Miklós György: A Szülői Hang privát csoportjában jelezte egy tag még január második felében, hogy érkezett a KRÉTA-ban egy újabb kérdőív. Ebben sok más mellett kifejezetten a gimnáziumi felvételivel kapcsolatban kérdezte a kormány, hogy érdemes lenne-e az országos kompetenciamérés eredményeiből is pontot számítani, illetve figyelembe venni a tanulmányi eredmények számításakor. Ezen kívül arra is kíváncsiak voltak, hogy amennyiben elérhetővé válna egy országos és/vagy vármegyei rangsor az általános iskolákról és a gimnáziumokról, figyelembe vennék-e a szülők az iskolaválasztás során.  A kérdőívet a BM nem egyszerre, hanem fokozatosan küldte ki. Én is, mint szülő, csak pár nap múlva kaptam meg.

A kérdőív kapcsán miért fogalmazódott meg Önökben, hogy az ügyben közvetlen Pintér Sándornak küldjenek levelet?

Ha ezeket a kérdéseket kontextusba helyezzük, akkor azt érezhetjük, hogy nagy baj van.  Eddig is kaptak a szülők a KRÉTA-ban manipulatív kérdéseket, de a mostani kérdőív egy szintlépés, mert azok a kérdések, amikről szó van, azok mélyebb oktatáspolitikai döntésekről árulkodnak.

Az oktatási tárca a HVG-nek a múlt héten nyilatkozta, hogy egyelőre vizsgálják a lehetőségeket, milyen tétje lenne a diákoknál a kompetenciamérésnek.

Rendszerszintű beavatkozás a magyar közoktatásba, ha a kompetenciamérés eredménye beleszámít a gimnáziumi felvételibe, de az is, ha van egy állami iskolai rangsor. Árulkodó jel, hogy a bonyolult, rendszert érintő változtatássokkal kapcsolatban nem volt előzetes tájékoztatás, nem ismert a kormányzati stratégia, és a szülők csak egy végletekig leegyszerűsített kérdéssel szembesülnek, amikre előregyártott, irányított válaszokból lehet csak választani.

Miért tűnik aggasztónak, ha például a kompetenciamérés eredménye beleszámít az érdemjegybe vagy éppenséggel a középiskolai felvételibe?

Ha bevezetik, akkor a kompetenciamérés egy plusz stressz lesz a felső tagozaton amúgy is leterhelt diákoknak. A folyamatos dolgozatok és felelések mellett haladni kell az anyaggal, a kompetenciamérések és várhatóan az arra való külön készülés mellett még kevesebb idő jut a gyereket leginkább érdeklő témákra, projektekre, szükséges egyéni fejlesztésekre.

Arról nem beszélve, hogy ha a kompetenciamérés is olyan lesz a gyakorlatban, mint egy témazáró, és erősen beleszámít a jegybe, akkor ez minden korábbinál nagyobb beavatkozás lenne a tanári autonómiába, hiszen eddig az érdemjegyek a tanáron múltak, most viszont azt tapasztalná a diák, hogy egy olyan dolgozatot íratnak vele és értékelnek, ami nem is illeszkedik szorosan a tanórák anyagához. Ha ez megtörténik, akkor ez rombolhatja a tanár és diák közötti bizalmat, ronthatja a gyerekek motivációját.

Ha pedig a kompetenciamérés még a középiskolai felvételibe is beleszámít, akkor a szülők egy része el fogja kezdeni trenírozni a gyerekét, éppúgy, mint ahogy az írásbeli felvételire is. Vagy maga készíti fel otthon vagy pedig magántanárhoz járatja.  Még az is előfordulhat, hogy az otthoni trenírozás miatt javulnak az országos eredmények, de ennek komoly ára van: a szülők saját költségen még nagyobb részt vállalnak az „árnyékoktatásban”, miközben a gyerekek még inkább agyonterhelődnek. Ez persze komoly esélyegyenlőtlenségi probléma is, hiszen az a gyerek, aki ezt a fajta segítséget nem kapja meg otthon, a kompetenciamérésen és ezzel együtt a középiskolai felvételin is hátrányba kerül. Emiatt még több tehetséges gyereket el tud veszteni az ország.

Ön szerint miért merülhetett fel, mint ötlet, hogy legyen tétje a kompetenciamérésnek?

A pedagógusok bérének egy része függ a teljesítményértékeléstől, amibe beleszámít a kompetenciamérés eredménye is. Gyakorlatilag ki vannak zsigerelve a tanárok, és úgy próbálják rávenni őket a jobb teljesítményre és további pluszmunkára, hogy ilyen mutatókkal mérik őket. Korábban jóval kevesebb kompetenciamérés volt, de a tanárok teljesítményalapú bérezése miatt sűrítette meg ezeket a kormányzat, a sok teszt viszont a gyerekeknek már túl megterhelő lett. Emiatt fordul elő egyre gyakrabban, hogy a gyerekek egy része ezeket nem veszi komolyan, és emiatt próbál most a kormányzat szigorítani.

