Egyre inkább beszűkül a tanárok mozgástere a magyar közoktatásban, miközben a diákok sem kapják meg azokat a készségeket, amelyekre a való életben szükségük lenne. Egy középiskolai történelemtanár szerint az is nagy probléma, hogy nincsen egyértelműen meghatározott célja az iskolának.
Diószegi-Szőcs Máté, a Megállt az idő podcast társkészítője és műsorvezetője a Hvg360-nak adott interjúban elmondta, hogy szerinte a rendszer nemcsak a pedagógusok autonómiáját korlátozza, hanem a kritikus gondolkodás és a döntési képesség fejlesztését is háttérbe szorítja.
„Erős szándékot érzek arra, hogy a tanárokat szellemi szakmunkásoknak tekintsék” – fogalmazott. Úgy látja, a pedagógusoktól egyre inkább azt várják el, hogy egy központilag meghatározott tananyagot adjanak át, miközben a szakmai szabadságuk minimálisra csökken.
A tanár szerint ez nemcsak abban jelenik meg, hogy a kerettanterv szigorúan meghatározza, mit és hogyan kell tanítani, hanem abban is, hogy a pedagógusok sokszor még nyilvánosan sem szólalhatnak meg szabadon.
Az is egy teljes őrület, hogy sok kolléga ilyen interjút sem adhat, mert magánemberként, értelmiségiként sem engedik nyilatkozni a tanárokat, még a saját szakterületükről sem. A gondolat, hogy engedélyt kell kérnie, hogy interjút adjon, nonszensz. Mert mit jelent ez? Hogy az iskola fenntartója, igazgatója nem bízik benne annyira, hogy képes árnyaltan, értelmesen megnyilvánulni, miközben betartja az általában mindenhol rögzített szabályt, hogy nem sértheti a munkahelye jó hírnevét. Az egy szellemi szakmunkás szint, ha nem lehet véleményem, és csak a fentről kijelölt dolgokat csinálhatom.
A probléma azonban nem áll meg a tanárok helyzeténél. A rendszer működése közvetlenül hat a diákokra is.
„Nem tanítjuk meg őket dönteni, nem tanítjuk meg őket felelősséget viselni” – fogalmazott Diószegi-Szőcs. Az iskolai működés szerinte inkább a fegyelmezett alkalmazkodást erősíti, mint az önálló gondolkodást. A diákok előre meghatározott keretek között mozognak, kevés lehetőségük van arra, hogy saját tanulásukban valódi döntéseket hozzanak.
Hét év alatt háromszorosára nőtt a túlórázó tanárok száma
A tanár szerint különösen problémás, ahogyan az iskola a tudást kezeli. A tantárgyak gyakran egyetlen „helyes” választ közvetítenek, miközben a valóság ennél jóval összetettebb.
„Egy történet van, egy nézőpont, egy igazság – miközben mindenki látja, hogy versengő narratívák vannak.”
Szerinte a diákoknak nem kész válaszokat kellene megtanulniuk, hanem azt, hogyan értelmezzék a különböző nézőpontokat és információkat. „Azt kéne megtanulniuk, hogy kiszűrjék mi az, ami totál kamu, és mi az, ami nézőpont kérdése” – mondta.
A pedagógusok helyzetét tovább nehezíti, hogy folyamatosan egymásnak ellentmondó elvárások között kell dolgozniuk. Miközben egyes szülők kizárólag a tananyag átadását várják, mások azt szeretnék, ha a tanár a gyerek mentális és szociális problémáival is foglalkozna.
A tanárok így egyszerre próbálnak oktatók, nevelők és sokszor kvázi segítő szakemberek lenni, miközben ők maguk is túlterheltek és gyakran mentálisan kimerültek.
A tanár szerint a legnagyobb gond mégis az, hogy nincs közös válasz arra, mit várunk az oktatástól.
„Ha az iskolát gyermekfelügyelő intézménynek szánjuk, akkor minden rendben, most is jól működik. Ha kipróbálnánk, és egy hétig tényleg csak gyerekfelügyelet lenne az iskolákban, fel sem tűnne a legtöbb szülőnek. Ha ennél komolyabb célunk is van az iskolával, akkor ahhoz újra kell tervezni a rendszert” – fejtette ki.
A digitális korban a tanár szerepe már nem az információk átadásáról szól, hanem azok értelmezéséről. A pedagógus szerint éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a tanárok megőrizhessék értelmiségi szerepüket.
Egyetlen értelmezés, a tények kritika nélküli elfogadása, a tankönyvi narratíva bemagolása – dilemmák és valódi diskurzus nélkül.Radó Péter oktatáskutató szerint így válhatnak a tankönyvek az ideológiai közvetítés eszközévé.
