Máshogy kellene olvasni tanítani a gyerekeket

Az olvasási képességek jó része már az iskola előtt kialakul, mégis sok diák lemarad az értő olvasásban – állítja Prof. Dr. Steklács János, a Pécsi Tudományegyetem Nevelés- és Oktatáselméleti Tanszékének vezetője.

A Telexnek adott interjúban a nyelvész kifejti, hogy paradigmaváltásra van szükség az olvasástanításban, és a folyamatnak nem szabadna véget érnie az alsó tagozatban.

Az olvasási képesség meghatározó részképességei már az első osztály előtt kialakulnak” – hangsúlyozta a kutató.

A szülők iskolai végzettsége, és az a településtípus, ahol a gyerek felnő, egyre inkább meghatározza a gyerek olvasási teljesítményét.”

Nem elég csak az alsóban olvasni tanulni

A szakember szerint az egyik legnagyobb gond, hogy a diákok felső tagozaton már nem tanulják tovább az olvasást.

Sok tanár gondolja úgy, hogy nem az ő feladata, hogy a diákok megértsék a tankönyv szövegét. Pedig minden tanár olvasástanár.”

A jó olvasás nemcsak a betűk felismerését, hanem az értelmezést és a tudatos stratégiák használatát is jelenti.

A jól olvasó felnőttek a mindennapi életben nagy előnnyel indulnak, akár állást, akár lakást, akár például szolgáltatásokat keresnek, vagy csak rendelni szeretnének valamit a neten.”

Egyre nagyobb a szakadék

Steklács arra is figyelmeztetett, hogy ma sokkal nagyobb a különbség a gyerekek olvasási kora között, mint korábban.

Az 1980-as években nagyjából fél év volt a különbség a biológiai kor és az olvasási kor között. Most előfordul, hogy két év is.”

A kutatócsoport friss vizsgálata szerint:

670 gyerekből még mindig vannak második osztály közepére körülbelül 10-en, 20-an, akik egyáltalán nem, vagy szinte nem tudnak olvasni. Vagyis keresgélik a betűket, egy bekezdésnyi szöveget negyedóra alatt olvasnak el.”

Ugyanakkor akadnak olyanok is, akik nagyon szépen, a felnőttektől elvárható módon olvasnak.

Mit tehetnek a tanárok és a szülők?

Steklács szerint az iskolákban minden évfolyamon szükség lenne az olvasási képességek fejlesztésére, a pedagógusképzésben és a továbbképzésekben pedig hangsúlyosabbá kellene tenni ezt a feladatot. Példaként említette: egy fizikatanár is segítheti a diákok szövegértését, ha közösen olvassák a tankönyvet, majd megbeszélik, mit értettek belőle.

A családoknak pedig egyszerűbb, de nem kevésbé fontos szerep jutna:

A szülők legyenek együtt többet a gyerekeikkel, legyen téma az olvasás, beszéljenek róla és olvassanak együtt, olvasson fel a szülő a gyerekének és a gyerek is olvasson a szüleinek.”

Válasz nélkül maradt javaslatcsomag

A kutatócsoport tavaly javaslatcsomagot küldött a Belügyminisztériumnak az olvasástanítás korszerűsítéséről – egyelőre választ nem kaptak. A csomag fő üzenete: szemléletváltás kell, amelyben a kortárs irodalom is nagyobb súllyal szerepelne a diákok olvasmányaiban, és az óvodás korban már diagnosztizálnák a problémákat.

 

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Mozgáskorlátozott embereknek fejlesztett videójáték-kontrollert egy magyar diák – fődíjat nyert vele egy rangos amerikai versenyen

Sokan természetesnek veszik, hogy egy videójáték elindításához csak kézbe kell venni a kontrollert. Mozgáskorlátozott emberek milliói számára azonban ez sokszor egyáltalán nem magától értetődő. Ezen változtatna Vida Ákos, aki olyan speciális, kontrollerre csatlakoztatható eszközt fejlesztett, amellyel akár egy kézzel vagy fejmozgással is lehet játszani. Találmányával az egyik legrangosabb amerikai innovációs versenyen is elindult, ahol végül a 15 ezer dolláros fődíjat is elnyerte.