A NAT szerint az osztályfőnöki órákon a diákoknak meg kellene tanulniuk kommunikálni, konfliktust kezelni, mentális problémákat felismerni és közösségben működni. A gyakorlatban azonban sok tanár szerint ezek az órák sokkal inkább az adott osztály aktuális problémáiról szólnak – és még így is nehéz beleférni a heti 45 percbe.
Kevés szó esik az osztályfőnöki órákról, amiket a Nemzeti Alaptanterv közösségi nevelésként tart számon és évfolyamokra lebontva tartalmazza azokat a javaslatokat, amelyek mentén az osztályfőnököknek érdemes lenne megtartani az óráikat.
A listát olvasva, sok pontnál felmerül a kérdés, hogy egy történelem vagy egy matematika szaktanár hogyan tudna olyan komplex fejlesztéseket végezni, amelyekhez nem feltétlenül van szaktudása. Az Eduline által megkérdezett osztályfőnök, erre ráerősített:
Én nem vagyok szakember ilyen téren. Biztos nagyon sok mindent rosszul csinálok, közben pedig olyan dolgokról kellene beszélgetni, amihez valójában szakképesítés kellene.
Az osztályfőnök szerint a NAT által javasolt témák egy része kifejezetten pszichológiai felkészültséget igényelne. Bár az iskolában van iskolapszichológus, az ő diákjai nem feltétlenül nyitottak rá: „Azt mondták, nem értik, hogy mit keres ott egy külső személy.”
A közösségi nevelés célja a NAT szerint, hogy az osztályfőnöki órák „a tanuláshoz és a munkához szükséges képességek, készségek, ismeretek és attitűdök együttes fejlesztéséhez” járuljanak hozzá, különösen a személyes és személyközi kompetenciák területén.
A kerettanterv négy nagy témakörbe rendezi az osztályfőnöki órák tartalmát – ezek azonban nemcsak beszélgetéseket, hanem konkrét fejlesztési feladatokat és tevékenységeket is jelentenek.
Egyén és közösség: a cél, hogy „a tanulócsoport közösséggé váljon, ahol a tanulók átélhetik a csoporthoz tartozás élményét”, és ahol mintát kapnak a konfliktusok kezelésére. A NAT szerint ehhez az osztályfőnöknek olyan helyzeteket kell teremtenie, ahol a diákok: közös szabályokat alakítanak ki, reflektálnak egymás viselkedésére, együtt oldanak meg problémákat és értékelik a közösség működését. Mindezt megtehetik beszélgetőkörökkel, csoportépítő játékokkal vagy drámapedagógiai gyakorlatokkal.
A tanulás tanulása: ebben az esetben a „a tanulási motiváció megőrzése, felkeltése vagy fokozása”, valamint az, hogy a diákok saját tanulási stratégiákat alakítsanak ki. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tanulók különböző tanulási technikákat próbálnak ki, reflektálnak saját tanulási szokásaikra, célokat tűznek ki és megtanulják kezelni a kudarcot és a hibákat. Mindezt megtehetik tanulási napló vezetésével, önismereti feladatokkal, idézetek és életutak feldolgozásával.
Egészségfejlesztés: itt „a megfelelő egészségmagatartás megalapozása”, az ehhez szükséges ismeretek és minták átadásával, valamint a motiváció erősítésével. A NAT szerint az osztályfőnöki órákon foglalkozni kell például társas kapcsolatokkal és kommunikációval, konfliktuskezeléssel és asszertivitással illetve a szenvedélybetegségek működésével és megelőzésével. Mindezt olyan tevékenységekkel, mint szerepjátékok és helyzetgyakorlatok, szakemberrel való beszélgetések, filmrészletek feldolgozása vagy a „nemet mondás” és a döntéshozatal gyakorlása.
