Miközben a győri Széchenyi István Egyetem vezetése 39 százalékos béremelésről és 1,27 milliós átlagjövedelemről számolt be, addig van olyan oktató, aki PhD-fokozattal bruttó 500 ezer forintot keres. A pluszpénz kutatási projektekből, publikációkból és többletórákból jöhetne, de a dolgozók szerint ezekhez nem mindenki fér hozzá. Arról nem beszélve, hogy ennek egy részét félév végén egyben utalják át, és mellesleg bármelyik bérkiegészítés „irgalmatlanul sok” pluszmunkával jár.
Az Eduline a múlt héten több olvasói levelet kapott, melyekből kiderült, hogy a győri Széchenyi István Egyetemen utoljára 2022-ben volt érdemi béremelés.
Az alapítványi modellváltáskor az egyetem vezetése azt ígérte, hogy az oktatói bérek fokozatosan felzárkóznak a versenyszféra szintjéhez, azonban a dolgozók szerint ez nem valósult meg.
Az egyetem ehhez képest arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy 2022 és 2026 között jelentős átlagos béremelkedés történt (például a docenseknél 39%), és egy docens átlagos havi jövedelme meghaladhatja az 1,27 millió forintot a teljesítmény- és egyéb juttatásokkal együtt.
Ám több dolgozó bérpapírja ennél jóval alacsonyabb összegeket (bruttó 500 ezer forint) mutat. Szerintük az átlagbéreket olyan nem garantált, bármikor elvonható juttatások emelik meg, amelyekhez csak kevesen férnek hozzá.
A héten a szerkesztőségünk újabb olvasói leveleket kapott az SZE-ről. Egyikük egy egyetemi adjunktus volt, aki a munkaszerződése alapján bérkiegészítéssel együtt bruttó 500 ezer forintot keres, hiába van még PhD-fokozata is. Ezt az összeget többféleképpen egészítheti ki: kutatási projektekkel, pluszban vállalt órákkal és szakcikkek publikálásával. Csakhogy elmondása alapján ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik.
Szeretnétek naprakészek lenni az oktatásban? Érettségi-felvételi hírek, egyetemi ügyek vagy hét a legfontosabb oktatási hírei érdekelnek benneteket? Vagy szakmabeliként kíváncsiak vagytok a legfrissebb jogszabályi változásokra? Iratkozzatok fel az Eduline ingyenes hírleveleire ezen a linken.
Az adjunktus úgy fogalmazott, mivel a győri egyetemet is a modellváltás után kizárták az uniós támogatásokból, ezért azóta kevesebb kutatási projektben lehet részt venni.
Ez nem úgy működik, ha van kedvem és pluszt szeretnék, akkor részt veszek projekt(ek)ben, ahogy az egyetem állítja. Ennyire nem bővelkedünk lehetőségekben.
- tette hozzá, majd megjegyezte, hogy ha bekerülnek egy projektbe, akkor vagy nagyon alacsony díjazást kapnak, vagy az egyetem 30-40 százalékot levesz a megbízási díjból. Anyagilag jobban járnak (főleg az ipari projekteknél), ha az egyetemmel párhuzamosan működő Universitas-Győr Nonprofit Kft-én keresztül szerződnek, ”azonban, ha válság van, akkor ilyen jellegű projektből is kevés van.”
Ehhez képest a pluszban vállalt órák jobban fizetnek. A szerkesztőségünknek elküldött dokumentumokból kiderült, hogy például egy egyetemi adjunktusnak heti 12 óra, egy egyetemi docensnek heti 10 az elvárt óraszáma. Ezen felül tarthat pluszpénzért többletórákat.
Többek között egy magyar nyelven tartott tanóráért bruttó 8 ezret, míg egy angol nyelvűért bruttó 10 ezer forintot kap.
Az adjunktus szerint heti 10 magyar nyelvű többletóra havonta nettóban mintegy 212 ezer forintot jelent, míg ugyanez angol nyelven 266 ezer forintot, de ez „irgalmatlan sok plusz munkával” jár. Fontos, mivel a félév gyakorlatilag négy hónapból áll, és ezeket az összegeket csak a szemeszter végén utalják át egyben.
