"Nem lehetett kis teljesítmény ennyi generáción át fenntartani ezt a toxikus kultúrát" - írja az Eduline egyik olvasója, aki a kétezres évek elején járt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karára.

Gólyatábori botrányok

A diákok beszámolója szerint egészen durva dolgok történtek a BME VIK gólyatáborában "Megígértették velünk, hogy senkinek nem meséljük el, hiszen akkor elrontjuk a VIK-es élményt" Fenékbe dugott mackósajt, fanszőrivás, nemi erőszak - ezek az elmúlt évek legsúlyosabb gólyatábori botrányai Munkacsoport vizsgálja a BME gólyatáboraiban történteket Pedagógus és történész is a Zimbardo-féle börtönkísérlethez hasonlította a gólyatáborokat Megszólalt a HÖOK is a BME gólyatábori botránya kapcsán Jövő évtől új modell szerint, központilag fogják megszervezni a BME gólyatáborait Vizsgálatot indít az Oktatási Jogok Biztosa a BME gólyatáborában történtek miatt Mi fér bele egy gólyatáborba? A Hintalovon jogásza elmondja

A BME VIK gólyatábora először akkor kapott visszhangot, amikor a szervezők egy Facebook-bejegyzésben megosztották, hogy a táborba érkező elsőévesek nem vihetnek magukkal gumióvszert. Az Egyetemi Hallgatói Képviselet elnöke, Radács Kristóf ezt azzal indokolta, hogy bár az óvszer valóban kulcsszerepet játszik a terhesség és a szexuális úton terjedő betegségek megelőzésében, a szexuális kontaktus kerülése "egy fokkal eredményesebben tölti be ugyanezt a szerepet."

 

A gólyatáborból hazatérve aztán számos diák adott hangot az elégedetlenségének. Többen arról számoltak be, hogy inkább érezték munkatábornak az egyetemi rendezvényt, mint csapatépítőnek, többek között ugyanis a tűző napon gyalogoltatták őket, a felsőbbéves diáktársaikkal magázódniuk kellett, kipakoltatták a táskáikat, elvették a gyógyszereiket, mosdóhasználatkor és zuhanyzáskor pedig baseballütővel ütötték a falat és a zuhanyfülkéket. A fiúk 2, a lányok 5 percet kaptak, amit stopperrel mértek.

A témával kapcsolatban az Eduline-hoz érkezett olvasói levelek arra mutatnak rá, hogy mindez nem újdonság a Műszaki Egyetem gólyatáboraiban, sőt, tulajdonképpen legalább 20 éves hagyomány, hogy az elsősöket a fentebb leírt módokon alázzák meg a saját hallgatótársaik az első egyetemi rendezvényen. A levélírók közül ugyanis többen évekkel ezelőtt vettek részt az említett gólyatáborban; van köztük, aki a kétezres évek elején, mások 2011-ben, 2015-ben, 2017-ben, 2018-ban, vagy éppen tavaly, 2023-ban.

32 ezer forintért több napnyi szivatás

Gábor - akinek a nevét a kérésére megváltoztattuk - egyike azoknak a gólyáknak, akik a sikeres felvételit követően a szeptembert a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karán kezdhetik. A legtöbb új hallgatóhoz hasonlóan ő is szerette volna már az egyetemkezdés előtt megismerni a hallgatótársait, új barátokat szerezni és képbe kerülni az egyetemi élettel, így befizette a gólyatábor 32 ezer forintos költségét, hogy részt vegyen az idén Bodajkon, Fejér megyében tartott egyetemi rendezvényen.

A lapunknak küldött "élménybeszámolójában" azt írja, a táborról előzetesen semmilyen információt nem adtak ki. Nem tudták, hogy mire számítsanak, milyen programok lesznek, és az is csak a tábor előtt egy nappal érkezett meg, hogy hova és mikor kell menni, és hogy hogyan fognak eljutni a Fejér megyei településre.

"Kiderült, hogy direkt túl visznek Bodajkon, és egy mellette lévő kis faluba raktak ki minket" - írja.

Az elsőéves egyetemista szerint itt először azt a feladatot kapták, hogy fogják meg az előttük álló ember derekát, és "amikor már szépen egymásnak simult mindenki", a csípőjüket mozgatva induljanak előre.

Ezt követően vágtak neki a tűző napon a Bodajkra vezető útnak, ahová a gurulós bőrönddel érkezőknek is kézben kellett cipelni a csomagjaikat, mert a "seniorok", vagyis a tábort szervező felsőbbéves diákok "nem szeretik a kerekek hangját".

Az út megtétele után a diákok "vámhatárhoz" érkeztek, ahol a csomagjakat átkutatták és megmotozták őket. Az egyébként is tiltott alkohol, energiaital, éles tárgyak és óvszer mellett elvették az élelmiszereiket és gyógyszereiket. Gábor szerint volt, akitől az asztma gyógyszerét, inhalátorát is, később azonban rájöttek, hogy ez mekkora butaság, ezért napközben próbálták megtalálni a gyógyszer gazdáját.