Alkalmazkodás és biztonság: a cél, hogy a diákok „megismerjék a bántalmazás típusait”, és elsajátítsák az életkoruknak megfelelő konfliktuskezelési módszereket. Ennek része az érzelmek felismerése és kifejezése, az asszertív kommunikáció, a stresszkezelés, illetve az offline és online bántalmazás felismerése és kezelése. A NAT itt is konkrét módszereket javasol: szerepjátékok és szituációs gyakorlatok, kérdőívek, tesztek, reflektív feladatok, vendégelőadók bevonása és az iskolapszichológus munkájának megismerése.
A megkérdezett osztályfőnök szerint, akinek jelenleg végzős osztálya van, a NAT által leírt célok a gyakorlatban gyakran már az időkereten elbuknak.
„Nemcsak a heti egy alkalom kevés, hanem maga a 45 perc is. Ha mélyebb dolgokat szeretnénk megbeszélni, egyszerűen nem fér bele.”
A tanár ezért néha saját órákat cserél: „Volt, hogy összevontuk a törit és az osztályfőnökit, hogy dupla órában tudjunk beszélgetni” – mondta. Ez azonban inkább kivétel, a legtöbb esetben marad a heti egyszeri, 45 perces keret.
A pedagógus szerint azonban lenne miről beszélni. Az osztályfőnöki órákon legszívesebben olyan témákkal foglalkozik, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a diákok életéhez: szorongás, mentális egészség, egymás elfogadása, társadalmi különbségek és közösségépítés.
„El sem tudják képzelni, hogy vannak, akik teljesen más valóságban élnek” – fogalmazott. Mint mondta, az általa tanított iskolában szinte nincs hátrányos helyzetű tanuló, ezért az elfogadásról és a diszkriminációról szóló beszélgetések sokaknak újdonságot jelentenek.
Hozzátette, hogy ezek a beszélgetések időigényesek és sokszor háttérbe szorulnak az adminisztráció vagy az iskolai programok miatt.
„Olyan igazán jó foglalkozásokat, amiknek tényleg van értelme, jó, ha egy félévben kettőt tud tartani az ember.”
Hozzátette, hogy mikor az osztálya a szalagavató műsorra készült, arra összesen négy hét ment el, ami négy osztályfőnökit és mellette kilenc töriórát jelentett.
Félévzárás, szalagavató, érettségi – ilyen stresszesek egy végzős osztályfőnök napjai
Szerkesztőségünk a Tanárblog Facebook-csoportban is feltette a kérdést, hogy mivel telnek az osztályfőnöki órák és mennyire tudják követni a Nemzeti Alaptanterv ajánlásait. Több osztályfőnök is kifejtette a véleményét a téma kapcsán. Van, ahol tudatosan építik fel ezeket az órákat, máshol szinte teljesen eltűnik a minőségi tartalom.
Egy gimnáziumi tanár szerint az osztályfőnöki óra az egyik legfontosabb tér a diákokkal való valódi munkára:
„Mi sok fontos kérdést járunk körbe: etikai, erkölcsi témákat, pályaorientációt, függőségeket. Vitatréninget tartunk, társasozunk, közös szabályokat alkotunk – közösséget építünk, nézőpontot tágítunk.”
Szerinte nagyon fárasztó hetedik órában megtartani az osztályfőnökit, de elengedhetetlen: ”Mindig fontos, hogy meg legyen tartva, mert értékes minden együtt töltött tanóra, és a gyerekek számítanak rá, hogy meg lesz tartva.”
Egy másik tanár viszont sokkal kritikusabban látja a helyzetet, úgy fogalmazott, hogy:
„Konkrétan semmi nem valósul meg. Elviszi az időt az adminisztráció, a hiányzásigazolás, az aktualitások. Vicc, hogy 45 percet kap egy osztályfőnök. Szinte senki nem tartja a hivatalos tanmenetet – tanítsa le az, aki kitalálta!”
Egy harmincöt év tapasztalattal rendelkező, ma már nyugdíjas pedagógus szerint a magyar közoktatás egyik legnagyobb problémája, hogy a tananyag mennyisége kezelhetetlenné vált, és egyre több olyan témakör kerül az alsóbb évfolyamokba, amelyeket a diákok önállóan nem tudnak feldolgozni.
