"Örkény István: Meddig él egy fa? – Elemzés

Örkény István groteszk és abszurd világlátását tükrözi a Meddig él egy fa? című novella is, amely egy látszólag egyszerű, mindennapi eseményből – egy fa kivágásából – bontja ki az élet és halál, természet és történelem, egyén és hatalom ellentmondásos viszonyát. A novella ellenpontozó szerkezete, motívumai és elbeszélésmódja mind a mű jelentésrétegeit gazdagítják, és hozzájárulnak a groteszk hangulat megteremtéséhez.

A novella alaphelyzete egy ismerős élethelyzet: a főhős egy nap reggel az ablakából kinézve észreveszi, hogy a háza előtti akácfát kivágják. Ez az esemény egyszerre vált ki nosztalgiát, tiltakozást, értetlenséget és beletörődést az elbeszélőből, aki végül lemegy, hogy megkérdezze: „Meddig él egy fa?” A kérdés azonban nem csak a konkrét növényre vonatkozik, hanem filozófiai és társadalmi távlatokat is nyit.

A novella szerkezete határozottan ellenpontozó: a fa és az ember, a természet és a történelem, az egyén és a kollektívum ellentéteire épül. Az akácfa az állandóság, az élő múlt, a természet erejének szimbóluma, míg a favágók a változást, az erőszakos beavatkozást, a hatalom döntését testesítik meg. A főhős visszaemlékezéseiben a fa több évtizedes élettörténete bontakozik ki: túlélte a háborút, a villámcsapást, szerelmi találkozások színhelye volt, és végigkísérte a lakók életét. Ezzel szemben áll a gépies, érzelemmentes kivágás, amit nem kísér megértés vagy empátia. A favágók érdektelenek, a hivatalos döntést hajtják végre – ez a racionalitás és érzelem ellentéte is.

A fa motívuma tehát kulcsszerepet játszik a novella jelentésének megalkotásában. A fa az élet és az idő múlásának metaforája, amely túlélte az embereket és az eseményeket, de mégsem kerülheti el a végzetét. A motívum a természet ellenálló képességét is szimbolizálja: a fa túlélt bombázást, kiszáradást, mégis most, békeidőben, papírrendeletre pusztítják el. Ez ironikus feszültséget teremt: míg a természet túlélte az emberi pusztítást, végül mégis az emberi rendszer – a bürokrácia, a racionalizált társadalom – lesz az, ami végez vele.

Az elbeszélésmód sajátossága szintén jelentésképző elem: az elbeszélő egyes szám első személyben meséli el a történetet, személyes emlékekkel átszőve. Ez az elbeszélői technika intim hangulatot teremt, és a fához fűződő érzelmi kapcsolatot emeli ki. A novella első fele szubjektív, emlékeket felidéző, nosztalgikus hangulatú, míg a második részben egyre inkább teret nyer a groteszk elem: a főhős próbálja értelmezni, elfogadni a történteket, de végül tehetetlen marad. A novella vége különösen abszurd: a főhős kényszeresen felteszi a kérdést, mintha egyetlen gondolatba kapaszkodna: „Meddig él egy fa?” A kérdés válasz nélkül marad, így válik metafizikai problémává, amely túlmutat a konkrét eseményen.

Örkény a groteszk egyik legjelentősebb magyar képviselője, és ebben a novellában is kiválóan alkalmazza az abszurd eszközeit. A humor és tragikum együttese, a jelentéktelennek tűnő helyzet felnagyítása és metafizikai szintre emelése mind az abszurd irodalom jellegzetességei. A novella nem nyújt megoldást vagy vigaszt, inkább kérdéseket vet fel: meddig él az, ami fontos számunkra? Meddig őrizhetők meg az emlékek, és mi történik, ha a világ körülöttünk kérlelhetetlenül változik?

Összegzésként elmondható, hogy Örkény novellája nemcsak egy fa kivágásáról szól, hanem az emberi emlékezésről, az idő múlásáról, az értékek elmúlásáról is. Az ellenpontozó szerkezet, a szimbolikus motívumok és az egyéni elbeszélésmód mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a Meddig él egy fa? ne csak egy szomorú történet legyen, hanem filozófiai kérdéseket felvető, gondolatébresztő alkotás."

Értelmezhetetlen

Az Eduline által megkérdezett magyartanár, Németh Nikolett szerint a ChatGPT által megírt Örkény-novella elemzése értelmezhetetlen.

"Nem tudom, miről ír. Ez valami másik Örkény lehet" - fogalmazott; hozzátéve, hogy az, amit a mesterséges intelligencia magáról Örkény Istvánról ír, az rendben van, a novella értelmezése azonban nem megfelelő.

