Irène Joliot-Curie 1897-ben látta meg a napvilágot Párizsban és világhírű tudósok gyerekeként már egészen fiatalon abban az élményben részesült, hogy két évig egy különleges, természettudományos iskolába járhatott, hiszen az iskolát édesanyja, Marie Curie és tudós barátai szervezték saját gyerekeik számára.
Irène még csupán tinédzser volt, amikor az első világháború alatt már Nobel-díjas édesanyjával együtt dolgozott a radiográfiai csapatban, 17 évesen pedig matematikát és fizikát kezdett tanulni a Sorbonne Egyetemen.
Az első világháború azonban megszakította egyetemi tanulmányait és édesanyjával együtt röntgenasszisztensként dolgozott a tábori kórházakban, a szülei kutatásainak köszönhetően létrehozott röntgenberendezéseket használva.
Szerelem a laborban
A háború után a párizsi Rádium Intézetben segítette édesanyját, itt ismerkedett meg későbbi későbbi férjével, Frédéric Joliot-val, egy fiatal fizikussal, aki az édesanyja mellé jött dolgozni. Frédéric szinte véletlenül botlott bele a tudományba, bentlakásos iskolába járt, ahol jobban ment neki a sport, mint a tudomány. Amikor a családja elvesztette a pénzét, át kellett mennie egy ingyenes iskolába, és onnantól kezdve az École de Physique et de Chimie Industrielle-be járt. Mérnöki diplomát szerzett, és az első világháborúban szolgálta a hazáját katonaként. Marie Curie kutatási asszisztenseként vette fel Frédéric Joliot-ot és munkájával nem sikerült elkápráztatnia főnökét, de a lányát bizonyára igen, hiszen egy évvel a megismerkedésük után összeházasodtak.
Marie ragaszkodott ahhoz, hogy Irène házassági szerződést kössön, és ahhoz is, hogy jogilag kötelező érvényű megállapodást kössenek arról, hogy bármi történjék is a házassággal, Irène örökölni fogja a Marie Curie laboratóriumában lévő rádium használatát. Marie arra is bátorította Frédéricet, hogy szerezzen egy második alapdiplomát és doktori címet. Szakdolgozata a radioaktív elemek elektrokémiájáról szólt.
Ketten kapták a Nobel-díjat
Irène és Frédéric Joliot a tudományban is egymásra találtak. A Rádium Intézet alagsori laboratóriumában végzett kritikus kísérletük 1934. január közepén helyes és nagyon fontos következtetésre vezetett. Elsőként fedezték fel a mesterséges radioaktivitást – vagyis egy „normális” elemet emberi beavatkozással radioaktívvá változtattak.
Felfedezésüknek köszönhetően most már viszonylag olcsón lehetett mesterségesen radioaktív atomokat előállítani. A természetben előforduló radioaktív elemek, például a rádium érceikből való kivonásának fáradságos munkája és magas költségei többé nem akadályoznák a nukleáris fizika és orvostudomány fejlődését. A radioaktív izotópok mesterséges előállításáért 1935-ben a házaspár közösen vehette át a Nobel-díjat.
A
Nobel-díj Bizottság az átadó beszédében elismerte:
"Az Ön kutatásainak eredményei a tiszta tudomány számára is kapitális jelentőségűek, de ezen túlmenően az orvosok és az egész szenvedő emberiség felbecsülhetetlen értékű gyógymódokat remél felfedezéseitől."
Ki kellett csempészni a kutatási eredményeiket Angliába
A második világháború alatt Curie-ék Franciaország megszállása előtt és alatt is küzdöttek a nácik ellen. Irène a háború nagy részét Svájcban töltötte, ahol tuberkulózisból lábadozott. Két gyermeküket sikerült kihozni a megszállt Franciaországból, hogy vele maradhassanak. Lányuk, Helene atomfizikus, fiuk, Pierre pedig biokémikus lett. Frédéric Franciaországban maradt. Kutatási dokumentumait Angliába csempészte, hogy a lehetséges fegyverekkel kapcsolatos információkat távol tartsa a németektől. Aktív tagja volt a francia ellenállásnak, amelynek rádióalkatrészeket és robbanóanyagokat gyártott.
1942-ben Frédéric belépett a Francia Kommunista Pártba, ami határozottan kiállt a nácik ellen. Irene soha nem lépett be a pártba, de kapcsolatban állt vele, részben azért, mert a Francia Kommunista Párt vezető szerepet játszott a nők jogaiért küzdő mozgalomban. Kommunista kötődésük miatt a hidegháború idején elvesztették pozíciójukat a Francia Atomenergia Bizottságban.
Édesanyjához hasonlóan végül Irène is súlyos árat fizetett azért, hogy évekig radioaktív anyagokkal dolgozott. Leukémiában halt meg 58 éves korában, a párizsi Curie kórházban. Frédéric két évvel később májbetegségben halt meg. Az ő betegségében is szerepet játszhatott a sugárzásnak való kitettség.
Forrás: itt és itt
