert:

Egy hagyományos dolgozat lesz, akinek megfelel, lesz, aki kirázza a kisujjából – tehát nem fejlődik –, és lesz, akinek iszonyatosan nehéz lesz.

A gamifikáció lehetővé teszi, hogy minden diák saját szintjén, saját tempójában haladjon. „Írattam dolgozatot a diákokkal, de egyre nehezedő feladatokat állítottam össze. Volt egy minimumszint, amit mindenkinek teljesítenie kellett, de voltak olyan extra nehéz feladatok plusz pontokért, amik kihívást jelentenek azoknak is, akik egyébként matekversenyekre járnak” – magyarázta Márta.

Emellett kiemelten fontosnak tartja, hogy a pontszám és a végső osztályzat reálisan tükrözze a tényleges tudást. Ezért nem adott pontot olyan extra tevékenységekre, amelyek nem kapcsolódtak a tananyaghoz.

Barbarics Márta
A fotót a Kár közösségi előadás keretében Dányi Viktória készítette

A rendszerben nincs büntetés

A gamifikált értékelés egyik legfontosabb jellemzője, hogy nem bünteti a hibát vagy a mulasztást, csak egyszerűen nem jár érte pont. A hagyományos rendszerhez szokott diákoknak ez kezdetben furcsa volt. Volt olyan tanuló, aki kifejezetten igényelte volna a szigorú büntetést: "Azt mondta, hogy neki arra van szüksége, hogy valaki ostorral álljon a háta mögött és vágja be az egyest, ha nem készíti el a házi feladatot." Ő végül csoportot váltott – de ő volt az egyetlen több száz diák közül.

Márta szerint

az iskolarendszer túlságosan a büntetés-jutalom tengelyre épít, ezért sok tanuló nem tudja, hogyan motiválja saját magát.

Az alternatív módszerre nem mindenki reagál egyformán. A tanárnő elmondása alapján, nagyon változó, hogyan hat a gyerekekre. Volt, akinél teljesen átfordult és megszerette a matekot, viszont olyan is volt, akinek egy külső motiváció maradt és amint nem kapott pontot valamiért, nem is tett bele energiát. Márta szerint azonban ez természetes: „A kulcs sosem maga a módszer. Nem csodaszer. A tanár problémamegoldó attitűdje a lényeg.” Ha valakinél nem működik egy elem, a pedagógusnak más megoldást kell keresnie.

A diákok kevesebbet stresszelnek és igazságosabbnak gondolják

Márta a doktori kutatásához készített interjúk alapján a gamifikáció hatása egyértelmű: a legtöbben pozitívan értékelték. „Sokan emelték ki, hogy nagyon szeretik, mennyire személyre szabott a módszer. Hozzátették, hogy tudják, hogy más munka van a különböző ötösök mögött, de mégis igazságosabbnak érzik, mert saját magukhoz képest tudnak fejlődni és nem azt érzik, hogy egy olyan versenyben vannak benne, amiben előre eldöntött, hogy ki hogyan szerepel” – foglalta össze.

A diákok azt is kiemelték: ha egyik nap rosszul sikerül egy számonkérés, nincs minden veszve.

A mini pontgyűjtő akciókból látja, hogy mi nem megy még – amit nem ítéletként fog fel, hanem visszajelzésként.

A tanárnő kiemelte, hogy feltett egy olyan kérdést is a diákoknak, hogy mit gondolnak, hogyan teljesítenének a hagyományos rendszerben. A diákok negyede azt válaszolta, hogy valószínűleg rosszabbul. Tehát ők ezt a fajta értékelési módszert könnyebbnek ítélték. Összehasonlította az érettségieredményüket a tizenkettedikben kapott osztályzataikkal és átlagban egy az egyben megegyezett.

Barbarics Márta
A közoktatásban a kiégés szélére sodródott

Bár a módszerrel lelkesedéssel tanított, a differenciált értékeléssel járó extra munkát szívesen végezte, az erre ránehezedő közoktatási terhelés végül fenntarthatatlanná vált Márta számára. Az utolsó tanévben 26 órája volt, hét különböző csoporttal, négy évfolyamon, magyarul és angolul, több tantárgyban. A magától elvárt magas színvonalon már lehetetlen volt az órákra készülni, ezért úgy döntött, hogy nem tanít tovább a közoktatásban, és a doktori kutatásra, valamint az oktatási innovációra koncentrál.

 

"A gyerekek képtelenek 45 percen át ülni és figyelni”

Már több pedagógus használ innovatív módszereket az elsősök fejlesztésére, ezek azonban szinte teljesen kiszorulnak a tanórákról. Egy friss kutatás arra is rávilágított, hogy éppen azok a tanítók kerülnek mentálisan nehezebb helyzetbe, akik bátran újítanak – mert az elvárásrendszerrel mennek szembe.

 

Hozzászólások

Így büntetheti az egyetemi felvételi rendszer a szakképzésből érkező diákokat

Nem vették fel egyetemre azt a diáklányt, akinek a 2026-os felvételi eljárásban 26 ponttal kevesebbet számolt a rendszer, mert nem vették figyelembe a tanulmányi pontjait. Réka még a régi szakképzési rendszerben, 2017-ben érettségizett technikumban. Az esete azonban nem egyedi: a felvételi rendszer rugalmatlansága miatt a szakképzésből érkező diákok komoly hátrányba kerülhetnek, ha később úgy döntenek, más területen tanultak volna tovább.

Tovább rövidítené az oviKRÉTA kérdőívének kitöltési idejét a minisztérium, és véleményezésre is felületet adna

A gyerekenként átlagosan 27 perces kitöltési időt is tovább faragná a minisztérium, ráadásul a jövőben már nem kellene minden alkalommal elölről kezdeni a kérdőív kitöltését. Kereki Judit államtitkár a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének is megküldött levelében újabb könnyítésekről számolt be. A szakszervezet szintén véleményt tervez megfogalmazni a kérdőívről, miközben a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület már nem tartja szükségesnek annak utólagos tartalmi szakmai véleményezését.

Két éve a pécsi egyetem képzésére íratott be ötven vietnámit Orbán Áron cége, de később is folytatódott a vízumbiznisz

Már 2024-ben kérdéseket vetett fel, hogy miért érkeztek vietnámi állampolgárok Magyarországra egy mindössze 16 órás életmentő képzés miatt. A Népszava akkor olyan dokumentumokat szerzett meg, amelyekben a tanfolyam időtartamáról eltérő adatok szerepeltek, miközben egy kiszivárgott hangfelvételen a miniszterelnök testvére a vietnámiak vízumkérelmeinek akadályozása miatt panaszkodott.