A Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Karrierirodája által készített, és a 2009 tavaszán megrendezett Műegyetemi Állásbörzéről szóló felmérés szerint a jövőben létszámnövelést tervező cégek, (a kiállítók mintegy 70%-a) messze leginkább a műszaki/mérnök végzettségűeket foglalkoztatnák szívesen. Ez az arány 48 százalékra rúg, az informatikusok pedig ezen felül „kapták meg” a maguk 25 százalékát.  Ezzel együtt a kiállítók 40%-a nyilatkozott úgy, hogy jól képzett szakemberekből hiányt érzékel. Az álláskeresők és a leendő álláskeresők többsége viszont feltűnően bizakodó: legtöbbjük arra számít, hogy 4 hónapon belül el fog tudni helyezkedni. A vezető álommunkahelyek pedig a Bosch, az Audi, az IBM és a GE.

„2008-ban végeztem a Budapesti Műszaki Egyetemen biomérnökként. Nem szokták tudni, de a biomérnököt az különbözteti meg a vegyész- és a környezetmérnöktől, hogy lényegesen nagyobb arányban tanul biológiai szakismereteket a képzés során. Nem tagadom, hogy - a biológia iránti olthatatlan rajongásom mellett – azért választottam a mérnöki pályát, mert már a felvételi pillanatában biztos voltam benne, hogy egy ilyen végzettséggel könnyedén el fogok tudni helyezkedni, és attól sem kell majd félnem, hogy felkopik az állam.” – foglalja össze pályaválasztásával kapcsolatos motivációit az egyik nagy gyógyszergyár laboratóriumában analitikusként dolgozó Áron.

Vidékiek előnyben

„Minden évben veszek fel pályakezdőket, van, hogy többet is egyszerre. Sokan gyakorlat után maradnak nálunk, és vannak, akik kívülről jönnek. Ebből a szempontból a cégünk azért speciálisnak mondható: mi gyakorlatilag csak a pályakezdőket szeretjük. Mert - ellentétben, mondjuk egy multicéggel, amelyiknél fontos lehet a pályán eltöltött idő és a tapasztalat – a mi irodánk olyan kreatív munkát folytat, amelybe jobb tisztalappal érkezni. Egyszerűbb egy még kiforratlan munkaerőt „idomítani” ahhoz a sajátos alkotó folyamathoz, amit végzünk, mint valakiről lefarigcsálni a megelőző évek rossz beidegződéseit. Persze ez nem azt jelenti, hogy a pályázónak nem kell konkrét célokkal és elképzelésekkel érkeznie.” – avatja be az eduline-t a kiválasztási folyamat miértjeibe az egyik jól csengő nevű, városépítészettel foglalkozó mérnöki iroda vezetője.

„A hozzánk jelentkezőknek nagyon erős portfólióval kell rendelkezniük, amibe beleszámít a diplomamunka színvonala, illetve a külföldi ösztöndíjak, és a szakmai gyakorlatok során megszerzett ismeretek és gyakorlati tudás. A vidékről érkező aspiránsokkal szemben pedig részrehajlóak vagyunk.” – vallja be az általunk faggatott irodavezető. „A tapasztalat azt mutatja ugyanis, hogy aki hajlandó vidékről a fővárosba költözni a munkája miatt, az valamit már biztosan akar. Nem szoktunk nagyot tévedni, mikor azt feltételezzük, hogy céltudatosabb és tettre készebb egy már önálló életre berendezkedett fiatal. Egyszerűen fogalmazva: több elképzelés van a szakmáról is a fejében.” (Ez a vélekedés annak fényében tűnik igazán érdekesnek, hogy a BME hivatkozott felmérése szerint a fiatal vidéki mérnököknek valamivel több, mint a fele szívesebben helyezkedne el vidéken.)

