Szabad tankönyvválasztás, szabad módszertan, nagyobb intézményi autonómia és a politikai befolyástól mentes működés – ezeket ígéri a kormányzásra készülő Tisza Párt. Megnéztük, mit jelent mindez a gyakorlatban: milyen változásokat hozhatna a pedagógusok mindennapjaiban, és mennyiben találkozik a párt „szabadság”-értelmezése a tanárok tapasztalataival és elvárásaival.
Magyar Péter többször hangsúlyozta, hogy a Tisza-kormány alatt az oktatás stratégiai ágazat lesz és az oktatási miniszternek vétójoga lesz minden kormánydöntésnél.
Az Eduline-on sokat foglalkoztunk a Tisza Párt programjának oktatásra vonatkozó részével:
Az elmúlt napokban mindenki a leendő oktatási miniszter személyét találgatta: a közbeszédet egyre inkább az a kérdés uralja, ki és hogyan tudna rendet tenni a túlterhelt, alulfinanszírozott és sokak szerint túlzottan központosított magyar közoktatásban. Most megnéztük közelebbről, mit jelent a Tisza Pártnak a szabadság fogalma az oktatás területén.
A programjuk oktatásra vonatkozó részének bevezetőjében úgy fogalmaznak: „A TISZA a tudományt nemzeti jövőnk egyik alapjának tekinti, ahol autonóm intézmények működnek, kiszámítható finanszírozással, szabadon gondolkodva. Mert ahol tanulni, gondolkodni és alkotni lehet, ott van jövő. És Magyarországnak jövőre van szüksége.”
A „szabadság” szó többször is visszaköszön a szövegben:
A program egyik kiindulópontja, hogy a jelenlegi rendszer nem tud megfelelni a 21. század kihívásainak. A dokumentum szerint minden negyedik diák funkcionális analfabétaként kerül ki az iskolából, miközben a tanulók túlterheltek, és sok esetben mentális problémákkal küzdenek. Kiemelik a nemzetközi mérések eredményeit is, amik alapján 2010 óta romlik a magyar diákok teljesítménye szövegértésben, matematikában és természettudományokban. A Tisza szerint a Nemzeti alaptanterv túlterhelt és korszerűtlen, a hangsúly továbbra is a lexikális tudáson van, miközben háttérbe szorulnak a készségek.
A program élesen kritizálja a jelenlegi irányítási modellt is. A Klebelsberg Központ működését túlzottan centralizáltnak tartják, az iskolák és pedagógusok autonómiája pedig jelentősen beszűkült. A program szerint az igazgatók elvesztették érdemi döntési jogköreiket, az oktatás pedig átpolitizálttá vált.
Az egyre súlyosabb a pedagógushiányt is említik, illetve a túlterheltséget, az óraszámok növekedését, ami miatt kevesebb idő jut a diákokra, a kiégés pedig gyorsítja a pályaelhagyást. Kiemelik azt is, hogy a pedagógustársadalom elöregedőben van, a fiatalok pedig nem választják a pályát, miközben a nevelést segítő dolgozók bérrendezése elmaradt.
A Tisza Párt programjában a pedagógusok szabadsága több szinten jelenik meg. A párt visszaállítaná a szabad tankönyvválasztást: a jelenlegi, központosított rendszer helyett egy több szereplős, minőségbiztosított tankönyvpiacot képzelnek el, ahol a pedagógusok dönthetnek arról, milyen taneszközökkel dolgoznak. Ez szorosan összefügg a módszertani szabadsággal is, amelynek erősítésével nagyobb mozgásteret adnának a tanároknak abban, hogyan tanítanak, és hogyan igazítják a tananyagot a diákok igényeihez.
A szabadság másik fontos eleme az intézményi autonómia. A program szerint az iskolák visszakapnák szervezeti és gazdálkodási mozgásterüket, az igazgatók pedig ismét érdemi döntési jogkörökkel rendelkeznének. A cél az, hogy az intézmények ne központi utasítások alapján működjenek, hanem a helyi közösségekhez és tanulói igényekhez tudjanak alkalmazkodni.
Ehhez kapcsolódik a politikai befolyástól mentes működés ígérete is. A Tisza szerint az oktatás irányítását szakmai alapokra kell helyezni, csökkentve a közvetlen politikai kontrollt, és erősítve a szakmai szervezetek szerepét a döntéshozatalban.
A programban emellett több olyan vállalás is szerepel, amelyek közvetve kapcsolódnak a pedagógusok szabadságához és munkakörülményeihez:
A „szabad oktatás” már évek óta a tanár- és diáktüntetések jelszava. 2020-ban a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása ellen való tiltakozást kifejezetten a „szabad oktatásért és szabad kultúráért” néven hirdették meg. Később, a 2022-es pedagógussztrájkok és élőláncos tiltakozások során ez még erősebben megjelent: országszerte diákok, szülők és tanárok vonultak utcára, hogy felhívják a figyelmet az oktatás problémáira, köztük a túlterheltségre, az alacsony fizetésekre és a rendszer működésképtelenségére.
A szabadság egy új dimenzióját pedig a Kölcsey Ferenc Gimnázium tanárainak elbocsátása vetette fel 2022 őszén. Az eset után újabb tüntetések indultak, amelyek már nemcsak az oktatási rendszer problémáiról, hanem a véleménynyilvánítás szabadságáról is szóltak. A demonstrálók szerint a pedagógusok retorzióktól való félelem nélkül kellene, hogy kiállhassanak szakmai és társadalmi kérdésekben.
Ez ugyan hivatalosan nincsen kiemelve a programban, de mindenképpen bizalmat keltő, hogy miután Magyar Péternek levelet küldtek a gimnáziumi igazgatók, a leendő miniszterelnök már másnap fogadta őket.
Egyetlen értelmezés, a tények kritika nélküli elfogadása, a tankönyvi narratíva bemagolása – dilemmák és valódi diskurzus nélkül.Radó Péter oktatáskutató szerint így válhatnak a tankönyvek az ideológiai közvetítés eszközévé.