"Bent elolvastatták velünk a házirendet, miszerint már rég lemondtunk arról, hogy a jelentkezési díjat visszafizessék, és csak akkor hagyhatjuk el a tábort, ha szólunk és aláírjuk, hogy azt saját felelősségre tesszük" - emlékszik vissza a diák.

Az elsőéveseket ezt követően csapatokra osztották és ettől kezdve mindenhová így is kellett közlekedniük; katonásan, kettős sorokban a senior előtt. Így kellett várakozniuk félmeztelenül 1-2 órát arra, hogy zuhanyozzanak, csoportosan mehettek vécére; 3 percet kaptak az evésre, a fürdésre pedig a fiúk 2, a lányok 5 percet.

"Amúgy az egész nap arról szólt, hogy kint a tűző napon mondókákat ordibálunk, kalimpálunk, és általános iskola szintű "csapatépítő" feladatokat csinálunk  Szerencsére vizet adtak, és kulacsokat töltöttek, de ennek ellenére rendesen leégtünk és napszúrás is volt" - írja Gábor, aki szerint az első nap után többen hazamentek. Voltak, akik azért, mert rosszul lettek, mások azért, mert nem akarták tovább tűrni a "koncentrációs tábor atmoszférájú" gólyatábort.

A diák szerint a tábor utolsó napján aztán a szervezők "lelőtték a poént", vagyis hogy direkt szivattak mindenkit, és felesküdteték a gólyákat, hogy a történteket titokban tartják, hogy "meglepetés" legyen a jövő gólyáinak is.

Ezzel a kellemetlen meglepetéssel pedig úgy tűnik, hosszú évek óta szembesülnek a gólyatáborozó diákok. Egy 2010-ben, akkor még Tatán táborozó, azóta már végzett korábbi egyetemista ugyanis pontokba szedve ugyanazt írta le, amit a 2024-es táborban tapasztalt Gábor.

• Sokszoros kerülővel víz nélkül, tűző napon meneteltetés csomagokkal.
• Vasútállomáson megafonba ordítozás, hogy a felvettek feléből sosem lesz mérnök.
• Vasúti peronon 35 fokban fekfőtámaszozás, amit ha szerintük valaki nem "megfelelően" csinált, azt megszégyenítették.
• Egy magnóból folyamatosan demotiváló monológ szólt, hogy "talán még azt hisszük, hogy értékes emberek vagyunk, de gondoljuk át."
• Dolgok elkobzása (pl ivóvíz, étel).
• WC 1 perc, Zuhany 2, közben ordibálás. Ha nagy kegyesen éjjel kimehetett valaki WC-re akkor is elkísérték. Egyébként egyedül sehová sem lehetett menni.
• Magázódás, folyamatos megszégyenítés.
• Lehet választani kétféle menüből, de mindenki ugyanazt kapta. Az "étel" ehetetlen moslék volt.
• "ZH" írás szintén tűző napon, a forró betonon.
• Az utolsó napon pedig "tegeződés, dínom-dánom, ivászat."

Végtelenül undorító volt az egész. Később már nem is vettem részt semmilyen VIK-es rendezvényen az évek alatt. Szomorú vagyok, hogy azóta sem változott semmi. Tudatlan 18-19 évesek voltunk, ellen kellett volna szegülni az első perctől kezdve

- írja a 2010-es években végzett hallgató, de ugyanilyen élményekről számolt be a 2022-es gólyatáborban részt vevő Amanda, a 2016-ban táborozó Milán, és a 2018-ban táborozó Máté is, aki szerint a kiképző tábor "30 éves hagyomány" az egyetemen.

A beszámolók alapján tehát minden jel arra utal, hogy a titoktartással maguk a diákok örökítik tovább a kellemetlen élményeket már évtizedek óta. Akiket elsőéves korukban a gólyatáborban megaláztak, később seniorként vesznek részt abban, hogy ha akaratlanul is, viccként felfogva, de ugyanolyan kellemetlen élményeket okozzanak a fiatalabb társaiknak, mint amikben ők részesültek 18-19 éves elsősként.

Nem mindenkinek rossz élmény

Az Eduline-hoz érkezett olvasói levelek között a számos negatív vélemény mellett több olyan is volt, akik azt írták, ők máshogy élték meg a gólyatábort, sőt, kifejezetten jól érezték magukat a kellemetlen szivatások és a katonás modor ellenére.

"A tábor felépítése valóban olyan, hogy az első 2,5 nap során meglepő szigorral találkoznak a gólyák. Szigorú, percre beosztott napirend szerint telik minden napjuk a vonatról leszállástól kezdve" - írja egy korábbi BME VIK-es hallgató, aki először 12 évvel ezelőtt, gólyaként vett részt az eseményen, majd az évek során többször kivette a részét a szervezésből is.

