Kairótól a Downing Streetig - a Nobel-díjas Dorothy Hodgkin csodálatos élete

Dorothy az egyiptomi Kairóban született angol szülők, John és Grace Crowfoot gyermekeként. Édesanyja, Grace Mary Crowfoot aktívan részt vett férje minden munkájában. Dorothy bár hivatalosan iskolai tanulmányait Angliában végezte, fiatalkorának jelentős részét a Közel-Keleten és Észak-Afrikában töltötte, ahol apja iskolafelügyelő volt. Szülei a régészet szakértői voltak, és talán a családi hivatást is választja, ha nem vonzódik annyira gyermekkorától kezdve az ásványokhoz és kristályokhoz.

Régészet vagy kémia?

A szudáni Khartoumban, a családi kertben folyó patakban talált kavicsok elemzéséhez szívesen használt egy hordozható ásványelemző készletet, amelyet ő és a nővére találtak a családi kertben. Amikor 15 éves volt, édesanyja Sir William Henry Bragg „Concerning the Nature of Things” (1925) című könyvét adta neki, amely érdekes részleteket tartalmazott arról, hogy a tudósok hogyan használhatják a röntgensugarakat az atomok és molekulák vizsgálatára.

Dorothy a középiskola és az egyetem között egy év szünetet tartott, hogy a szüleivel lehessen. Ez idő alatt persze nem pihent, hanem Jerashban ásatásokat végzett, amelyet annyira élvezett, hogy komolyan fontolóra vette, hogy a régészetért feladja a kémiát.

Híres női tudósok

Az atombomba anyja, aki sohasem kapta meg a Nobel-díjat Marie Curie – egy sugárzó tehetségű polihisztor, aki be akarta olvasztani a Nobel-díjait Mileva Marić: az elfelejtett tudós, aki még Einsteinnél is jobb volt fizikából Az asszony, aki segített Szilárd Leónak kigyógyulni a rákból „Én lettem Jani kísérleti nyula” – Dán Klára, Neumann János felesége írta az első modern számítógépes kódot Teller Mici – a zseniális programozó-matematikus egy atomtudós árnyékában

A röntgenkrisztallográfia bűvöletében

A lány az oxfordi Somerville College-ban fizikát és kémiát tanult, és negyedéves kutatási projektjét a röntgenkrisztallográfia témakörében végezte. Ez a rendezett, kristályos felépítésű anyagok szerkezetének felderítésére alkalmas módszer azon alapszik, hogy az atomok mérete és a röntgensugár hullámhossza lényegében megegyezik. (A rengeteg matematikai elemzést igénylő technikát Bragg és fia, William Lawrence Bragg fejlesztette ki, akik munkájukért 1915-ben megosztva kapták meg a fizikai Nobel-díjat.)

A röntgenkrisztallográfia azonban még mindig viszonylag új technológia volt, sok kihívással, amikor Hodgkin megismerkedett vele.

Dorothy a diploma megszerzése után a Cambridge-i Egyetemen tanult John Desmond Bernalnál, aki öt évig dolgozott az idősebb Bragggel. A tudós és Dorothy sikeresen dolgoztak együtt, és a röntgenkrisztallográfia segítségével számos, az élő szervezetek működése szempontjából fontos, összetett szerves molekula háromdimenziós szerkezetét határozták meg. A módszer úttörőnek számított, hiszen a 19. században és 20. század elején a kémikusoknak hosszú, fárasztó kísérleteket kellett elvégeznie, hogy a molekulák háromdimenziós szerkezetére vonatkozó információkat nyerjenek.

Dorothy 1937-ben doktorált Cambridge-ben és még ugyanebben az évben hozzáment Thomas L. Hodgkinhoz, aki az afrikai történelem szaktekintélyévé vált. Mindketten az Oxfordi Egyetemen dolgoztak, és három gyermeküket is Oxfordban nevelték fel a Hodgkin-nagyszülők segítségével.

Dorothy Hodgkin legjelentősebb tudományos eredménye a penicillin, az inzulin és a B12-vitamin szerkezetének meghatározása volt. 1964-ben kémiai Nobel-díjat kapott "a fontos biokémiai anyagok szerkezetének röntgensugaras technikával történő meghatározásáért". Ezzel ő lett a harmadik nő, aki a kémiai Nobel-díjat elnyerte Marie Curie és Irène Joliot-Curie után.

 

Fotó a Downing Streeten

Dorothy nemcsak kutatott, hanem tanított is az egyetemen. Az asszonyra szívesen emlékeztek vissza tanítványai is, akik között sok nő is volt, köztük a későbbi vaslady. Margaret Thatchert azonban nem bűvölte el a kémia világa és később a jogi pályára váltott. 1970-ben, amikor Hodgkin a Bristoli Egyetem kancellárja volt levélben panaszkodott Thatchernek az egyetemi finanszírozás és a hallgatóknak nyújtott ösztöndíjak csökkentésére. Thatcher így válaszolt:

"Kérem, keressen meg, ha beszélgetni szeretne ... Nagyon nagyra értékelem a tanácsait és útmutatásait".

1983-ban meghívta Hodgkint ebédre Chequersbe, ahol Hodgkin arra kérte a vaslady-t, hogy gondolja újra a Szovjetunióval való kapcsolatokat azon az alapon, hogy

„a barátság lehetséges, és rendkívüli előnyökkel járna a kereskedelem, a tudomány és a művészet számára is.”

Hodgkin 1986-ban petíciót küldött Thatchernek a vegyi fegyverek betiltására. Thatcher azt válaszolta, hogy a Szovjetunió nem fog együttműködni ebben. Hodgkin azt válaszolta, hogy a Moszkva és a két Németország már a megállapodások felé haladnak. Dorothy 1987-ben Moszkvába utazott, és látogatása során meglátogatta a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Krisztallográfiai Intézetét is. Hogy a vaslady mennyire tisztelte Dorothy-t abból is látszik, hogy a Downing Streeten Hodgkin portréja is ott lógott a falon Thatcher íróasztala mögött.

Felkarolta az elesetteket

Dorothy civilként szívesen karolta fel a humanitárius ügyeket, különösen aggódott a hidegháború idején azoknak azokért a népekért, akik ellenségnek számítottak az USA és az Egyesült Királyság szemében, így különösen érdekelte a Szovjetunióban, Kínában és Észak-Vietnamban élő emberek sorsa.

1976 és 1988 között a Pugwash-mozgalom elnöke volt, amelyet eredetileg Albert Einstein és Bertrand Russell filozófus-matematikus 1955-ben megfogalmazott aggodalmai inspiráltak, mely szerint a tudósok munkája - például a hidrogénbomba megalkotása – világszintű konfliktusokhoz vezethet, és szükség van a világ tudósainak közreműködésére a helyzet rendezéséhez.

Dorothy 84 esztendős korában, az angliai Ilmingtonban hunyt el 1994-ben.

Forrás: itt