Egyre több az SNI-s tanuló, miközben továbbra is kevés a praktizáló gyógypedagógus
Egy év alatt négyezerrel nőtt az általános iskolás korú SNI-s gyerekek száma, vagyis jelenleg egy fejlesztéssel foglalkozó pedagógusra körülbelül 10 gyerek jut.
Marie Curie 1867. november 7-én született Lengyelországban Maria Salomea Skłodowska néven, és minden idők egyik legjelentősebb tudósává vált. Szülei tanárok voltak és ötgyermekes családban nőtt fel. A szülők nagy hangsúlyt fektettek a gyerekeik taníttatására, ragaszkodtak ahhoz, hogy mindegyikük minőségi oktatásban részesüljön otthon és az iskolában is. Maria édesapjától külön természettudományos képzésben részesült, és már 15 évesen leérettségizett.
Az érettségi megszerzése után Maria azt remélte, hogy nővérével, Broniával együtt a Varsói Egyetemen tanulhat. Ez az intézmény azonban nem vett fel nőket, így egy olyan főiskolára iratkozott be, amely női hallgatókat is fogadott. Végül azonban külföldön találta meg a számításait, 1891-ben Maria Párizsba költözött a nővéréhez, ahol beiratkozott a Sorbonne-ra. 1893-ban fizikából, 1894-ben pedig matematikából szerzett diplomát.
Szerelem a laborban
Lippmann professzor kutatólaborjában kapott munkát, ebben az időszakban találkozott későbbi férjével, az akkor már a párizsi Fizikai és Kémiai Főiskolán oktató Pierre Curie-vel, akinek a lengyel fizikus és professzor, gróf Józef Wierusz-Kowalski mutatta be.
"Amikor beléptem a szobába, Pierre egy franciaablaknál állt. Nagyon fiatalnak tűnt számomra, bár akkoriban már 35 éves volt. Meglepett az arckifejezése. Az egész viselkedésében érződött egyfajta finom távolságtartás, de az egyszerűsége, a komolysága és a mosolya mégis bizalmat sugárzott.”
-emlékezett vissza Marie az első találkozásukra.
Pierre egy éven belül megkérte a kezét, de a lány először kikosarazta, mert vissza akart térni Lengyelországba. Csakhogy a sors közbeszólt. Mariát nem vették fel a krakkói egyetemre, mert nő volt, így Pierre meggyőzte, térjen vissza Franciaországba.
1895. július 26-án Pierre és Marie polgári esküvői szertartás keretében házasodtak össze Sceaux-ban. A lány praktikus okokból díszes menyasszonyi ruha helyett egy egyszerű, sötétkék ruhát viselt, hogy azt később a laborban is tudja majd a köpeny alatt hordani.
A fiatal házaspár együtt dolgozott, bár a munka nem mindig ment zökkenőmentesen. Marie erős, makacs nőként szeretett pontos célt kitűzni, és ennek szellemében dolgozni. Ehhez képest Pierre sokkal szeszélyesebb volt, hajlamos volt könnyen átváltani egyik témáról a másikra. Ő interdiszciplinárisabb szemlélettel tekintett szakterületének, a fizikának a fejlődésére, amely akkoriban még nem különült el annyira a kémiától.
Marie lett az első női Nobel-díjas
A lengyel lány néhány évvel később már történelmet írt, 1903-ban férjével, Pierre-rel és Henri Becquerel fizikussal együtt elnyerte a fizikai Nobel-díjat a radioaktivitással kapcsolatos munkájukért, és ezzel ő lett az első nő, aki megkapta ezt az elismerést.
Néhány évvel később, 1906-ban Pierre egy esős áprilisi nap éppen a könyvtárba igyekezett, amikor megbotlott és egy lovaskocsi kerekei alá esett. A koponyatörést már nem élte túl. Marie ezután teljesen a munkának szentelte életét, aminek meg is lett az eredménye.
A második Nobel-díjával, amelyet 1911-ben vehetett át, ő lett a világon az első tudós, aki kétszer is elnyerte a díjat. Máig az egyetlen, aki két különböző tudományágban – fizika és kémia - is Nobel-díjat kapott. Curie két elemmel gazdagította a periódusos rendszert, a rádiummal és a polóniummal. Az előbbi elemet a sugárzás latin szaváról nevezte el, az utóbbit pedig hazája, Lengyelország tiszteletére.
Amikor Marie és Pierre 1903-ban elnyerték a Nobel-díjat, lányuk, Irène mindössze 6 éves volt. Felnőttként szülei nyomdokaiba lépett, és 1935-ben férjével, Frédéric Joliot-Curie-vel közösen nyerte el a kémiai Nobel-díjat. Marie és Pierre másik veje, Henry Labouisse, aki a fiatalabbik lányukat, Ève Curie-t vette feleségül, 1965-ben az UNICEF képviseletében vehette át a Nobel-békedíjat. Ezzel a családi Nobel-díjak száma ötre emelkedett.
Marie díjaira egyáltalán nem volt hiú, két Nobel-díj érméjét is felajánlotta beolvasztásra új hazája számára, amikor az első világháború kezdetén Franciaországnak aranyra volt szüksége a háborús erőfeszítések finanszírozására. Amikor nem voltak hajlandóak átvenni tőle a Nobel-díjakat, Curie megelégedett azzal, hogy a díjjal járó pénzt hadikötvények vásárlására ajánlotta fel.
Más téren is Franciaország szolgálatába állt, Curie meggyőzte a francia kormányt, hogy nevezze ki őt a Vöröskereszt Radiológiai Szolgálatának igazgatójává, és meggyőzte gazdag barátait, hogy finanszírozzák egy mobil röntgenkészülék megépítését. Találmánya hatékonynak bizonyult az életmentésben, és végül 20 "petite Curie"-t – így nevezték a röntgengépeket - építettek a háborúra.
Az első világháborút követően Marie Curie azt a célt tűzte ki, hogy párizsi és varsói székhelyű kutatóközpontokat hozzon létre. Curie rádium intézeteiben olyan fontos munkák folytak, mint egy új kémiai elem, a francium felfedezése, valamint a mesterséges radioaktivitás kifejlesztése Irène és Frédéric Joliot-Curie által. A ma Institut Curie néven ismert központok jelenleg is a rákgyógyítással kapcsolatos létfontosságú kutatások helyszíneiként szolgálnak.
Rádium és polónium volt a zsebében
Amikor Marie Curie a 20. század elején a sugárzással kapcsolatos legfontosabb kutatásait végezte, még fogalma sem volt arról, hogy milyen hatással lesz mindez az egészségére. Polóniumot és rádiumot tartalmazó üvegekkel a zsebében sétálgatott a laboratóriumában. Önéletrajzában még azt is leírta, hogy a radioaktív anyagokat a szabadban tárolta.
Nem meglepő tehát, hogy Marie Curie 1934-ben aplasztikus vérszegénység következtében halt meg, amelyet valószínűleg a hosszan tartó sugárzásnak való kitettség okozott. Ennél a betegségnél a csontvelő elégtelen működése miatt a vörös és fehérvérsejtek, illetve a vérlemezkék száma drasztikusan lecsökken. Marie jegyzetfüzetei mai is radioaktív sugárzást bocsátanak ki, egy ólommal bélelt dobozokban tárolják őket, és valószínűleg még 1500 évig radioaktívak maradnak.
