„Ha egy kormány nem foglalkozik az oktatással, akkor előbb-utóbb a kormány bukása járulékos veszteség kell hogy legyen”

Pilz Olivér, a Tanítanék Mozgalom egyik alapítója szerint a kormányváltás nemcsak politikai fordulat, hanem egy évtizedes oktatási válság következménye is. Véleménycikkében arról ír: a rendszer saját maga alatt vágta a fát, amikor elhanyagolta az oktatást – és ezzel végső soron a saját bukását készítette elő.

A Tanítanék Mozgalom felületén, a Szabad Vonalzón jelent meg Pilz Olivér írása, amelyben a választási eredményre és az Orbán-rendszer elmúlt tizenhat évére reagált.

Tegnap véget ért a magyar történelem egy újabb sötét korszaka – kezdi Pilz. Hozzáteszi, hogy sokan évek óta azt állították, hogy demokratikus keretek között már nem lehet változást elérni Magyarországon. A tegnapi eredmény azonban ennek az ellenkezőjét bizonyította.

A fordulatot ugyanakkor nem lehet kizárólag a választók „hirtelen ébredésével” magyarázni. A most leváltott hatalom maga is hozzájárult saját bukásához: a választási rendszer folyamatos alakítása, a politikai tér torzítása végül visszaütött.

Pilz Olivér szerint az egyik legfontosabb fordulópont az volt, amikor a korábban kisebbséginek bélyegzett vélemények többségivé váltak – különösen az oktatás ügyében. Mint írja, ezt jól jelezte az is, hogy a győzelmi beszédben a minőségi oktatás ígérete különösen nagy visszhangot váltott ki.

Alternatív valóság és annak következményei

A véleménycikk szerint az elmúlt években a hatalom egy saját narratívát épített fel, amely egyre inkább elszakadt a valóságtól.

Az Orbán-kormányok hazugságot hazugsággal tetézve építettek ki egy alternatív valóságot. Végül ebbe buktak bele – már ők is elhitték, amit mondanak

– fogalmaz.

Pilz külön kitér arra is, hogy a közvélemény-kutatások és a médiában megjelenő vélemények egy része inkább a politikai elvárásokat tükrözte, mint a valós társadalmi folyamatokat. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a döntéshozók elveszítették a kapcsolatot a valósággal.

Az oktatás mint „gyújtózsinór”

A szerző szerint az oktatás ügye kulcsszerepet játszott a társadalmi elégedetlenség felhalmozódásában. Felidéz egy 2016-os interjút, amikor még azt hangsúlyozta: az oktatási mozgalmak célja nem a kormányváltás, hanem a rendszer megújítása. Kiemeli:

„Ha egy kormány nem foglalkozik az oktatással, s ahelyett, hogy a kor igényeinek – és az iskolahasználók elvárásainak – megfelelően fejlesztené, hagyja azt lepusztulni, akkor előbb-utóbb a kormány bukása 'járulékos veszteség' kell hogy legyen.”

Bár nem állítja, hogy kizárólag az oktatási mozgalmak vezettek a politikai fordulathoz, úgy látja, a pedagógusok, diákok és szülők kitartó tiltakozása „egy vaskos gyújtózsinórt” jelentett.

Az elmúlt években tanárokat bocsátottak el, sokan elhagyták a pályát, a rendszer működési zavarai pedig közvetlenül érintették a diákokat. Pilz Olivér szerint a hatalom gyakran figyelmen kívül hagyta a problémákat, vagy propagandával próbálta elfedni azokat – például a tüntetések jelentőségének relativizálásával.

Külön hangsúlyozza: az oktatásban tapasztalható hiányosságokat nem lehet kommunikációs eszközökkel elfedni, mert az érintettek – diákok, szülők, pedagógusok – nap mint nap szembesülnek a valósággal.

„A fiatalok kitörtek és magukkal húztak mindenkit” – kulcsszerepük volt a választási eredményben

Az idei választás egyik kulcskérdése a fiatalok bevonása és mozgósítása volt. A kampányban a politikusok is igyekeztek megszólítani ezt a korosztályt, miközben elemzések sora utalt arra, hogy részvételük akár döntő is lehet. A Tisza Párt kétharmados győzelme után pedig többen már kifejezetten nekik tulajdonítják az eredményt – köztük Pikó András, Józsefváros polgármestere is.

Pilz Olivér szerint a választási eredményben a fiatalok döntése is meghatározó volt. Úgy véli, a kormány által kínált anyagi ösztönzők – például támogatások vagy kedvezmények – nem voltak elegendők ahhoz, hogy ellensúlyozzák az oktatás állapotával kapcsolatos tapasztalatokat.

„Nem mindenki vehető meg pénzen – főleg nem az, aki még fiatal, még idealista” – írja.

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Mozgáskorlátozott embereknek fejlesztett videójáték-kontrollert egy magyar diák – fődíjat nyert vele egy rangos amerikai versenyen

Sokan természetesnek veszik, hogy egy videójáték elindításához csak kézbe kell venni a kontrollert. Mozgáskorlátozott emberek milliói számára azonban ez sokszor egyáltalán nem magától értetődő. Ezen változtatna Vida Ákos, aki olyan speciális, kontrollerre csatlakoztatható eszközt fejlesztett, amellyel akár egy kézzel vagy fejmozgással is lehet játszani. Találmányával az egyik legrangosabb amerikai innovációs versenyen is elindult, ahol végül a 15 ezer dolláros fődíjat is elnyerte.