Egy friss tanulmány rámutat, hogy a roma gyerekek iskolai szegregációja nem elszigetelt jelenség, hanem a magyar közoktatás szerkezetébe beépült, rendszerszintű fejlemény.
Az iskolai szegregáció felszámolása nem képzelhető el a mostani beiskolázási és fenntartói rendszer mellett. A szabad iskolaválasztás, a változó fenntartói struktúra és a lakóhelyi különbségek együttesen tartják fenn a szelekciót – írja a Telex a Rosa Parks Alapítvány gondozásában 2025 decemberében megjelenő A deszegregáció lehetőségei Magyarországon című jelentés alapján, amit dr. Kegye Adél és Kende Ágnes írt.
A tanulmány megállapította, hogy a magyar iskolarendszer szerkezetileg elméletben nem, de a gyakorlatban korán szelektál. Azonban kevés a pontos adat, az etnikai adatgyűjtésnek jogi korlátai vannak, ezért nehéz számonkérni a problémát.
A becslések szerint a tanköteles korú gyerekek 12-13 százalékát teszik ki a roma tanulók, de nagyok a regionális különbségek:
Észak-Magyarország egyes megyéiben 2018-ban a roma tanulók aránya meghaladta a 30 százalékot.
Az állami fenntartású általános iskolákban a roma tanulók aránya nagyjából állandó, körülbelül 15 százalék.
A gimnáziumokban a roma tanulók aránya tartósan alacsony maradt: állami és egyházi fenntartási intézményekben 2-3 százalék, alapítványi és magánfenntartású gimnáziumokban 6-12 százlék.
Egy 2530 általános iskola bevonásával készült felmérésben 98 olyan iskola volt, amelyben a roma tanulók aránya meghaladta a 95 százalékot. Ezek az intézmények gyakorlatilag teljesen roma iskoláknak tekinthetők, és a mintába bekerült iskolák 4 százalékát tették ki.
A szegregált iskolába járás önmagában rontja a tanulók teljesítményét és továbbtanulási esélyeit: durván 3-5 százalékponttal lesz kisebb a középfokú végzettség vagy az érettségi megszerzésének valószínűsége a szegregált iskolába járó diák esetében, mint egy nem szegregált iskolában tanuló diák esetében.
Az oktatáskutatók körében szinte közmegegyezés van abban, hogy a szabad iskolaválasztás negatívan hat a deszegregációra. A választás szabadsága önmagában nem diszkriminatív, de a lakóhelyi különbségekkel, közlekedéssel, információs erőforrásokkal és felvételi szűrőkkel együtt etnikai és osztályalapú elkülönülést okoz. Több más európai országban, például Finnországban ezért nincs is szabad iskolaválasztás.
A felmérések szerint az alábbi tényezők erősen korlátozzák a roma családok szabad iskolaválasztását:
az iskola távolsága és az utazás költsége;
információhiány a választható intézményekről;
félelem a megbélyegzéstől, kiközösítéstől;
magasabb rejtett költségek (osztálypénz, felszerelések, kirándulások);
a többségi iskolákkal kapcsolatos közvetlen tapasztalat hiánya.
Zsódi Viktor szerint nem zárkózhatnak el a szegregáció kérdésében, nyitottak a párbeszédre, de úgy gondolja, ez nem egyházi magánakció. Mint mondta, a megoldás széles körű, állami, önkormányzati és egyházi összefogást igényel.
A tanulmány szerzői két deszegregációs modellről írnak. Az egyik, amikor a szegregált óvodát, iskolát a fenntartó megpróbálja vonzóbbá tenni a többségi tanulóknak, például új szolgáltatások bevezetésével, vagy az infrastruktúra jelentős fejlesztésével. Ez az oktatás megújítását és az intézményt övező stigma megszüntetését igényli. A modell akkor lehet sikeres, ha az iskola átmenetileg nem vesz fel új tanulókat, és fokozatosan kifuttatja azokat az osztályokat, ahol még többségben vannak a roma és hátrányos helyzetű gyerekek.
