„Kellek még valahova?” – önkéntes irodalomoktatást vállalna egy nyugdíjas pedagógus, de falakba ütközik

Több mint harminc év tanítás, hátrányos helyzetű gyerekekkel végzett munka és sikeres érettségik után Budai Éva nyugdíjas pedagógusként önként vállalna irodalomoktatást rászoruló fiataloknak. Nem pénzt kér, nem állást keres, csak tanítani szeretne – mégis válasz nélkül maradnak a megkeresései.

Budai Éva magyar-társadalomismeret szakos tanárként 25 éven át tanított a Városmajori Gimnáziumban, majd nyugdíjba vonulása után sem tudott elszakadni a gyerekektől: kilenc évig a Lauder Javne Iskolában dolgozott tovább. Érettségiztetett nappali és esti tagozaton, felnőttoktatásban, dolgozott lektorként, könyvszerkesztőként, és pedagógusként mindig hitt abban, hogy irodalomra mindenkinek szüksége van.

Meggyőződésem, hogy irodalommal és költészettel mindenki lelkét meg lehet menteni

– mondta.

Ez a hit vitte el évek óta minden nyáron a kispesti önkormányzat napközis táboraiba is, ahol mélyszegénységben élő gyerekekkel – köztük roma és vietnámi fiatalokkal – foglalkozott. Bár nem az a korosztály, akiket gimnáziumban tanított, mégis működött a kapcsolat: "pótnagymamaként voltam ott a gyerekeknek."

Korábban a Van Helyed Alapítvány ózdi diákjait segítette magyarból az érettségire készülni. Olyan fiatalokat látott érettségi elnökként, akik generációjukban elsőként jutottak el odáig, hogy egyáltalán vizsgázhassanak. „Sorozatosan tapasztaltam és láttam, amikor az egész család kivonult az egyetlen zakójukban, mert a családból valaki érettségizett. Irtó büszkék voltak rájuk" – mesélte Éva.

Budai Éva
Facebook

Újra tanítani szeretne, de elutasításokba ütközik

Most, 74 évesen, teljes nyugdíjasként döntött úgy, hogy az idejét és tudását tudatosan az elesettek, rászorulók segítésére fordítaná. Nem visszamenni akart a közoktatásba, nem pénzért dolgozni, nem helyet elfoglalni fiatalabb kollégáktól. Épp ellenkezőleg.

Másodszor is azért mentem nyugdíjba, mert azt gondolom, át kell adnunk a helyünket a fiatalabbaknak. De amit magunkkal hordozunk – tudást, tapasztalatot –, azt nem kell eltemetni.

Olyan közegben szeretne tanítani, ahol a legnagyobb szükség van rá: javító-nevelő intézetekben, hátrányos helyzetű fiatalok között, akár börtönökben is. Címeket, telefonszámokat kapott, leveleket írt. Egyetlen helyről érkezett udvarias elutasítás, a többi megkeresés válasz nélkül maradt.

„Nem tömény visszautasítások ezek, inkább elhallgatások” – fogalmazott. És nem érti, miért nincs fogadókészség akkor sem, ha önként, ellenszolgáltatás nélkül ajánlja fel több évtizedes tapasztalatát. „Nem a pénzről szól. Becsületes nyugdíjból élek."

A Szőlő utcai javítóintézetben is szívesen dolgozna

Különösen fájó ez most, amikor sorra jelennek meg a hírek a javítóintézetek állapotáról, az ott élő fiatalok kiszolgáltatottságáról. Budai Éva ezek után írta meg Facebook-posztját, amelyben nyíltan, indulattal és kétségbeeséssel tette fel a kérdést: kellek még valahova? Akár a Szőlő utcába is menne tanítani – írta –, csak hadd csinálja azt, amiben hisz.

Az online oktatás nem megoldás számára.

Kell a személyes varázs. Hogy rám nézzen, belenézzen a szemembe, amikor egy verset olvasok neki.

A költészet szerinte nem luxus, hanem alapvető emberi szükséglet. Budai Éva ma is „tanít”: közösségi oldalán minden nap irodalmi miniportrékat, verseket, játékokat oszt meg, tízezrekhez jut el így a kultúra szeretete. Ő alapította meg a Tanárnőkérem Facebook-csoportot is. De ez nem pótolja azt, amit személyesen adhatna át.

 

 

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.