Hetedik éve visszatérő ígéret a budapesti Diákváros megépítése, miközben a kollégiumi férőhelyek iránti igény folyamatosan nő. A kormány jelenlegi kommunikációja szerint „már nem Fudan Egyetem, hanem Diákváros-fókusz van”, de mégis eltelt úgy egy kormányzati ciklus, hogy a kivitelezés nem indult el.
Az elmúlt egy-két évben ismét előtérbe került a Diákváros ügye: a kormányzati kommunikációban újra hangsúlyos elemként jelenik meg, hogy most „Diákváros-fókusz” van. A projekt az elmúlt években többször is újraindult, majd megtorpant – az ígéretek és egyeztetések hullámai váltották egymást, miközben a hallgatói lakhatási válság folyamatosan mélyült.
A legkézzelfoghatóbb friss lépés 2025 tavaszán történt: az állam kisajátította a beruházáshoz szükséges területek egy részét – Ferencváros 22 ingatlanját, valamint a főváros egy területrészét. A kerület tájékoztatása szerint azonban az eddigi egyeztetéseken csak vázlatszintű, a korábbi elképzelésekhez képest „lecsupaszított” terveket mutattak be.
Az egyetemisták lakhatási válsága egyértelmű a kormányzat számára is, Hankó Balázs azt nyilatkozta, hogy a fővásorban a legsürgetőbb a helyzet: 17 ezer kollégiumi férőhelyre 57 ezer jelentkező jut. Ez nagyjából 3,3-szoros túljelentkezés. Ez azt jelenti, hogy még akkor is jelentős hiány maradna a rendszerben, ha a Diákváros a tervezett, mintegy 12 ezer férőhelyes kapacitással megépülne: nagyságrendileg 30 ezer hallgató továbbra sem jutna kollégiumi helyhez Budapesten.
Budai Marcell is kiemelte: „A fővárosban alsó hangon hiányzik tízezer kollégiumi férőhely, ezt másképpen nem lehet megoldani, csak a Diákvárossal.”
Hozzátette:
Lehet ezt még húzni, halasztani, csak ez előbb-utóbb egy olyan felsőoktatási, lakhatási válságot fog okozni, ami magára a felsőoktatása fogja rátenni a pecsétjét.
Budai szerint egyelőre nem gyakori jelenség, hogy valaki kizárólag a lakhatási nehézségek miatt ne tudná elkezdeni az egyetemi tanulmányait, viszont ez sokak számára áldozattal jár.
Sok hallgató ma úgy tudja finanszírozni a fővárosi tanulást, hogy intenzív diákmunkát vállal, gyakran a tanulmányai rovására. Mások diákhitelből egészítik ki a megélhetésüket, ami rövid távon megoldást jelenthet, hosszabb távon azonban társadalmi kérdéseket vet fel: mennyire fenntartható, ha egyre többen hitelből tudják csak elkezdeni vagy befejezni az egyetemet?
A probléma súlyát az adja, hogy ez az egyensúly könnyen felborulhat. Ha a hallgatói létszám nem csökken érdemben, miközben a kollégiumi infrastruktúra az amortizáció miatt folyamatosan szűkül vagy romlik, akkor néhány éven belül már valós kérdés lehet, hogy egy vidéki fiatal egyáltalán el tud-e indulni Budapestre tanulni.
Vagyis ma még nem a lakhatás zárja ki tömegesen a diákokat a felsőoktatásból – de a trendek alapján könnyen eljöhet az a pont, amikor ez már nem egyéni megoldóképességen, hanem rendszerszintű kapacitáshiányon múlik.
Évről évre nő a lakhatási krízis az egyetemeken: elöregedett kollégiumok, kihasználatlan szobák és emelkedő albérletárak nehezítik a hallgatók helyzetét. A minőségből és a privátszférából egyre kevesebben hajlandók engedni, sokan inkább drága albérletbe költöznek, hogy elkerüljék a zsúfolt, gyakran lepusztult kollégiumi szobákat.
A kormány részéről gyakran elhangzik, hogy egyeztetések zajlanak. Hankó Balázs legutóbbi ATV-s nyilatkozatában is és az Óbudai Egyetemen tartott hallgatói fórumon is beszélt a Diákváros projektről. Hangsúlyozta, hogy a „tervezés diákok bevonásával elindult.” Ennek a részleteiről kerestük a Kulturális és Innovációs Minisztériumot, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.
Budai Marcell arról számolt be, hogy az elmúlt hónapokban több körös egyeztetés indult a HÖOK és a KIM között, „workshop-sorozatszerű” formátumban, ahol a hallgatói és városszervezési szempontokat beszélték át.
"Ugyanakkor a HÖOK sajtósa azt is világossá tette: a projekt olyan részei, mint finanszírozás, városfejlesztés, ütemezés – vagyis pont azok, amelyekből kiderülne, „melyik szakaszban van” – még kidolgozás alatt állnak, így számos részlet nem tisztázott. A kollégiumi díjak, a működtetés és az „új kollégium” mennyire lesz megfizethető, továbbra is nyitott kérdés.
