Jocó bácsi: „Ahhoz, hogy tudatos állampolgárokat neveljünk, akik élnek is a választójogukkal, elengedhetetlen, hogy töri órán beszéljünk a politikáról”

Jocó bácsi jelenleg szabadúszóként dolgozik és a Felelős Szülők Iskolájának szakértőjeként járja az országot és felvételi előkészítő tréningeket tart. Egyénileg is foglalkozik kamaszok pályaorientációjával, tanulástechnikával, motivációval és stresszkezeléssel. 

El tudod képzelni, hogy újra közoktatásban taníts?

Nagyon sok mindennek kéne megváltozni ahhoz, hogy én teljes mellszélességgel visszatudjak térni. Most már több hónapja folyamatosan töris videókat gyártok a közösségi felületeimen, két éve pedig érettségi elnökként dolgozom, szóval azt tudom mondani, hogy amilyen szálon csak lehet, kívülről kapcsolódom a közoktatáshoz, de jelenleg nem vagyok benne.

Áprilisban indult az érettségi felkészítő applikációd. Milyen volt a fogadtatása?

Mivel az érettségihez közel jöttünk ki az applikációval, ezért egy nagyon gyors ismétlésre lehetett használni. Több százan letöltötték és nagyon pozitívak voltak a visszajelzések. Elkezdtek felnőttek is játszani vele. Mivel az app az időközönkénti ismétlésre és az aktív felidézésre épül, rengeteg feladattípus van benne. Ezen a héten kijött az általános iskolás verzió, és folyamatosan kapjuk a szülői visszajelzéseket, hogy az amúgy a törit annyira nem szerető gyereke élvezettel játszik az applikációval, fedezi fel a különböző párosítós, képfelismerős, és igaz-hamis feladatokon keresztül a történelmet. Tényleg élvezi, amikor az elvégzett feladatokból ismétlő kártyákat kap és ami a legfontosabb, hogy nem veszi észre, hogy tanul.

Mit fejlesztenél először a jelenlegi történelemoktatásban?

Ez egy abszolút komplex kérdés. Egyrészt szerintem iszonyatos tananyagmennyiséget kell a gyerekeknek megtanulniuk viszonylag kevés idő alatt. Alapvetően két történelemóra van egy héten, bizonyos évfolyamokon három.

Nincsen lehetőség elmélyedni és egy témát alaposan körbejárni. Én hiszek a felfedezéses és projektalapú tanulásban. Szerintem sokkal jobban fel lehetne építeni a történelmet akár a természettudományokkal, akár az irodalommal karöltve, interdiszciplináris projekteken keresztül.

Ez nagyon messze van a mai oktatástól és egy eléggé elrugaszkodott gondolat. Tök jó lenne túllépni azon, hogy a történelem évszámokból, nevekből és helyekből áll, mert az érettségi is kompetencia alapú - a tananyag és a struktúra pedig nem annyira. 

A kritikus gondolkodás, mint készség pedig eredetileg a történelem tantárgyhoz kapcsolódott és pár éve kikerült a NAT-ból. Rengeteg olyan lelkes pedagógus van, akik igyekeznek élménypedagógiai gyakorlatokkal tanítani.

A mai gyerekeknél, ha kiállok és beszélek, az már nem működik. Azt látjuk, hogy a felnőttképzésben sem működik már a frontális oktatás.

A történelemérettségin az „időben elhelyezés” egy fontos kompetenciaként van felsorolva, tételenként eléggé sok évszámot kell tudni fejből. Te mennyire tartod fontosnak az évszámok bemagolását?

Azt gondolom, hogy sokkal fontosabb lenne komplexitásában látni a történelmet, hogy ezek az eseményláncok ok-okozati összefüggésben hogy vannak egymással, miként követik egymást, minek mi a következménye, milyen ciklikusság figyelhető meg a történelemben. Mik azok a dolgok, amik mindig egy nagy birodalom összeomlásához vagy háborúhoz vezettek. Emellett sokkal fontosabb lenne a történelem életszerűségét bemutatni.

A gyerekeket mindig sokkal jobban érdekelte, hogy ki kivel, miért házasodott össze, miért halt meg.

Ha meg tudjuk tölteni a történelmet emberi történetekkel és magánéleti eseményekkel, akkor sokkal életszerűbbé válik.Van erre egy nagyon jó példám.

Ezelőtt több mint tíz éve elkezdtem diákokat kivinni a Fiumei úti temetőbe és feladatlatlapot adtam nekik. Azt éreztük akkor, hogy ott a temetőben vált élővé a történelem. Addig csak a történelemkönyvek lapjain olvastak Kossuth Lajosról, akinek ott álltak a monumentális mauzóleuma előtt és látták, hogy ő tényleg ide van eltemetve.

Szerinted mennyire fontos, hogy aktuálpolitikát is tanuljanak a gimisek?

Ez szerintem nagyon fontos. A történelem az egy tanítóeszköz arra, hogy megértsük a mai aktuálpolitikai helyzetet is. Én az egész pályám során messzemenőkig azt képviseltem, hogy a politikának nincs helye az iskolában – oly módon, hogy az politikai irányzatra való nevelést jelent.

Nekünk nem az a dolgunk, hogy a diákokat valamelyik párt felé irányítsuk, vagy valamelyik párt ellen hangoljuk.

A középiskolásnak rengeteg kérdése van ezzel kapcsolatban, és nagyon jó beszélgetéseket lehet folytatni pró- és kontra érvekkel, történelmi példákkal.

Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy tudatos állampolgárokat neveljünk, akik élnek is a választó jogukkal, elengedhetetlen, hogy beszéljünk a politikáról.

Nem a pártpolitikáról, hanem alapvetően a politikai folyamatokról, arról, hogy mondjuk a politikai kommunikáció hogy zajlik a plakátok elemzésével. Ilyenkor nagyon kellett figyelni arra, a pedagógus a lehetőleg leginkább középen álljon, és leginkább pártatlan maradjon. Szerintem ezt meg lehet tenni, és nagyon jókat lehet a gyerekekkel beszélgetni erről.

A tanár vagy a szülő felelőssége az, hogy a tájékozódás és a kritikai gondolkodás készségét átadják a gyerekeknek?

Ez mindannyiunk felelőssége. Tájékozódni meg lehet tanítani a gyereket is. Igenis érdemes minél több oldalról megvizsgálni egy kérdést, minél többféle platformon megnézni. Szerintem már egészen kisgyerekkortól el kell, hogy kezdődjön, csak

nagyon sokszor beleszaladnak abba a felismerésbe, hogyha kritikus gondolkodásra nevelnek egy gyereket, akkor ő kritikusan is fog gondolkodni. Adott esetben pedig akár a felnőttek véleményét és elveit is kritikusan fogja kezelni, ami majd lehet, hogy nagyon sok embereknek nem tetszik.