Pedig ha arra használnák a kompetenciaméréseket, amikre ezek valók: nem a tanulók, hanem az iskolák munkájának segítő értékelésére, akkor jóval kevesebb mérés is elég lenne, és nem kellene semmiféle szigorítás. Megjegyzem, ezekkel a szigorításokkal a kompetenciamérés eredeti céljának már nem is fog tudni jól megfelelni.

De emellett azt gondolom, hogy a kompetenciamérések értékelése és beszámítása a gimnáziumokba való bejutást is meg fogja nehezíteni. A szülői kérdőív az objektivitás növelésével próbálja magyarázni a javaslatot, de irreálisnak tartom, hogy ez lenne a tényleges indoka a kormányzati szándéknak.

Miből következtet arra, hogy a kormány csökkentené a gimnáziumi férőhelyeket?

Még decemberben Varga-Bajusz Veronika szakképzésért felelős államtitkár azt mondta, hogy a szakképzésben továbbtanulók arányát 60 százalékról 70-80 százalékra akarják növelni, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gimnáziumi képzés aránya 40%-ról 20-30%-ra csökken. Összehasonlításképpen 2020-ban a szakképzés átalakítása során nagyon erős ösztönzőket vezettek be: tanulmányi ösztöndíjat és egyetemi továbbtanulási kedvezményeket, de még ezek is csak 2-3 százalékponttal csökkentették a gimnáziumok részesedését.  Ahhoz, hogy 10-20 százalékponttal csökkentség a gimnáziumi képzés arányát, nagyon drasztikus adminisztratív korlátozásokra van szükség. Ilyen háttérrel nehéz elképzelni azt, hogy ne úgy vennék figyelembe a kompetenciamérések eredményét , hogy ezzel egyúttal megnehezítik a gimnáziumi belépést is. A bejutás megnehezítésére utal a gimnáziumok egy részében már a mostani felvételi eljárás során bevezetett központi írásbeli minimumponthatár is.

Két héttel a kérdőív kiküldése után, bár hivatalosan nem állami, de kijött egy gimnáziumi rangsor az MCC és a Mandiner gondozásában.

Bár az MCC nyilvánvalóan kormányzati kötődésű, de ez hivatalosan nem "állami", hanem az MCC és a Mandiner listája. Ugyanilyen alapon akárki más is csinálhat listát, eddig is voltak ilyenek. A listához felhasználták az Oktatási Hivatal adatait is, itt felmerül a kérdés, hogy a kormányzat másoknak is kiadja-e az adatokat, merthogy a tapasztalatok szerint nagyon nehéz adatokhoz jutni nem kormányzati kötődésű szereplőknek. Példának okáért: mi az összes korábbi szülői kérdőív részletes adatait kikértük, de ezt a kormányzat – szerintünk jogellenesen – megtagadta.

Milyen hatása lehet az iskolák rangsorolásának?

Fontos szem előtt tartani, hogy nagyon sokféle szempont lehet az iskolaválasztás során, és egyáltalán nem biztos, hogy minden gyereknek a lista legelején levő gimnázium a legmegfelelőbb. A rangsorolás azért különösen aggályos, mert a magyar középiskolák minősége igen különböző, és már most is óriási a verseny – és eközben a gyerekeket érő stressz – azért, hogy egy-egy jobbnak vélt középiskolába bejussanak. Eközben pedig a rangsorban elől levő iskolák még inkább megerősödnek, miközben azoknak a családoknak, akiknek nincs lehetőségük jól felkészíteni a gyerekeket a felvételire, lemaradnak.

A kormányzat itt szereptévesztésben van: nem az lenne a feladata, hogy állami szinten propagáljon egy újabb gimnáziumi rangsort – vagy esetleg általános iskolait, ahogy a szülői kérdőívben felvetették –, hanem az, hogy mindenhol biztosítsa a minőségi oktatás személyi és tárgyi feltételeit. Az országos pedagógushiány ma már olyan nagy, hogy még az elitnek számító gimnáziumokban is hiányoznak tanárok. Szülőként azt követeljük, hogy a valós problémákra szülessenek valódi megoldások. Mindaddig, amíg a feltételekben ilyen nagyok a különbségek, az iskolákban végzett pedagógiai munka nem hasonlítható össze igazságosan.

A kormányközeli iskolai rangsor összeállítását én egy terelésnek látom, ami arra lehet alkalmas, hogy elvonja a figyelmet az országos rendszerszintű problémákról, és azt a hamis látszatot keltse, hogy az iskolákat és a pedagógusokat kell okolni a bajokért. Ha a valódi problémákat akarnánk megoldani, akkor inkább arról kellene részletes listát közölnie a kormányzatnak, hogy melyik tankerületben pontosan mekkora a pedagógus- és szakemberhiány, és mi a kormányzat stratégiája, amivel ezt megoldják. De ilyen listát és ilyen stratégiát hiába keresnénk, nem találnánk.