A 2024-es általános felvételi eljárás során alkalmazták először a felsőoktatási felvételi új szabályait. Mik az eddigi tapasztalatok?

P. I.: Érdemes azzal kezdeni, hogy pontosan mit takarnak az új szabályok. A leglényegesebb ugyanis az, hogy míg továbbra is megmaradt a tanulmányi és érettségi eredményekért járó 200-200 pont, 100 pontot úgymond felszabadítottak. Emellett megmaradt az olimpia és a különböző világbajnokságok kiemelt helyezéseiért járó 50 többletpont. A korábban a rendeletben felsorolt többletpontszámokról való döntést az állam átadta az intézmények kezébe. Ebbe beletartoznak többek között a nyelvvizsgák, a sporteredmények, az esélyegyenlőség, a szakképesítés, és lényegében bármi más, amit az adott intézmény többletpontokkal szeretne jutalmazni.

Ez elég átláthatatlan helyzetet eredményezett, hiszen ettől kezdve egyetemenként eltérő, hogy miért és pontosan hány többletpontot adnak a felvételizőknek.

P. I.: Az általam átnézett 20–25 felsőoktatási intézmény alapján ez pontosan így van. Az látszik, hogy vannak intézmények, amelyek ezt egységesen csinálták. A Károli Gáspár Református Egyetem például elég átlátható tájékoztatót adott ki; minden karon egyforma, hogy mire és hány pontot adnak. A Debreceni Egyetemen viszont minden szakra külön-külön szabályok vonatkoznak. Ettől függetlenül az látszik, hogy az intézmények legtöbbje továbbra is az emelt szintű érettségire, a nyelvvizsgára, a tanulmányi versenyekre, a sporteredményekre ad pontot, többen a munkatapasztalatra és a szakképzettségre is. Megmaradtak az esélyegyenlőségi pontok is, de ebben nagy a szórás.

Milyen értelemben?

P. I.: Esélyegyenlőség jogcímen korábban 40 pontot kaphattak a hátrányos helyzetű, fogyatékossággal élő, illetve gyereket nevelő felvételizők. 2024-től viszont egyes egyetemek az esélyegyenlőség okán már nem adnak pontot – például a Kodolányi és a METU. Más intézményekben, így a Semmelweis Egyetemen is, csak 5 pont jár ezekre. Ellenben a Budapesti Gazdasági Egyetem még két kategóriát bevezetett, és ezekre továbbra is 40-40 pontot ad. Én személy szerint azt gondolom, hogy az esélyegyenlőség jogkörét nem biztos, hogy ki kellett volna adni az állam kezéből. Kiváltképp egy szociálisan érzékeny kormányéból.

Vannak elég sajátos intézményi pontok is. Például, amiket a hitéletért adnak, vagy nyílt napon való részvételért – ezeknek nem sok közük van a tanulmányi eredményekhez. Mi miatt dönthettek úgy az egyetemek, hogy az ilyesmit is jutalmazzák?

P. I.: Az új rendszernek nemcsak az a lényege, hogy bizonyos döntéseket az egyetemekre bíztak, hanem az is, hogy az állam határozza meg az államilag finanszírozott helyek számát minden egyes intézményre külön-külön. Míg ugyanis korábban az államilag finanszírozott férőhelyeket az alapján határozták meg, hogy rendszerint hány magas pontszámú felvételiző jelentkezik az adott intézménybe, ez az utóbbi 1-2 évben kézi vezérlésűvé vált. Ennek az az oka, hogy korábban számos egyetem azért kapott kevés államilag finanszírozott létszámot, mert oda alig jelentkeztek olyan diákok, akik elérték a központilag meghatározott ponthatárt. Ellenben az úgynevezett elit egyetemek meglehetősen sok, vagy lényegesen több államilag finanszírozott hallgatót kaptak, mint a kevésbé jó hírűek. Ráadásul a rendszer miatt többnyire a hátrányos helyzetű gyerekek nem kaptak finanszírozást, és így önköltséges képzésekre kényszerültek. Az intézményi pontok az ő bekerülésüket is segíthetik.

Ennyit jelenthetnek ezek a többletpontok?

P. I.: Minél magasabb pontszámot teljesít valaki, annál kevésbé van szüksége az intézményi pontokra, és annál kisebb azok jelentősége. Ezek az összpontszámnak legfeljebb körülbelül a 20 százalékát adják, a többi továbbra is a tanulmányi és az érettségi eredmények alapján dől el. Alacsony pontszám esetén viszont igenis sorsfordító lehet extra 100 pont. Vannak is olyan jogcímek, amikből kifejezetten látszik az a cél, hogy azoknak a diákoknak is adhassanak pontot, akik kevesebbet hoznak, vagy hogy az egyházi egyetemek az egyházi középiskolák tanulóit preferálják.

