Az oktatáskutató Rubovszky Rita kinevezése kapcsán érdekes problémára hívta fel a figyelmet a közösségi oldalán.
Az Eduline-on is megírtuk, hogy a Telex információi alapján Rubovszky Rita, a Ciszterci Iskolai Főhatóság igazgatója lesz a Tisza oktatási minisztere. Ennek kapcsán a közösségi oldalakon sokan kifejtették a véleményüket, köztük Nahalka István oktatáskutató is.
„Rubovszky Rita esetleges oktatási miniszteri kinevezésétől hangos a fb. Működik egy amúgy egészséges kritikai érzék, és sokan felvetik, hogy jobb lenne egy világnézeti, ideológiai szempontból kevésbé elkötelezett szakember. Sokan Rubovszky Rita egyházi szervezetekben betöltött pozícióiból erős egyházi elkötelezettségre következtetnek és ettől féltik a magyar oktatási rendszert. Jobbnak látnák, ha világnézeti kérdésekben liberálisabb szemlélettel jellemezhető oktatási minisztere lenne az országnak” – írta a közösségi oldalán, majd megjegyezte, hogy nem akarja Rubovszky Rita jelölését isteníteni, személyesen a hölgyet nem ismeri, és nem tudja azt sem megjósolni, hogy jó miniszter lesz-e.
De azt tudom, hogy a világnézet és iskola összefüggésének kérdésében óriási zavar uralkodik a közvéleményben (de a legtöbbször még a szakmai diskurzusban is). Mi az, hogy világnézetileg semleges iskola?
– tette fel a kérdést, amelyet utána részletesen ki is fejtett. Szerinte „a tantervek alapján az állami iskolák világnézetileg semlegesek, az egyházi iskolák viszont a befogadó egyházuk tanításait vallják: világnézeti szempontból, erkölcsi állásfoglalásaikat tekintve, az „átadni” szándékozott társadalmi normákat nézve erősen elkötelezettek. Ez a kép azonban még félig sem reális.
A legnagyobb baj ezzel a kikezdhetetlennek látszó felfogással az, hogy az állami iskolák (talán csak nagyon kevés kivételtől eltekintve) soha nem voltak világnézeti, erkölcsi stb. szempontból semlegesek. Tantervükben (manapság a NAT-ban) rögzítették is, hogy mi az a világkép, milyen az az értékvilág, amely jellemzi ezen iskolákban a tanulás-tanítás folyamatait. Ez még hagyján, de az iskolák mindig úgy jelölték ki ezeket a tartalmakat, hogy azoknak nincs alternatívájuk, e tartalmak elsajátítása pedig „beleneveléssel”, ismert idegen szóval indoktrinációval történik.
Nahalka kifejtette, hogy ezt pedagógiai normativitásnak nevezik, amely határozottan kijelöli, hogy milyen tudományos elveket, erkölcsi szabályokat, társadalmi normákat, értékeket kell (!) elsajátítani. Ez ugyanaz, mint ami az egyházi iskolákban zajlik, nem véletlen, hogy a két szimbolikus rendszer között óriási az átfedés.
Pont emiatt „nem lehet azt mondani, hogy egy nem létező semlegesség nevében az egyházi iskolák mondjanak le saját világfelfogásuknak a közvetítéséről. A pedagógia egészének, egyházi és nem egyházi iskoláknak egyaránt fel kell adniuk a normativitás képviseletét, az indoktrináció gyakorlatát”.
Az iskola feladata nem az, hogy tantervben rögzített egyfajta nézetet töltsön be a gyerekek fejébe. Az a feladata, hogy megismertesse a tanulókkal a fontosabb szemléletmódokat, megtanítsa őket a választás jelentőségére és módjára, és hagyja őket maguk választani
– hangsúlyozta, ezután pedig kitért arra, hogy ha valaki ennek kapcsán például attól fél, hogy így majd a fiatalok nem válnak a hazájukat szerető felnőttekké, akkor érdemes végiggondolni, hogy mit eredményez a normativitás keretében indoktrinációval végrehajtott hazafivá nevelés, és mit jelent az, ha valaki szabadon választhatja meg e kérdésben is az identitását, a kötődését.
Az oktatáskutató ezután kitért arra is, hogy az egyházi iskolák ideológiai, világnézeti, erkölcsi nevelésével kapcsolatos „félelmek” – már akinek van – nem szüntethetők meg az egyházi iskolák „semlegessé tételével”, valójában ez nem is lehetséges.
De van egy nagy feladatunk: pedagógiánkat meg kell szabadítanunk a normativitástól és az indoktrinációtól. Hogy jön mindez Rubovszky Rita kinevezéséhez? Remélem, látható, hogy erre egyszerű a válasz: ne terheljük ezt a kérdést a rosszul felfogott „semleges oktatás” nevű félreértelmezéssel. Oldjuk meg a globális problémát, a személyiség formálódása az iskolában ne egy rögzített program szerint folyjék, hanem legyen a tanulók személyes önkonstrukciós folyamata. Ha ide eljutunk, a „semlegesség probléma” megszűnik létezni
– jegyezte meg.
Rubovszky Rita az egyházi iskolák szegregációs hatása kapcsán is írt még az ősszel egy véleményt, a témával részletesen az alábbi cikkünkben foglalkoztunk:
Az inkluzív oktatás kérdése ma már nem elméleti vita, hanem mindennapi tapasztalat és feszültség a magyar társadalomban. Rubovszky Rita, a Tisza leendő oktatási minisztere szerint a problémát sem leegyszerűsíteni, sem kizárólag az iskolarendszerre hárítani nem lehet.