A másik modell az intézménybezárásokon alapul, amely úgy szünteti meg az elkülönített oktatást, hogy bezárja a szegregált intézményt, és az elkülönített tanulókat átirányítja más, vegyes iskolákba.
A tanulmány szerzői szerint nem, inkább kezelni kell azt a problémát, ami miatt ma a szabad iskolaválasztás fontos jog a középosztály részére.
A kutatók iskolaközpontokat hoznának létre: ezek rendszerint közös igazgatás alatt működtetik az óvodai nevelést, az általános iskolai és középfokú oktatást, esetenként a szakképzést és felnőttképzést is. A struktúra lehetővé teszi az átjárhatóságot a különböző tanulási utak között, és támogatja a tanulók folyamatos fejlődését a kulcskompetenciák kialakításától a szakmai orientációig.
Az iskolaközpontok kialakításához új fenntartói struktúra szükséges, amelyben a férőhelyek száma legfeljebb 10-15 százalékkal térhet el a körzet tanköteles gyermekeinek számától. A cél olyan körzetes iskolaközpontok létrehozása, amelyek minden társadalmi csoport – így a magasabb státuszú családok – igényeit is kielégítik, csökkentve a körzeten kívüli iskolaválasztást.
A rendszer átalakítása iskolabezárásokkal járna a csökkenő gyereklétszám miatt, és nagyobb, hatékonyabb intézmények jönnének létre, ahol évfolyamonként több osztály működik, integrált SNI-oktatással. Kiemelt szerepet kapna a pedagógusok továbbképzése (konfliktuskezelés, interkulturális érzékenyítés, egyéni tanulás), valamint egy országos, államilag koordinált iskolabusz-hálózat kiépítése.
Bár idén is több tízezer jelentkezőt vettek fel egyetemre vagy főiskolára, a meghirdetett képzések közül több mint kétezer végül nem indul el. Összesen 2173 olyan képzés van, ahol nem hirdettek ponthatárt, vagyis az adott szakra idén nem vesznek fel hallgatókat. Az adatok alapján a nem induló képzések döntő többsége osztatlan vagy mesterképzés, a lista legnagyobb részét pedig a pedagógusképzések adják.
Miskovits Marcit, Kovács Kristófot és Belanót kérdeztük a Pont Ott Partin.
Több PDSZ-javaslat is bekerülhet a köznevelési törvény módosításába, de nem minden indítványukat támogatta az Országgyűlés Oktatási Bizottsága. A szakszervezet szerint a sztrájkszabályozás több pontja továbbra is problémás.
Idén Sanghajban rendezték meg az eseményt, aminek jövőre Budapest ad helyet.
Jelenleg 256 csecsemő és kisgyerek rekedt a kórházban azért, mert nem sikerült nekik időben megfelelő gondozási helyet találni.
Több PDSZ-javaslat is bekerülhet a köznevelési törvény módosításába, de nem minden indítványukat támogatta az Országgyűlés Oktatási Bizottsága. A szakszervezet szerint a sztrájkszabályozás több pontja továbbra is problémás.
Azoknak, akiket sikeresen felvettek valamelyik egyetem szeptemberben induló képzésére, a ponthatárhúzást követően is vannak teendőik.
Ha az általános felvételin nem sikerült bekerülnötök egyetlen megjelölt képzésre sem, a pótfelvételi még újabb esélyt jelenthet. De vajon ilyenkor is lehet állami ösztöndíjas helyet találni, vagy már csak önköltséges képzések közül választhattok?
A legtöbb jelentkezőt ezúttal is a gazdasági, az orvosi, a társadalomtudományi és a jogi képzések vonzották. A Felvi adatai alapján nappali, államilag finanszírozott képzésre első helyen a legtöbben a gazdálkodási és menedzsment, az általános orvos, a pszichológia, a jogász, valamint a kereskedelem és marketing szakokat jelölték meg.
