Nagy port kavart a hazai sajtóban és közéletben, hogy az elsősök szerint a BME VIK bodajki gólyatáborában durván, sokszor megalázóan bántak velük a felsőbbéves szeniorok. Az eset kapcsán egykori hallgatók is írtak szerkesztőségünknek, miszerint a munkatáborokra (és a szakemberek szerint a stanfordi börtönkísérletre) emlékezetető tábor, nem egyszeri alkalom volt, hanem évtizedes hagyomány, amelyről nem lehetett beszélni senkinek nehogy lelőjék a leendő gólyák előtt a poént. Az Eduline-hoz beérkező olvasói levelekből azonban az is kiderült, hogy a felsőbbévesek nem csak a BME-n eshettek túlzásokba.

Beavatási szertartás vagy a hierarchia kijelölése?

Rácz Dominika, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány jogásza szerint a gólyatáborok szervezésének célja elsősorban az, hogy az új közösségbe kerülő gyerekek megismerkedjenek egymással, az egyetemmel, annak szellemiségével és az ezt képviselő hallgatókkal is.

Az is természetes, hogy az új korszak kezdetéhez gyakran párosul egy beavatási szertartás.

Az ilyen szertartások más életkorban is előfordulnak, gondoljunk csak az iskolai ballagásokra, szalagavatókra, azaz a korábbi időszaktól való búcsúzásra. Sajnos azonban rendszeresen kel híre annak, hogy egy ilyen beavatás nem az új kezdetről, a megismerkedésről szól, hanem sokkal inkább a “kezdők” megalázásáról, a hierarchia kijelöléséről.

- fejtette ki Rácz.

A diákok beszámolója alapján a BME VIK gólyatáborában az alábbiak történtek:

• tűző napon gyalogoltatták a gólyákat a táborba egy órán keresztül
• kipakoltatták a táskáikat a többiek előtt
• megmotozták őket
• elvették a gyógyszereiket (pl asztma elleni gyógyszert, fogszabályzótisztító pezsgőtablettát vagy fájdalomcsillapítót), illetve az otthonról hozott élelmiszerüket
• koedukáltak voltak a szobák, egy szoba esetében 12-13 fiúra jutott egy lány. A lányok alsóneműben, törülközőben a fiú szobatársaikkal együtt vártak a mosdóra.
• stoperral mérték a mosdózási időt és közben a szervezők baseballütővel ütötték a zuhanyfülke falát
• csak perceket kaptak arra, hogy megegyék az ebédjüket
• éjjel nem mehettek ki WC-re vagy jobb esetben csak kísérettel
• alvó diákról készített fénykép kivetítése a tábor előtt

A Hintalovon jogásza szerint a fent felsorolt feladatok sem a közösség formálását, sem pedig egymás megismerését nem szolgálják, hanem egy olyan helyzetet teremtenek, amely sokakban félelmet, megalázottságot okozhat.

Nem szabad elbagatellizálni

A diákok megalázása, kiszolgáltatott helyzetbe hozása számos jogsérelmet is megvalósíthat,  azonban fontos látni, hogy itt nem pusztán a hivatkozható jogszabályok megjelölése jelenthet megoldást, hanem az, ha a gyerekeket, fiatal felnőtteket körülvevő felnőttek is felelős módon tekintenek az ilyen esetekre. Tehát nem néznek félre évente egyszer, nem bagatellizálják el, nem tesznek úgy, mintha nem történt volna meg.

- mondta Rácz, majd hozzátette, hogy ahhoz, hogy egy ilyen, egyébként a fiatalok számára fontos esemény mindenki számára biztonságos módon megvalósulhasson, közösen létrehozott szabályokra (pl. házirend, SZMSZ-ben rögzített alapelvek) van szükség, ami könnyen érthetővé teszi a szervezők felelősségét, és a résztvevők jogait, lehetőségeit is.

Tilos a motozás

A jogász külön kiemelte, hogy a házirend szabályozhatja a gólyatáborba bevihető tárgyak körét, a csomagok esetleges ellenőrzésének módját, azonban a motozás egy a büntetőeljárási szabályokban rögzítettek szerint alkalmazható alapjogot korlátozó kényszerintézkedés, így nem alkalmazható, akár fiú, akár lány végzi. Annál is inkább, hogy a motozásnak való kitettség szintén a megalázottság, alsóbbrendűség érzetét erősíti.

Rácz ugyanakkor megjegyezte, hogy ugyan a tábor működéséhez szabályokra van szükség, ezek azonban csak akkor működhetnek, ha azokat a közösség valamennyi tagja előre megismerheti és annak célja egyébként nem a résztvevők megleckéztetése, hanem a tábor rendjének kialakításához szükséges.

Következménye kell, hogy legyen

Ha valaki elsősként úgy érezte, megalázó helyzetbe hozták a gólyatáborban, akkor az a későbbiekben a közösséghez való viszonyát is befolyásolhatja. Az egyik olvasói levélben egy egykori diák kitért arra, hogy a BME VIK gólyatábora után a kari rendezvényeken nagyjából 12-13 diákból hármat látott.

Rácz kitért arra, hogy ilyen esetben egyéni szinten lehetőség van panasztételre a szervezők, a HÖK vagy az egyetem vezetése felé az intézmény vagy a tábor SZMSZ-e, házirendje alapján, valamint akár ombudsmani vizsgálat is kérhető.  A jogi lehetőségek mellett amennyiben szükséges, az érintett diák pszichológus segítségét is kérheti az átéltek feldolgozásában.

A jogász szerint közösségi szinten a táborok szervezésének újragondolása, az alapszabályok lefektetése mindenképpen indokolt. Erre pedig egyrészt megfelelő időt kell szánni, másrészt fontos, hogy valamennyi résztvevő (oktatók, szervezők, fiatalabb diákok) be legyen vonva.

Az elengedhetetlen, hogy a visszaéléseket megtapasztalt diákokat az őket körülvevő felnőttek meghallgassák, velük megfelelően foglalkozzanak, a történteket kivizsgálják. Sokszor az a tapasztalat, hogy az érintett intézmény bagatellizálja a történteket, vagy elfogadja azt, azzal a magyarázattal, hogy ezt mindenki átélte, így szerves része az egyetemre kerülés rituáléjának. Az intézmények hajlamosak arra is, hogy csak akkor cselekedjenek, amikor egy-egy eset nyilvánosságra kerül, annak ellenére, hogy az erre való felkészüléssel megelőzhetőek az ehhez hasonló visszaélések.

- részletezte.

Átszervezik a gólyatábort a BME-n

A rendezvény alapelveit, fókuszpontjait az új szabályok határozzák meg, hogy valóban egy teljeskörűen biztonságos, a hallgatóknak jó élményt adó eseményen vehessenek részt a diákok

- írták, majd hozzátették, számukra fontos, hogy a gólyatábor egy egyetemkezdő fesztiválként támogassa a közösségépítést, segítse a középiskola és az egyetem közötti átmenetet, és megalapozza a sikeres egyetemi tanulmányokat.

A BME gólyatábora miatt Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa vizsgálatot indított, amivel részletesen az alábbi cikkünkben foglalkoztunk: