Miért annyira nehéz egy gólyatáborban egy feladatra nemet mondani?

Miért csináltad meg, ha úgy érezted, neked ez már nem fér bele? Miért nem mondtad, hogy nem vehetitek el a gyógyszereimet? Miért nem jöttél haza, ha ennyire rosszul érezted magad? Ilyen és ehhez hasonló reakciók érkeztek sok esetben azokra a beszámolókra, amelyekben mostani és egykori elsősök osztották meg negatív élményeiket a gólyatáborról.

 

Az Eduline soha nem kapott annyi olvasói levelet, mint azután, hogy kiderült, mi történt a BME VIK 2024-es bodajki gólyatáborában. A diákok beszámolói szerint nem csak egyszer és nem csak a BME-n éltek vissza a szervezők a hatalmukkal.

Gólyatábori botrányok

A Műegyetem nagyon gyorsan reagált: még aznap munkacsoportot állítottak fel és jövőre náluk már központilag szervezik meg a gólyatábort. Az eset kapcsán pedig a HÖOK nyílt levelet küldött a gólyatáborok szervezőinek és a hallgatói képviselőknek.

De felmerülhet a kérdés, hogy a 2014-es szexuális botrány óta miért tekinthető normálisnak, ha a szervezők visszaélnek a hatalmukkal? Miért annyira nehéz egy ilyen helyzetben még a legmegalázóbb feladatra is nemet mondani vagy egyszerűen összecsomagolni és hazajönni? És egyáltalán egy fiatal felnőttnek egy ilyen helyzetben hogyan segíthet a családja?

A HVG Fülke eheti adásában Kacskovics Mihály Béla Rácz Dominikát, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány jogászát és Kurucz-Gáspár Tündét, az Eduline főszerkesztőjét kérdezte.

 

Hozzászólások

A garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszok ösztöndíját – nyílt levelet írtak a kormánynak a PhD-hallgatók

A mindenkori garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszi ösztöndíjat egy újonnan alakult, alulról szerveződő doktoranduszcsoport tagjai. Nyílt levelükben azt követelik, hogy a jelenleg havi 140 ezer forintos alapösztöndíj helyett minden PhD-hallgató legalább havi bruttó 373 200 forint támogatást kapjon.

Lovász László: „Attól félek, hogy a gyerekek életét tönkreteszi, hogy folyamatosan felvételire készülnek”

A magyar oktatás egyik legnagyobb problémájának azt tartja Lovász László matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, hogy a gyerekeknek egyre korábban kell versenybe szállniuk a jobb iskolákért. Szerinte a jelenlegi rendszer túl nagy nyomást helyez a diákokra, miközben a legtöbb tehetség ilyen fiatal korban még nem mérhető fel.

A gyerek nem vezethet autót – Hogyan válik a szabadság valódi felelősséggé az iskolában?

A magyar közélet egyik visszatérő problémája, hogy a vitákban hajlamosak vagyunk a másik oldalt nem egyszerűen ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinteni. Ez a gondolkodásmód lassan átitatja az oktatásról, a közéletről és a közintézményekről szóló beszélgetéseket is. Pedig a demokrácia lényege éppen az, hogy az egyet nem értés nem zárja ki az együttműködést. A magyar társadalom polgárosodása történelmi léptékben még mindig folyamatban van. A szabadság, az autonómia és a felelősség viszonya sokszor nem stabil kulturális tapasztalat, hanem tanulási folyamat. Ez az oktatásban különösen jól látszik.