„Nálunk is előkerült a klumpa az úszóedzésen” – sportpszichológus beszélt arról, hogy miért vannak még ma is agresszív, bántalmazó edzők

Időről időre potyognak ki a szekrényekből a csontvázak, és kerülnek elő történetek arról, hogy edzők hogyan bántalmazták, bántalmazzák a hozzájuk járó gyerekeket. Ennek egyik példája Gór-Sebestyén Júlia magyar műkorcsolyázó és Európa-bajnok, akinek gyerekbántalmazás-gyanús módszereiről már évek óta cikkeznek – legutóbb idén februárban jelentek meg újabb hírek az üggyel kapcsolatban. Azonban van ellenpélda is: Alysa Liu amerikai műkorcsolyázó idén már a mentális egészségét előtérbe helyezve lett olimpiai bajnok.

Torma Noémi sportpszichológussal körbejártuk, hogy mi lehet az oka annak, hogy a mai napig vannak edzők, akik a bántalmazásban és az agresszióban látják a kulcsot az eredményekhez, mennyiben van szükség szigorra az edzéseken, mekkora munka olimpiai bajnokká válni, valamint milyen más módszerek léteznek a fiatal sportolók motiválására.

„A legtöbb edző sokszor sportoló volt fiatal- vagy gyerekkorában, és ők még egy teljesen más rendszerben szocializálódtak, amikor ez [a bántalmazás – a szerk.] még teljesen bevett szokás volt. Akár még a testi bántalmazás is belefért. Emlékszem, hogy nálunk is előkerült a klumpa időnként úszóedzésen, és a szülőkben sem merült fel, hogy ez probléma lenne. Sokan ezt a mintát viszik tovább” – kezdte Torma Noémi.

A sportpszichológus hozzátette, hogy ez csak az egyik része. A másik, hogy alá-fölérendeltségi viszony volt megszokott régebben az edző és a tanítvány között. Ő ezt a mai napig helyénvalónak tartja, főként a kisebb gyerekek esetében, de amikor tinédzserkorba vagy fiatal felnőttkorba érnek a sportolók, segíthet, ha történik egy váltás, és olyan szemléletű edzőhöz kerülnek a sportolók, aki sokkal inkább partnerként kezeli őket, figyelembe veszi a véleményüket és érzéseiket.

„Nehéz általánosságban beszélni, mert nagyon függ a gyerek személyiségétől is, hogy ki milyen típusú edzővel tud jól együttműködni. De általában egy edző nem egy gyereket edz, a csoportban biztos van ilyen is, olyan is. Ezért is nehéz megmondani, hogy mi a jó, de azt gondolom, semmiképpen nem elfogadható sem a fizikai, sem a lelki bántalmazás, és a minimumnak kellene lennie, hogy nem ezekkel az eszközökkel élünk” – szögezte le Torma.  

A sportpszichológus azt is elárulta, hogy ugyan létezik egy fejlődési modell (LTAD), ami leírja, hogy milyen életkorban milyen mennyiségű edzés és versenyeztetés javasolt, ezt itthon kevésbé veszik figyelembe. A sportfinanszírozási rendszer gyakran az eredményre épít: az a klub kap több pénzügyi juttatást, amelyik eredményes. Tehát a tehetséges gyerekeknek a javasoltnál több versenyen kell részt venniük – és vannak gyerekek, akik ezt jól veszik, de van, aki ebben nem tud jól működni.

Rengeteg munka olimpikonná válni

Torma Noémi kiemelte, hogy például az olimpiára felkészülésnek rengeteg nagyon nehéz pillanata van.

