„Kellek még valahova?” – önkéntes irodalomoktatást vállalna egy nyugdíjas pedagógus, de falakba ütközik

Több mint harminc év tanítás, hátrányos helyzetű gyerekekkel végzett munka és sikeres érettségik után Budai Éva nyugdíjas pedagógusként önként vállalna irodalomoktatást rászoruló fiataloknak. Nem pénzt kér, nem állást keres, csak tanítani szeretne – mégis válasz nélkül maradnak a megkeresései.

Budai Éva magyar-társadalomismeret szakos tanárként 25 éven át tanított a Városmajori Gimnáziumban, majd nyugdíjba vonulása után sem tudott elszakadni a gyerekektől: kilenc évig a Lauder Javne Iskolában dolgozott tovább. Érettségiztetett nappali és esti tagozaton, felnőttoktatásban, dolgozott lektorként, könyvszerkesztőként, és pedagógusként mindig hitt abban, hogy irodalomra mindenkinek szüksége van.

Meggyőződésem, hogy irodalommal és költészettel mindenki lelkét meg lehet menteni

– mondta.

Ez a hit vitte el évek óta minden nyáron a kispesti önkormányzat napközis táboraiba is, ahol mélyszegénységben élő gyerekekkel – köztük roma és vietnámi fiatalokkal – foglalkozott. Bár nem az a korosztály, akiket gimnáziumban tanított, mégis működött a kapcsolat: "pótnagymamaként voltam ott a gyerekeknek."

Korábban a Van Helyed Alapítvány ózdi diákjait segítette magyarból az érettségire készülni. Olyan fiatalokat látott érettségi elnökként, akik generációjukban elsőként jutottak el odáig, hogy egyáltalán vizsgázhassanak. „Sorozatosan tapasztaltam és láttam, amikor az egész család kivonult az egyetlen zakójukban, mert a családból valaki érettségizett. Irtó büszkék voltak rájuk" – mesélte Éva.

Budai Éva
Facebook

Újra tanítani szeretne, de elutasításokba ütközik

Most, 74 évesen, teljes nyugdíjasként döntött úgy, hogy az idejét és tudását tudatosan az elesettek, rászorulók segítésére fordítaná. Nem visszamenni akart a közoktatásba, nem pénzért dolgozni, nem helyet elfoglalni fiatalabb kollégáktól. Épp ellenkezőleg.

Másodszor is azért mentem nyugdíjba, mert azt gondolom, át kell adnunk a helyünket a fiatalabbaknak. De amit magunkkal hordozunk – tudást, tapasztalatot –, azt nem kell eltemetni.

Olyan közegben szeretne tanítani, ahol a legnagyobb szükség van rá: javító-nevelő intézetekben, hátrányos helyzetű fiatalok között, akár börtönökben is. Címeket, telefonszámokat kapott, leveleket írt. Egyetlen helyről érkezett udvarias elutasítás, a többi megkeresés válasz nélkül maradt.

„Nem tömény visszautasítások ezek, inkább elhallgatások” – fogalmazott. És nem érti, miért nincs fogadókészség akkor sem, ha önként, ellenszolgáltatás nélkül ajánlja fel több évtizedes tapasztalatát. „Nem a pénzről szól. Becsületes nyugdíjból élek."

A Szőlő utcai javítóintézetben is szívesen dolgozna

Különösen fájó ez most, amikor sorra jelennek meg a hírek a javítóintézetek állapotáról, az ott élő fiatalok kiszolgáltatottságáról. Budai Éva ezek után írta meg Facebook-posztját, amelyben nyíltan, indulattal és kétségbeeséssel tette fel a kérdést: kellek még valahova? Akár a Szőlő utcába is menne tanítani – írta –, csak hadd csinálja azt, amiben hisz.

Az online oktatás nem megoldás számára.

Kell a személyes varázs. Hogy rám nézzen, belenézzen a szemembe, amikor egy verset olvasok neki.

A költészet szerinte nem luxus, hanem alapvető emberi szükséglet. Budai Éva ma is „tanít”: közösségi oldalán minden nap irodalmi miniportrékat, verseket, játékokat oszt meg, tízezrekhez jut el így a kultúra szeretete. Ő alapította meg a Tanárnőkérem Facebook-csoportot is. De ez nem pótolja azt, amit személyesen adhatna át.

 

 

Hozzászólások

Pedagógusok, dolgozók a szakképzésről: „Nem diákbarát, nem oktatóbarát, pedagógiailag meg öngól”

Lannert Judit szerint a szakképzés „stabil alapokon áll”, ezt az állítást azonban sorra vitatták a bejegyzése alatt megszólaló pedagógusok és szakemberek, szerintük a rendszer ezer sebből vérzik. A technikumi tanulók túlterheltségét, a duális képzés hiányosságait, a centrumrendszer túlzott központosítását, a bürokratikus terheket és az ösztöndíjrendszer problémáit emelték ki.

Miklós György: „Olyan nagy különbségek vannak egyes iskolák között, hogy még egy 5-ös osztályzat sem mindenhol ugyanazt jelenti”

A Szülői Hang képviselője és Nahalka István oktatáskutató szerint a középiskolai felvételi rendszer, valamint a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok körüli vita valójában a magyar közoktatás mélyebb problémáira mutat rá. Úgy vélik, a szelekció addig nem szüntethető meg, amíg jelentős különbségek vannak az iskolák között, és sok család azért próbál jobb hírű intézményt találni gyermekének, mert nem bízik a helyi iskola színvonalában.

Először díjazták azokat az iskolákat, amelyek a legtöbbet tesznek a diákok egészségéért

Tizenegy iskola nyerte el idén először az Egészségtudatos Iskola címet és a vele járó pénzjutalmat. A programot életre hívó szakemberek szerint a fiatalok egészségtudatos szemléletének kialakítása nemcsak a család és az egészségügy, hanem az iskolák felelőssége is, ezért azokat az intézményeket ismerték el, amelyek kiemelt figyelmet fordítanak tanulóik testi, lelki és mentális jóllétére.

„A nyolcosztályos általános iskola olyan, mint az egykulcsos adórendszer: a háttérben a különböző érdekek már rég szétszedték”

Elavult évfolyamrendszer, a középiskolai rendszer kettéhasadása, a gyerek- és felnőttoktatás összemosása – többek között ezek a szakképzési rendszert érintő legnagyobb problémák, állítja Hana György humánökológus, közoktatási vezető. Szerinte fontos lenne, hogy a szakképzési vezetőket is bevonják a minisztériumi konzultációkba, ha a közoktatási rendszer módszeres fejlesztése a cél.

Ideiglenesen katolikus iskola működik a vitnyédi táborban

A vitnyéd-csermajori ingatlan jelenleg oktatási célokat szolgál, ugyanis a Győri Egyházmegye fenntartásában működő kapuvári Páli Szent Vince Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda használja saját épületének felújítása idején – közölte a vagyonkezelő Széchenyi István Egyetem.