 A cégek fele egyébként elvárja a friss diplomásoktól a szakmai gyakorlatot - átlagosan fél évet.  Ami pedig a specializációt illeti, a vállalatok ezen igénye is egyre inkább kezd tért hódítani. Az informatikus végzettségűeket például hamar „elkapkodják”, de kevesen tudják, hogy köztük is vannak különbségek. Két informatikus közül az megy jobb állásba, aki az általános ismereteken túl birtokában van valami speciális tudásnak is. A multimédia- és JAVA fejlesztőket, illetve a SEO (keresőoptimalizálás) szakértőket – ha már nem is nagyítóval – de még mindig kifejezetten keresik.

A szintén igen keresett villamosmérnökök is jól teszik, ha már egyetemi éveik alatt leteszik a voksot valamely részterület mellett: így többek között például választhatják a digitális technika, vagy a mikroszámítógépes rendszerek tervezése szakirányt. Mindezeken felül a jövő mérnökeinek arra is fel kell készülniük, hogy a versenyszférában egyéb kompetenciákat is elvárnak majd tőlük. A felmérésekből az is kiderül például, hogy a cégek a piaci ismeret hiányát is gyakran nehezményezik a jelölteknél.  

És megint a nyelvek  

A BME Karrier Iroda felmérése szerint a 2009-es állásbörzére kilátogatók mindössze 15%-a mondhatta el magáról, hogy külföldi ösztöndíjprogramban vett részt. Igaz ugyan, hogy a felmérésben részt vevő összes álláskereső úgy nyilatkozott, hogy minimum egy idegen nyelvet beszél, a többség még mindig nem jutott túl a középfokú nyelvvizsgán. Márpedig a mérnököket leginkább olyan pozíciókba várják, ahol a „tárgyalási szintű” nyelvtudás már nem elég, annál jóval komplexebb ismeretek kellenek.

 „Aki ma igazán jól keres, az biztos, hogy minimum két nyelven beszél felsőfokon.”- állítja a biomérnök Áron, aki az angol mellett franciául is jól beszél. A nagy cégek kiemelt hangsúlyt fektetnek arra, hogy a szakmai rátermettségen túl a jelöltek azt is bebizonyítsák: birtokukban van a szükséges szakmai nyelv.  Ha valaki egy multinacionális vállalathoz szeretne bekerülni, feltétlenül számítson tehát arra, hogy az állásinterjú egy bizonyos pontján az őt faggató hr-es kollega idegen nyelvre fog váltani.    

A stabil nyelvtudás – nem utolsó sorban – azért is kifejezetten hasznos, mert külföldön csak így lehet szerencsét próbálni. Németország és Hollandia például évek óta tízezrekben mérhető szakember hiánnyal küzd, mely országok közül Németország évek óta vezeti a Magyarországot elhagyó műszaki értelmiségiek preferált helyeinek listáját

Mennyi az annyi?

„Szeretem a munkámat, és a fizetésemmel is meg vagyok elégedve. Havonta 350 ezret viszek haza a borítékban, de azért tudni kell, hogy nekem személyesen is óriási felelősség van a vállamon – ezért is fizetnek meg.” – mondja Áron. Az ő fizetése azonban messze túlszárnyalja egy átlagos magyar, egy éves munkaviszonnyal rendelkező mérnök bérezését.

A tavalyi évi összesítésből az derül ki, hogy a pályakezdő mérnökök átlagosan 187 havi nettó jövedelmet tartanának reálisnak, három év munkaviszony után viszont már 316 ezerre emelkedik az átlagos fizetési igény. (Érdekesség, hogy a nők mintegy 26 ezer forinttal kevesebb – számukra még elfogadható – átlagfizetést adtak meg.) Ezzel szemben a cégek a műszaki végzettségű pályakezdőknek átlagosan bruttó 283 ezer forintot kínálnak (ez majdnem nettó 170 ezerre jön ki), az informatikusoknak pedig ennél valamivel magasabbat. A „beígért” bérek nagyjából megegyezést mutatnak a tényszerű adatokkal is: A Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet felmérése szerint az informatikus végzettségű frissdiplomások átlagosan bruttó 272 ezer, a villamosmérnökök pedig 221 ezer forintot kerestek 2009-ben.

Kanaki Anna

eduline