„Azt ne vitassuk el, hogy ahhoz, hogy valaki olimpiai bajnok legyen, ahhoz rettentő sok munkát kell beleadni. Nagyon sok olyan pillanata van a felkészülésnek, amit senki nem kíván magának. A felkészülésnek sok nehéz pillanata van, ebben időnként meg kell támogatni a sportolót, mert magától senki nem szeretné. Vannak sportolók, akik tényleg belsőleg motiváltak, mennek és csinálják. De nagyon sokaknak van nehéz periódusa is, és olyankor

nem mindig az az automatikus válasz, hogy segítsük meg egy pszichológussal, hanem az, hogy vegyük szigorúbban, parancsoljunk rá, tiltsuk el valamitől, mert akkor majd túllendül ezen

– mondta a szakértő, megjegyezve, hogy az edzői szakma nem minden tagja elég felkészült ahhoz, hogy jól kezelje ezeket a helyzeteket. Lehetőség azonban van a tudásuk bővítésére, hiszen sok sportpszichológus tart továbbképzéseket edzőknek.

A másik oldal

Egyértelmű, hogy eredményeket nem kizárólag fizikai és mentális terrorral lehet elérni: Alysa Liu műkorcsolyázó 16 éves volt, amikor négy évvel ezelőtt bejelentette, hogy visszavonul, mert már nem okozott számára örömet a sport. Idén azonban visszatért, és olimpiai bajnok lett, amivel mindenkinek egyértelmű üzenetet küldött: az ő útjában alapvető szerepet játszott a mentális egészség. Mint a USA Today írja, ez komoly mérföldkő egy olyan sportágban, amelyet az utóbbi években szexuális zaklatási ügyek, doppingbotrányok és a sportolók körében elterjedt evészavarok árnyékoltak be.

Alysa Liu amerikai műkorcsolyázó a kűrben a téli olimpián

AFP / Wang Zhao

Amikor Liu 2022-ben visszavonult, súlyos poszttraumás stresszel küzdött, és a jégpálya közelébe sem volt hajlandó menni. Amikor azonban visszatért, úgy döntött, ezúttal minden más lesz: ő választja ki a zenéit és a jelmezeit, senki nem fogja diétára kényszeríteni, és nem mond le a barátaival közös programokról csak azért, mert másnap edzése van. Liu bebizonyította, hogy a bajnokok lehetnek erősek és egészségesek, tarthatnak szünetet, majd visszatérhetnek, és a mentális egészségükre is figyelhetnek.

Torma Noémi is leszögezte, hogy a fizikai és verbális bántalmazásnak ki kell maradnia. Tény, hogy a negatív megfogalmazások nagyon gyorsan ellensúlyozzák a pozitív megfogalmazást. A szakértő elmondása szerint sokszor találkozott azzal, hogy az edzők részéről az az elvárás a sportpszichológussal szemben, hogy ha a sportoló nem motivált, azt ők oldják meg. Pedig ebben az edzőnek is bőven van feladata.

„A legtöbb sportoló hozzám azzal fordul, hogy nem tudnak úgy teljesíteni a versenyen, mint az edzésen, mert izgulnak. Ez az izgalom általában abból fakad, hogy félnek a kudarctól. Ezt át lehet ültetni abba, hogy ő minden tőle telhetőt megtett, és ha a versenyen elvégzi a kitűzött feladatait, akkor már büszke lehet magára. Ez a tudat annyira felszabadíthatja a versenyzőt, hogy nyerni is fog, vagy eléri azt, amit szeretne. Ez lehet kijutás egy világversenyre, vagy egy egyénileg jobb idő megdöntése” – folytatta Torma. A sportpszichológus azzal zárta a beszélgetést, hogy megfélemlítés és bántalmazás helyett eredményesebb, ha a sportoló felszabadultan és magabiztosan tud versenyezni, ezt azonban aláássa, ha negatív edzői reakcióktól kell tartania. A hibajavítás és a még jobbá válás lehetőségeinek keresése elengedhetetlen része a felkészülésnek, azonban mindennek a sportolót építő, megerősítő hangnemben és légkörben kell törtènnie. 

Fizikai fenyítés és lelki abúzus – több sportágban még most is jelen lehet a bántalmazás valamilyen formája

Az utánpótlássportban az elmúlt években sorra dőltek ki a csontvázak a szekrényekből.