Egy három évtizede pályán lévő óvónő tapasztalatai szerint egyre több iskolaéretlen gyereket küldenek kötelezően az iskolába, a szakma minősége pedig a felhígulás veszélyével küzd.
„Egyre több óvoda mondhatja el, hogy a gyerekek nevelése-oktatása helyett a gyerekek megőrzését tudja csak ellátni” - olvasható a Szabad Vonalzón megjelent olvasói levélben.
Az óvónő szerint az óvoda társadalmi súlya csökken: egyre kevesebb gyerek születik, így arányosan kevesebb család érintett közvetlenül az intézményrendszer problémáiban. Sok szülő számára az óvoda elsősorban biztonságos felügyeletet jelent, nem pedig a későbbi tanulási siker alapját. Pedig az alapvető készségek 6-7 éves korig alakulnak ki, és ha ezek hiányoznak, azt az iskola már csak nehezen tudja pótolni.
Hibás az az elképzelés, amely a gyerekek oktatását az általános iskola első osztályától számolja
– fogalmaz.
Az óvónő szerint a gyerekek jelentős része komoly hiányosságokkal érkezik az óvodába. Nincs kialakult napirendjük, nehezen alkalmazkodnak a közösségi szabályokhoz, szókincsük szegényes. A pedagógusok egyre több beszédhibás gyerekkel találkoznak, és nem ritka, hogy az alapvető önállósági készségek – például az étkezés – is hiányoznak.
A túlzott digitális eszközhasználat kifejezetten nagy problémának látja. A gyors, intenzív ingerekhez szokott gyerekek figyelmét egyre nehezebb lekötni. „Sokszor a kérdést sem értik, nemhogy válaszolni tudnának” – írja.
A szerző szerint az óvodáknak ma olyan alapokat kellene pótolniuk, amelyeket korábban a család biztosított. Ez a feladat azonban a jelenlegi feltételek mellett szinte teljesíthetetlen.
„Gyeses anyuka gyereke nem szokott augusztusban oviba jönni”
A hatéves kori kötelező iskolakezdést a levél az egyik legsúlyosabb problémának nevezi. Bár papíron van lehetőség halasztásra, a folyamat hosszadalmas és bürokratikus, miközben a döntés már nem az óvodapedagógus kezében van.
A pedagógusok és tanítók visszajelzései szerint egyre több gyerek kerül úgy az első osztályba, hogy nem tud nyugodtan ülni, nem alakult ki a feladattudata, nem fogja helyesen a ceruzát, és nem beszél összefüggően. „Ha nincs stabil alap, nincs mire építkezni” – fogalmaz a szerző, aki szerint a kudarcélmény már az első évben rögzülhet.
Ideálisabb lenne, ha minden gyerek legalább 6-8 hetet lehetne otthon, de a mostani jogszabályok között ezt szinte lehetetlen kivitelezni. Egy vidéki városban dolgozó, fiatal óvodapedagógus írása.
A szakemberhiány miatt egyre több, kellő gyakorlati tapasztalattal nem rendelkező munkavállaló jelenik meg az óvodákban. A béremelés és az 50 nap szabadság vonzóvá tette a pályát, de a szerző szerint a minőségi követelmények nem követték ezt a folyamatot.
A képesítés megszerzése előtt dolgozhat óvodapedagógusként az óvodai nevelő?
„A ‘mindenkit át kell engedni’ szemlélet az óvodapedagógusi szakma elkerülhetetlen felhígulásával jár” – fejti ki.
A tapasztalt pedagógusok és a pályakezdők közötti bérszint-kiegyenlítés demotiváló lehet azok számára, akik évtizedek óta a pályán vannak. A levél szerint a mennyiségi igény nem párosul valódi minőségi elvárásokkal.