Azért hozzátenném, hogy a pluszóra se úgy működik, hogy annyi van, amennyit "akarok", hiszen mindenki nem tudja magát túlvállalni.
- hangsúlyozta.
Az adjunktus azt is megjegyezte, hogy a cikkezést ugyan a győri egyetem kifizeti, de a nívósabb cikkek megjelentetése több százezer vagy akár milliós tétel, melyet saját maguk nem tudnak finanszírozni.
Ha ezt az összeget az SZE állja, akkor viszont nem kapnak a cikk megírásához ösztöndíjat. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a szakember szerint egy komoly kutatás időt vesz igénybe, ebből fakadóan nem lehet félévente 2-3 cikket megírni ilyen magas minőségben.
Egy komolyabb kutatás több kolléga munkája, így a pénz is oszlik, már ha korrektek vagyunk.
- tette hozzá.
A Széchenyi István Egyetem művészeti karáról is írt a szerkesztőségünknek egy ott dolgozó, aki tanársegédként a bruttó 50 ezer forintos bérkiegészítéssel együtt nettóban mintegy 280 ezer forintot keres nettóban, de ezen a karon van olyan habilitált egyetemi tanár, aki nettóban 500 ezer forintot visz haza.
Pontosan ugyanazt csináljuk, amit a korábbi évtizedekben csináltunk. Az a különbség, hogy külön teljesítményként kell rendre adminisztrálnunk azokat a versenyeket és külön fellépéseket, amik korábban is beletartoztak a munkaköri kötelezettségeinkbe. Fogalmam sincs, ez kinek jó, mindenesetre nekünk külön időtöltés és adminisztrációs kötelezettség
– írta, majd kitért arra is, hogy szerinte „fából vaskarika” ezen a karon a publikációkat erőltetni, hiszen ők hangszereken játszanak, tanítanak.
„Ez nem lustaság, rendre készülünk koncertekre, versenyekre, vizsgákra a hallgatókkal” - hangsúlyozta.
A dolgozó azt is megjegyezte, hogy velük is közölték, hogy az egyetem nem tervez bérfejlesztést, a bérkiegészítés mértéke pedig három éve ugyanannyi.
A tanársegéd szerint a művészeti karon ezen kívül az infrastruktúrával is van gond, a hangszerpark elavult, a termek között nincsen hangszigetelés, így mindenki hallja, hogy ki éppen milyen darabot gyakorol. Emellett az irodákban nincsen klíma. Ezeket a helyiségeket folyamatosan tűzi a nap, májustól augusztusig szinte trópusi hőség van még a kereszthuzat ellenére is.
A bérkiegészítésekkel, a kutatási projektekkel és a pluszórák kifizetésével kapcsolatban ismét megkerestük a Széchenyi István Egyetemet, akik azt írták, hogy a kutatók-oktatók 350 kutatási, tudományos, valamint 342 fejlesztési és egyéb típusú projekt teljesítésében vettek részt 2022 óta.
A kutatási projektek széles tudományterületi spektrumot öleltek fel a műszaki tudományoktól és az informatikától a gazdaságtudományon, a mezőgazdaság- és élelmiszertudományon át a jogtudományig, valamint az egészség- és sporttudományokig. Arra a kérdésünkre, hogy konkrétan évente hány ilyen projektről volt szó, nem kaptunk választ.
A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a kutatási projektek elsősorban az oktatók és kutatók szakterületi kompetenciáihoz, tudományos tevékenységéhez és szakmai kapcsolatrendszeréhez kötődnek. Ennek és a projektek kutatási elvárásainak megfelelően a tudományos-szakmai vezetők maguk építik fel a projektcsapatot, szükség szerint belső és külső szakembereket bevonva
– hangsúlyozták, majd kitértek arra is, hogy a kutatók-oktatók számára a projektből származó havi juttatások széles skálán mozognak, a havi néhány tízezer forinttól a milliós nagyságrendig terjednek. Ezeket az összegeket jellemzően havonta fizetik ki.