A katonás rendet, a csomagok átkutatását, a motozást, a gyógyszerek elkobzását és a rövid fürdési időt a korábbi diák azzal indokolja, hogy azok a biztonsági előírás részei. Az ételeket például azért veszik el, hogy elkerüljék az ételmérgezést, és bár a gyógyszereket valóban elkobozzák, a helyszínen orvosi felügyelet biztosítja a gólyák biztonságát, a rendszeresen gyógyszert szedők pedig velük egyeztetve visszakaphatják és maguknál tarthatják a szükséges tablettáikat.

Ezt igazolja a 2022-ben táborozó Amanda beszámolója is, aki egy erős, neurológiai problémára használatos gyógyszert vitt magával, és amit a helyszínen tartózkodó orvosi személyzettel való egyeztetést követően magánál tarthatott.

A zuhanyzásra és mosdóhasználatra szabott szűk időkeretet a levelet író korábbi táborozó és szervező azzal indokolja, hogy a korábbi években voltak már problémák a vízellátással, de akkor nem volt jellemző, hogy a mosdóhasználatra és zuhanyzásra csak néhány percet kaptak volna a diákok, és arra sem emlékszik, hogy megalázták volna őket.

Mások úgy vélik, a tábor jellege segített abban, hogy a gólyák valóban "közösséggé kovácsolódjanak" ezt pedig az előttük álló esetleges negatív vizsgaélmények sem fogják tudni szétrobbantani.

"Minden program élvezhető és szórakoztató volt, a szigor pedig természetes volt. Aki pedig ennyire nem bírta az elejét, az az egyetem alatt is hazarohan anyucihoz?" - teszi fel a kérdést az egyik levélíró.

Miért nem szegültek ellen?

Jogosan merülhet fel mindenkiben a kérdés, hogy ha utólag sokan ennyire sérelmezik a gólyatáborban történteket, akkor ott a helyszínen miért nem szólaltak fel a történtek ellen. A kérdéssel a későbbiekben bővebben is foglalkozunk majd, mindenesetre az egyik korábbi diák, aki a 2016-os VIK-es gólyatáborban vett részt azt írja; 18-19 évesen egy vadidegen közegben hiába érezték furcsának a történéseket, és hiába tudták, hogy mindez nincs rendben, nem akartak "kakukktojásként fellázadni és kockáztatni, hogy ne tudjanak beilleszkedni a társaságba.

"Én és egy pár barátom akikkel hasonló véleményen vagyunk és hasonlóképpen emlékeztünk vissza, belülről ezt úgy éltük meg, hogy 18-19 évesen egy tök új, vadidegen közösségbe lépünk, ahol arra fókuszálunk, hogy alkalmazkodjunk és be tudjunk illeszkedni ebbe az új közegbe. Még ha éreztük is, hogy furcsa és kellemetlen dolgok történnek egymás után, azért próbáltuk saját magunkkal elhitetni, hogy ez jó lesz, meg hogy ez valamilyen szinten biztos normális, emellett pedig lehetett számítani egy kis szívatásra. Inkább igyekeztünk tűrni és megfelelni, mint kakukktojásként fellázadni és kockáztatni esetleg azt, hogy ne tudjunk beilleszkedni a társaságba amiből aztán később hátrányunk származhat az egyetemi éveink során. Sajnos mivel a spontán csoportosulásokat is próbálták megakadályozni a szeniorok, így nehezebb volt olyan visszacsatolást kapni az amúgy is ismeretlen társaktól, hogy ez nem normális és mindenki számára kényelmetlen. Emellett egy átlagos matekos-informatikus beállítottságú 18-20 éves gólyának amúgy sem a legjellemzőbb tulajdonsága, hogy határozott kiállású és lázadó szellemű" - írja a korábbi hallgató, aki szerint a szervezők mindig "foggal-körömmel" ragaszkodtak ahhoz, hogy ne derüljenek ki a gólyatáborral kapcsolatos dolgok.

Vizsgálatot indított az egyetem

A történtekkel kapcsolatban a BME vizsgálatot indított, az Eduline megkeresésére küldött válaszlevelükben azt írják; az egyetemi vezetés és a hallgatói képviseletek részvételével felállítottak egy munkacsoportot, ami felülvizsgálja a gólyatábor eddigi szabályozását, valamint "a tapasztalatok és a kihívások alapján mindenki számára megnyugvást jelentő, biztonságot adó és a méltóságot garantáló szabályokat alakít ki."

"A BME kötelessége nemcsak a hallgatók oktatása, illetve szakmai pályára állítása, hanem minden körülmények között a biztonságuk védelme" - írják.