Elkezdődött a második félév, ilyenkor sok végzős osztályfőnök egy pillanatra megáll, és végiggondolja: hogyan is fért bele ennyi minden az elmúlt hónapokba? Suba Gabriella részletesen számol be a megállás nélküli szervezésről és adminisztrációról.
A Szabad Vonalzón megjelent írásában egy végzős osztályfőnök hogyan tornyosultak fel a feladatok előtte a tanév során és még közel sem látja a végét a teendőknek.
Az év extra adminisztrációval indult: a diákok adatainak és a közösségi szolgálat teljesítésének folyamatos frissítése is az osztályfőnökök feladata lett. A digitális napló, a KRÉTA bevezetésekor még valódi könnyebbséget ígért.
Mikor bevezették a Krétát, csak kevés fülre lehetett kattintani, vagyis csak kevés funkciója volt, és ez tényleg kiváltotta és leegyszerűsítette a papíralapú adminisztrációt, időt spórolt nekünk.
Azóta azonban a rendszer évről évre bővült. A plusz funkciók nemcsak lehetőségeket, hanem újabb kötelezettségeket is hoztak. „Ha meg lehet csinálni / nézni vele valamit, akkor miért ne legyen mindez kötelező is?” – fogalmaz ironikusan a pedagógus.
Közben érkeznek a további feladatok: kompetenciamérés-eredmények elemzése, őszi érettségi, iskolafogászati és -orvosi szűrések, új tanuló érkezése, másik távozása, tantestületi és szülői értekezletek, fogadóórák. És persze az örök harc az igazolásokért a félévi lezárás előtt.
A végzősök esetében az osztálykirándulás sem a megszokott tavaszi időszakban van: ősszel kell megszervezni, hiszen tavasszal már az érettségi van a fókuszban.
Ez minden évben komoly stresszfaktor. „Ne történjen semmi baj, ne vesszen el senki, és ne kövessen el senki butaságot, de azért a jó hangulat meglegyen.”
Az ősz másik nagy projektje a szalagavató. A fiúknak öltönyvarratás, a lányoknak matrózblúz adott – de a tánchoz gyakran menyasszonyi ruhát bérelnek. Hónapokkal korábban lefoglalt fodrász és sminkes, bérelt ruha – és közben nincs táncpartner.
A lányok mindig is jobban odavannak az ilyen jellegű showműsorokért, de a magukat botlábúnak képzelő fiúkat nehéz becserkészni. Főleg, ha a lányok félénkek, és „bocs, hogy élek” arckifejezéssel mennek táncpartnert keresni.
Mit tesz ilyenkor egy felelős osztályfőnök? Nem hagyja magukra a diákokat: elkíséri a lányokat, próbálja bátorítani őket, és némi rábeszéléssel, diplomatikus „meggyőzéssel” igyekszik bevonni a szóba jöhető fiúkat. A történet azonban ritkán zárul le első körben: betegség, kiiratkozás vagy egy sportverseny miatt mindig kiesik valaki, így a partnerkeresés sokszor kezdődhet elölről.
Drága mulatság a szalagavató: a ruhák, a tánctanár, a terembérlés és a bankett ára gyakran meghaladja egy átlagos havi fizetés összegét. Míg egyes családok éveken át gyűjtik a pénzt a végzős év kiadásaira, mások számára a rendezvény megfizethetetlen luxus.
Közben készül az osztálytánc koreográfiája, zajlanak a heti próbák, gyakorolják a szalagtűzést, hogy „nehogy valami gikszer legyen”. Elkészül az osztályvideó – van, aki emiatt tanul meg videót szerkeszteni. És persze ott a harc a meghívókért, hiszen a helyszín befogadóképessége korlátozott.
Az első félév vége mindig hajrá.
Összeszorított foggal íratjuk az utolsó dolgozatokat, hátha jobb lesz a félévi jegy.
Senki sem szeretne 2,5 alatti átlagot – mert az már intézkedési tervet von maga után.
Miközben a félév adminisztratív lezárása még folyamatban van, máris újabb feladat tornyosul: indul a tabló előkészítése. Jön a fotózás – jó hír, hogy a fiúk öltönye legalább már rendelkezésre áll. De ezzel még nincs vége: valakinek meg kell szerkesztenie a tablót, idézetet kell választani, egyeztetni kell a fotóssal, és össze kell fogni a részleteket.
Közben vészesen közeledik február 15., az érettségi jelentkezés határideje. Dönteni kell a tantárgyakról és a szintekről: közép vagy emelt? Bevállaljon-e valaki plusz tárgyat? Ki az, aki magabiztos, és ki az, aki az utolsó pillanatban is hezitál? Az osztályfőnöknek ezekben a kérdésekben is támaszt kell nyújtania.
A nyitóképünk illusztráció, a MMSZ Esterházy Miklós Technikum szalagavatója. Forrás: Facebook
Mutatjuk, meddig adható le a jelentkezés.
