A Tanítsunk Magyarországért! program 2019-ben indult azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson a kistelepüléseken élő általános iskolás diákoknak a tanulásban, a továbbtanulásban és a pályaorientációban. A kezdeményezésben egyetemisták vállalnak mentor szerepet: rendszeresen találkoznak a mentorált diákokkal, segítik őket a tanulásban, programokat szerveznek nekik, valamint betekintést adnak az egyetemi életbe és a különböző szakmák világába.
György László, a programért felelős kormánybiztos a program műhelykonferenciáján arról beszélt, hogy a kezdeményezés finanszírozása hosszú távon biztosított: egy 25 éves keretmegállapodás és egy hatévente megújított szerződés garantálja, hogy a program évente 2 milliárd forintos támogatáshoz jusson – közölte az MTI.
A mentorálásra felkészítő kurzust a tavaszi félévben 1108 hallgató vette fel, míg ősszel még 825-en jelentkeztek. A ténylegesen mentoráló egyetemisták száma is nőtt: 783-ról 894-re, ami 14 százalékos bővülést jelent – mondta György László.
Sok hallgató végül nem vállal mentorálást
A kormánybiztos szerint ugyanakkor továbbra is gondot jelent, hogy a felkészítő kurzust elvégzők jelentős része nem kezd el mentorálni.
A felmérések szerint a hallgatók több mint 70 százaléka tanulmányai vagy munkája miatt végül nem folytatja a programban való részvételt.
A műhelykonferencia egyik célja éppen az volt, hogy megoldást találjanak arra, hogyan lehetne növelni a mentorok számát, különösen a pedagógusképzésben tanulók körében.
Kevés tanárszakos hallgató vesz részt
Bár a mentorok mintegy 40 százaléka pedagógusképzésben tanul, a tanárszakos hallgatók mindössze 6-8 százaléka kapcsolódik be a programba – mondta György László.
A jövőben ezért még gyakorlatorientáltabbá tennék a mentorok felkészítését, és nagyobb hangsúlyt kapna a pályaorientáció is. Ennek részeként a programban részt vevő mintegy 1500 hetedik osztályos diák számára pályaorientációs táborokat szerveznek a szakképzési centrumok bevonásával.
A mentorok munkáját a jövőben azzal is segítenék, hogy gépjárműveket szereznének be, így az egyetemisták könnyebben eljuthatnának a távolabbi településeken élő mentorált diákokhoz.
Több mint harminc év tanítás, hátrányos helyzetű gyerekekkel végzett munka és sikeres érettségik után Budai Éva nyugdíjas pedagógusként önként vállalna irodalomoktatást rászoruló fiataloknak. Nem pénzt kér, nem állást keres, csak tanítani szeretne – mégis válasz nélkül maradnak a megkeresései.