Tehát ezekkel tulajdonképpen kiválogatják az intézmények, hogy kiket szeretnének felvenni?

P. I.: Ennyire sarkalatosan nem fogalmaznék, de valóban vannak rekrutációs célok is az intézményi pontok mögött. Például egyes egyetemeknél, főiskoláknál kifejezetten a regionalitás érvényesül. Így fordulhat elő, hogy a Dunaújvárosi Egyetemen például 50 pont jár azért, ha a jelentkező diák paksi, dunaújvárosi vagy egyéb környékbeli iskolába járt. Az ilyen prioritások elsőre vadhajtásoknak tűnhetnek, de ezeknek az intézményeknek kifejezetten az a céljuk, hogy a saját regionális feladataikat lássák el, ami szerintem is fontos. Az egyházi egyetemek esetében viszont kicsit más a helyzet.

Miben?

P. I.: A klasszikusan egyházi egyetemek, például az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem vagy a Debreceni Református Egyetem esetében eddig is fontos volt, hogy a jelentkező vallásos legyen. Érthető okokból, hiszen ezekben az intézményekben hitéleti képzések folynak, például hitoktatói vagy lelkészi. Az viszont kérdéses számomra, hogy egy nem csupán hitéleti képzésekre fókuszáló egyetemen miért fontos, hogy például egy informatikus, bölcsész vagy mérnök vallásos legyen. Az egyházi fenntartású felsőoktatási intézmények egyébként kifejezetten feladatuknak tekintik az evangelizációt, így az ő oldalukról talán érthető, miért adnak pontot például ministrálásért vagy hittanérettségiért. A szakemberek között azonban ez vitás kérdés.

Varga-Bajusz Veronika, a Kulturális és Innovációs Minisztérium államtitkára még 2023 novemberében tett egy olyan kijelentést, hogy akár 500 pont fölötti pontszám is gyűjthető a felvételin, méghozzá az önkéntes katonai szolgálattal. Mennyire használják ki ezt a lehetőséget a diákok?

P. I.: Valóban szerepel ez a lehetőség a jogszabályban, de a tapasztalatok szerint ez nem minden egyetem esetében egységes. Van, ahol az 500 ponton felül számolják, máshol viszont beletartozik az intézményi pontok jogkörébe. Ami biztos, hogy ezt a lehetőséget sem azok a felvételizők fogják kihasználni, akik ilyenféle többletpontok nélkül is magas pontszámot érnek el. Akiket pedig ez ösztönöz, azoknak a pontszáma valószínűleg nem megy 500 fölé.

A legjobb egyetemek és főiskolák 2025-ben

Idén is összeállította a diploma rangsorát a HVG. Nézd meg a teljes listát a legjobb főiskolákról, egyetemekről a hvg360-on.   A nyomtatott kiadványt, amely bővebb ismertetőt is tartalmaz, itt tudod megrendelni, vagy november 29-tól az újságárusoknál is megveheted.

Jó iránynak tartja, hogy ennyire szerteágazó az intézményi pontok rendszere?

Egyelőre vegyes a véleményem, de maga az irány jó lehet. A kérdés inkább az, hogy a kormány tud-e köré megfelelő oktatáspolitikát és környezetet teremteni, amiben megvan a helyük a regionális és az elit intézményeknek. A mai oktatáspolitika még mindig elitista, tehát a pénzosztásnál olyan szempontok érvényesülnek leginkább, mint a publikáció vagy a tudományos teljesítmény. Vannak viszont egyetemek, amiknél ez nem szempont, és nem is kell minden magyar egyetemnek világszínvonalúnak lennie.

Mennyire illeszkedik ez a módosítás a nemzetközi tendenciákhoz?

A világon a felsőoktatási felvételi rendszereknek számos formája ismert, amelyeket 4-5 típusba lehet sorolni: az alapvetően középiskolai eredményekre épülőre, a felvételi vizsgára épülőre, a standardizált tesztekre épülőre, a több vizsgát alkalmazókra és azokra, ahol nincs felvételi vizsga. A magyar felvételi szisztéma a rendszerváltás után a másodikba (a felvételi vizsgát alkalmazóba) tartozott, majd az ezredforduló óta az első kategóriába (a középiskolai eredményekre épülőbe), és a pontszámok nagyobb részét tekintve ma is oda sorolható. Az intézményi pontszámokkal lassan elmozdul a szisztéma a több vizsgát alkalmazó módszer felé. Alapvetően az a kérdés, hogy a felvételi rendszer mennyire tesz eleget olyan követelményeknek, mint az objektivitás (a szubjektivitással szemben), továbbá a megbízhatóság és a méltányosság. Ezekre a kérdésekre az oktatáskutatás adhat majd választ.