Pilz Olivér, a Tanítanék Mozgalom egyik alapítója szerint a kormányváltás nemcsak politikai fordulat, hanem egy évtizedes oktatási válság következménye is. Véleménycikkében arról ír: a rendszer saját maga alatt vágta a fát, amikor elhanyagolta az oktatást – és ezzel végső soron a saját bukását készítette elő.
A Tanítanék Mozgalom felületén, a Szabad Vonalzón jelent meg Pilz Olivér írása, amelyben a választási eredményre és az Orbán-rendszer elmúlt tizenhat évére reagált.
Tegnap véget ért a magyar történelem egy újabb sötét korszaka – kezdi Pilz. Hozzáteszi, hogy sokan évek óta azt állították, hogy demokratikus keretek között már nem lehet változást elérni Magyarországon. A tegnapi eredmény azonban ennek az ellenkezőjét bizonyította.
A fordulatot ugyanakkor nem lehet kizárólag a választók „hirtelen ébredésével” magyarázni. A most leváltott hatalom maga is hozzájárult saját bukásához: a választási rendszer folyamatos alakítása, a politikai tér torzítása végül visszaütött.
Pilz Olivér szerint az egyik legfontosabb fordulópont az volt, amikor a korábban kisebbséginek bélyegzett vélemények többségivé váltak – különösen az oktatás ügyében. Mint írja, ezt jól jelezte az is, hogy a győzelmi beszédben a minőségi oktatás ígérete különösen nagy visszhangot váltott ki.
A véleménycikk szerint az elmúlt években a hatalom egy saját narratívát épített fel, amely egyre inkább elszakadt a valóságtól.
Az Orbán-kormányok hazugságot hazugsággal tetézve építettek ki egy alternatív valóságot. Végül ebbe buktak bele – már ők is elhitték, amit mondanak
– fogalmaz.
Pilz külön kitér arra is, hogy a közvélemény-kutatások és a médiában megjelenő vélemények egy része inkább a politikai elvárásokat tükrözte, mint a valós társadalmi folyamatokat. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a döntéshozók elveszítették a kapcsolatot a valósággal.
A szerző szerint az oktatás ügye kulcsszerepet játszott a társadalmi elégedetlenség felhalmozódásában. Felidéz egy 2016-os interjút, amikor még azt hangsúlyozta: az oktatási mozgalmak célja nem a kormányváltás, hanem a rendszer megújítása. Kiemeli:
„Ha egy kormány nem foglalkozik az oktatással, s ahelyett, hogy a kor igényeinek – és az iskolahasználók elvárásainak – megfelelően fejlesztené, hagyja azt lepusztulni, akkor előbb-utóbb a kormány bukása 'járulékos veszteség' kell hogy legyen.”
Bár nem állítja, hogy kizárólag az oktatási mozgalmak vezettek a politikai fordulathoz, úgy látja, a pedagógusok, diákok és szülők kitartó tiltakozása „egy vaskos gyújtózsinórt” jelentett.
Az elmúlt években tanárokat bocsátottak el, sokan elhagyták a pályát, a rendszer működési zavarai pedig közvetlenül érintették a diákokat. Pilz Olivér szerint a hatalom gyakran figyelmen kívül hagyta a problémákat, vagy propagandával próbálta elfedni azokat – például a tüntetések jelentőségének relativizálásával.
Külön hangsúlyozza: az oktatásban tapasztalható hiányosságokat nem lehet kommunikációs eszközökkel elfedni, mert az érintettek – diákok, szülők, pedagógusok – nap mint nap szembesülnek a valósággal.
Az idei választás egyik kulcskérdése a fiatalok bevonása és mozgósítása volt. A kampányban a politikusok is igyekeztek megszólítani ezt a korosztályt, miközben elemzések sora utalt arra, hogy részvételük akár döntő is lehet. A Tisza Párt kétharmados győzelme után pedig többen már kifejezetten nekik tulajdonítják az eredményt – köztük Pikó András, Józsefváros polgármestere is.
Pilz Olivér szerint a választási eredményben a fiatalok döntése is meghatározó volt. Úgy véli, a kormány által kínált anyagi ösztönzők – például támogatások vagy kedvezmények – nem voltak elegendők ahhoz, hogy ellensúlyozzák az oktatás állapotával kapcsolatos tapasztalatokat.
„Nem mindenki vehető meg pénzen – főleg nem az, aki még fiatal, még idealista” – írja.