A témakifejtő esszére pedig az MI az alábbi megoldást készítette:

Történelem és irodalom: A múlt nyomai a művészetben

"A történelem és az irodalom szorosan összefonódik: amióta az ember történeteket ír és olvas, azóta próbálja megérteni, feldolgozni, vagy újraértelmezni saját múltját. Az irodalom nem csupán a fikció világa, hanem lenyomata annak, amit az emberiség kollektívan átélt – háborúk, forradalmak, társadalmi változások vagy sorsfordító események. Azért válik a történelem visszatérő irodalmi témává, mert az egyéni és közösségi emlékezetet is formálja, és lehetőséget ad az események mélyebb, emberközpontú megértésére.

A történelem irodalmi feldolgozása lehet objektív és hiteles, de gyakran szubjektív, érzelmileg átitatott is. Az irodalom nemcsak rögzít, hanem értelmez is. Az események mögött emberek sorsa, fájdalma, dilemmái állnak, amit a történettudomány szárazabb módon nem tud mindig kifejezni. Az irodalom emberközpontú: a történelem eseményeit úgy mutatja be, hogy azok hatását az egyén sorsán keresztül láttatja.

Az egyik legismertebb példa erre Arany János „Toldi” című elbeszélő költeménye, amely a középkori Magyarország világát idézi meg. Bár Arany műve nem konkrét történelmi eseményt dolgoz fel, hanem inkább a népköltészet hősi hagyományait eleveníti fel, mégis történelmi ihletésű. A középkor társadalmi rendje, az udvari élet, a nemesi erkölcsök mind megjelennek benne, és az idealizált, de konfliktusos hősi világon keresztül képet kapunk egy letűnt korszak emberképéről és értékrendjéről. Toldi alakján keresztül a magyarság múltja és erkölcsi hagyománya válik elbeszélhetővé.

A 20. században a történelem különösen megrázó eseményei – például a világháborúk – mély nyomot hagytak az irodalomban. Radnóti Miklós „Töredék” című verse a második világháború borzalmait örökíti meg, különösen a munkaszolgálat embertelen körülményeit. A költemény a halál árnyékában született, és éppen ezért különösen hiteles és megrázó. Nem a harcok leírása a fontos, hanem az, ahogyan a háború az emberi méltóságot, életet és jövőt eltörli. A vers egyszerre személyes és történelmi dokumentum, ahol a lírai én a történelem áldozataként szólal meg.

Más típusú történelmi feldolgozást képvisel Kertész Imre „Sorstalanság” című regénye, amely egy kamasz fiú szemszögéből mutatja be a koncentrációs táborok világát. A regény különlegessége abban rejlik, hogy a főhős nem ítélkezik, nem lázad, hanem megfigyel, értelmez, alkalmazkodik. Ez a szemlélet megdöbbentő módon világít rá a totalitárius rendszerek természetére: arra, hogyan válik a rendkívüli hétköznapivá, hogyan veszíti el az ember önmagát egy értelmetlen rendszerben. Kertész műve nemcsak a holokausztot dolgozza fel, hanem az emberi identitás és szabadság kérdését is vizsgálja – mindezt történelmi háttérrel.

Végül említhetjük Závada Pál „Jadviga párnája” című regényét is, amely a 20. század első felének magyar történelmét – Trianontól a második világháborúig – egy család történetén keresztül mutatja be. A naplóformában írt mű személyes élményeken keresztül érzékelteti a nagy történelmi fordulatok hatását a magánéletre. A történelem itt nem háttér, hanem aktív alakítója a szereplők sorsának. A kollektív események és az egyéni érzések összeszövődnek, így a múlt eseményei nem elvont fogalmakként, hanem átélhető tapasztalatként jelennek meg.

Összegzésképpen elmondható, hogy a történelem nem véletlenül visszatérő témája az irodalomnak: az írók és költők feladata nem pusztán az események rögzítése, hanem azok értelmezése, emberi arcuk megmutatása is. Az irodalom képes arra, hogy a történelem rideg tényeit érzékenyen, árnyaltan és személyesen mutassa be. Így válik a múlt nemcsak emlékké, hanem tanulsággá is az olvasó számára."

Nem vette figyelembe, hogy különböző korszakokra kellett volna példát hozni

Ezt az MI által megírt esszét is kijavította számunkra a magyartanár, aki szerint ez ugyan jobban sikerült, mint a novellaelemzés, azonban a ChatGPT nem vette figyelembe, hogy példának 3-5 különböző korból származó szerzőt kellett volna részleteznie; Závada Péter, Kertész Imre és Radnóti Miklós ugyanakkor mind 20. századi.

"Felmerül ebben az esetben is, hogy mi lesz a javítókulcs szempontja, mi számít történelmi eseményeket bemutató műnek, ahol ténylegesen megjelenik valamilyen esemény, vagy az is, ahol csak körülmény" - mondta.

Kövessétek a holnapi matekérettségit is nálunk az Eduline oldalán!