Ennek mértéke függ többek között az elvégzendő szakmai feladat időtartamától, a heti óraszámtól, a kutató végzettségétől és tapasztalatától, a kutatás jellegétől, szintjétől és eredményétől.
A többletórákkal kapcsolatban azt írták, hogy szervezését-koordinációját az egyetemi képzési felelősök, tanszékvezetők és szakfelelősök végzik.
Emellett azt is megerősítették, hogy az oktatáshoz kapcsolódó elszámolások jellemzően egy-egy félév teljesítménye alapján készülnek, emiatt a kifizetések a képzés indulását követő harmadik-negyedik hónapban, egy összegben történnek.
Azzal, hogy mégis mekkora a bérfeszültség a győri egyetemen, részletesen az alábbi cikkünkben foglalkoztunk.
Modellváltás volt, béremelés nem - legalábbis ez derül ki abból a levélből, melyet a bérpapírokkal együtt az Eduline szerkesztősége kapott a Széchenyi Egyetem több alkalmazottjától. A győri egyetem szerint jól működik a teljesítményalapú bérezés, a gyakorlat azonban úgy tűnik, mást mutat.
Miközben a győri Széchenyi István Egyetem vezetése 39 százalékos béremelésről és 1,27 milliós átlagjövedelemről számolt be, addig van olyan oktató, aki PhD-fokozattal bruttó 500 ezer forintot keres. A pluszpénz kutatási projektekből, publikációkból és többletórákból jöhetne, de a dolgozók szerint ezekhez nem mindenki fér hozzá. Arról nem beszélve, hogy ennek egy részét félév végén egyben utalják át, és mellesleg bármelyik bérkiegészítés „irgalmatlanul sok” pluszmunkával jár.
Ma már nem elég gondoskodni a gyerekről: fejleszteni kell, különórára hordani, együtt tanulni vele, figyelni az étrendjére, az egészségére, a lelkiállapotára – mindezt úgy, hogy fokozatosan épülnek le az olyan társadalmi alrendszerek, mint az oktatás, az egészségügy és az idősgondozás.
A 2026-os központi írásbeli hivatalos eredményei szerint a diákok mintegy 8 százaléka szerzett legalább 80 pontot.
A politikus szerint a hazai kompetenciamérés nem pusztán egy statisztikai eszköz, hanem olyan visszajelzési rendszer, amely érdemi segítséget ad az iskoláknak a szakmai munkájuk fejlesztéséhez.
A teljesítményértékelés túl szubjektív, belső feszültségeket generál és szembefordítja a pedagógusokat egymással Jocó bácsi szerint, aki arról is beszélt, hogy a pszichológiában már megjelent a gyerekkori kiégés fogalma – vagyis ma nemcsak a tanárokon, hanem a diákokon is egyre nagyobb a nyomás.
Hiába volt jelentős pedagógusbér-emelés az elmúlt időszakban, a Pedagógusok Szakszervezete szerint továbbra sem ellenőrizhető, valóban teljesült-e a kormány 80 százalékos vállalása.
Mérnök tartja a matekot, informatikus a digitális kultúrát, esetleg edző a tesit? Nem egyedi esetről van szó. A KSH legfrissebb adatai szerint több ezren dolgoznak úgy a közoktatásban, hogy nincsen pedagógusdiplomájuk.
Magukat kellett megsebezniük egy rituálén, vagy meztelenül kellett sétálniuk az osztályteremben - többek között ilyen és ehhez hasonló feladatokat kellett végrehajtaniuk azoknak a tanulóknak, akik beléptek a nagybányai történelemtanár hagyományőrző lovagrendjébe.
A „Tanárnak lenni jó!” kezdeményezés személyes történeteken keresztül próbálja erősíteni a pedagóguspálya presztízsét, de a nehézségekről sem hallgat. A kampány alapgondolata, hogy megmutassák: sok pedagógus szereti a hivatását, és okkal marad a pályán.