A Diákváros egyik paradoxona pont az, amire Budai Marcell is utalt: ha megépülne, akkor
végre eljutnánk oda, hogy újra menő dolog lenne kollégistának lenni és nem csak azért mennének kollégiumba a diákok, mert nem tudják megfizetni az albérletet.
Vagyis a férőhelyek megnyitása önmagában növelheti is a keresletet – miközben a meglévő kollégiumok felújítása, állagmegőrzése nélkül a rendszer összességében nem lesz stabil. Budai kiemeli, hogy a budapesti hallgatók nem lesznek előrébb azzal, ha a lepusztult épületekből mindenki a Diákvárosba költözik át.
Jelenleg egy 12 ezertől 20 ezerig terjedő intervallumban van meghatározva az, hogy hány férőhelyes komplexum lesz a Diákváros. Ezt Hankó Balázs pontosította az Óbudai Egyetemen tartott fórumon, ott 18 ezres kapacitásról beszélt. Hozzátette, hogy három év múlva lesznek férőhelyek.
A Diákváros ügye 2019-ben kapott erős politikai lendületet: Karácsony Gergely azt nyilatkozta, hogy a Diákvárosról már 2019-ben megállapodott a kormánnyal, az atlétikai világbajnokságról is szóló egyezség részeként.
Ezzel párhuzamosan a hallgatói oldalról is régóta napirenden van a kérdés: Budai Marcell, a HÖOK sajtósa az Eduline-nak azt mondta, a Diákváros „tényleges munkája” is ekkor, 2019-ben indult, és volt hallgatói képviselet is az előkészítésben.
Budai szerint a Covid 1,5-2 évre félretolta a folyamatot, majd jött egy újabb megtorpanás: a terület kapcsán a közbeszédet a Fudan Egyetem budapesti kampusza vitte el.
2021 tavaszán kiderült, hogy a terület egy részére a kínai Fudan University budapesti kampuszát tervezik. A kormány kommunikációja szerint a Diákváros és a Fudan-kampusz együtt is megvalósulhatott volna, ám a bejelentés országos politikai vitát indított el.
2021 júniusában több tízezres tüntetést tartottak Budapesten a Fudan-projekt ellen. Az ellenzéki pártok és a főváros népszavazási kezdeményezést is indítottak az ügyben. A demonstrációk egyik központi üzenete éppen az volt, hogy a Diákváros rovására ne épüljön külföldi egyetemi kampusz.
Budai azt mondta, hogy 2022-23-ban volt újabb felfutás, majd a háború, a gazdasági helyzet és a források szűkössége miatt ismét háttérbe került a téma.
2024 novemberében, amikor a kormányzati oldal ismét a Diákváros megépüléséről beszélt, Karácsony Gergely nyilvánosan, élesen reagált: szerinte a Diákváros „már régen épülhetne”, ha a kormány nem akarta volna a területet a Fudan-projekt felé tolni. A főpolgármester a posztjában azt is felidézte, hogy a projekt érdekében népszavazást is kezdeményeztek, és 2021-ben tízezrek tüntettek az ügyben.
2025 áprilisában az állam kisajátította a Diákváros területeit: Ferencváros 22 ingatlanjáért összesen 3,5 milliárd forintot kap, a főváros egy 4800 négyzetméteres területrészére pedig kártérítést ajánlottak. Ferencváros polgármestere szerint a minisztériumi egyeztetésen vázlatszintű terveket mutattak, amelyek alapján a korábbi pályázati koncepció „lecsupaszított” verziója valósulhat meg – miközben a 12 ezer kollégiumi férőhelyet továbbra is ígérik.
Hetedik éve visszatérő ígéret a budapesti Diákváros megépítése, miközben a kollégiumi férőhelyek iránti igény folyamatosan nő. A kormány jelenlegi kommunikációja szerint „már nem Fudan Egyetem, hanem Diákváros-fókusz van”, de mégis eltelt úgy egy kormányzati ciklus, hogy a kivitelezés nem indult el.
Mindössze egy napot kaptak a tervezet véleményezésére, de a szakszervezet nemcsak az egyeztetés rövid határidejét, hanem a tervezet tartalmát is kifogásolja.
Tizenhárom marosvásárhelyi és szatmári fiatalt vittek Szolnokra, hogy a Fidesz kampányát segítsék: utcáról utcára járva kopogtatnak, adatbázist építenek, és a helyi jelölt támogatottságát mérik fel.
A közel másfél órás fórumon ma az Óbudai Egyetem hallgatói tehették fel a kérdéseiket a kulturális és innovációs miniszternek.
Elmagyarázzuk részletesen, mikor járhat a hiányzó házira egyes és mikor nem.
A tabi lakossági fórumon Kocsis Mátét arról is kérdezték, hogyan lehetne bevonni a fiatalokat a politikába. Szerinte nincs ok az aggodalomra, mert ha ezek a fiatalok majd családot alapítanak, minden megváltozik a fejükben.
A nevelés-oktatást segítő dolgozók továbbra sem számíthatnak hasonló kifizetésre, hiába dolgoznak szorosan a pedagógusok mellett.
