Az atombomba anyja, aki sohasem kapta meg a Nobel-díjat

Lise Meitner neve sokak számára ismeretlen, pedig annak idején ő volt az, aki nélkül nem írhatták volna le a világon elsőként a maghasadás elméletét. Az ezért járó Nobel-díjat kollégája és barátja, Otto Hahn vehette át. A maghasadás felfedezése körül azóta is vita dúl, sokak szerint a díj elmaradása a Nobel-bizottság részéről a kirívó rasszizmus és szexizmus egyik legrosszabb példája.

Lise Meitner, mint annyi sok más zseniális tudós a 20. században, az Osztrák-Magyar Monarchiában látta meg a napvilágot: 1878-ben született Bécsben. Már egészen fiatalon megmutatkozott tehetsége, ezért középosztálybeli szülei támogatták tudományos ambícióit, magántanárokat fogadtak fel számára, és lehetővé tették, hogy hódoljon a fizika iránti szenvedélyének. A munka gyümölcse be is érett, Lise lett a második női hallgató, aki a bécsi egyetemen fizikából doktorált. Az egyetemen a lány megismerkedett a radioaktivitás fogalmával, és elkezdte tanulmányozni a szubatomi részecskéket és az atom szerkezetét.

 

Laboratórium az alagsorban

Élete nemsokára döntő fordulatot vett, amikor 1907-ben megismerkedett Otto Hahnnal a berlini egyetemen, ezzel kezdetét vette a kísérleti kémikus és az elméleti fizikus életre szóló kapcsolata. Lise kizárólag azért jött Berlinbe, hogy Max Planckkal dolgozzon, de nőként külön engedélyre volt szüksége ahhoz, hogy részt vehessen a professzor előadásain, és nem dolgozhatott a berlini kémiai intézetben, sőt még csak be sem léphetett oda. Hahn támogatásával Lise végül az egyetem alagsorában egy elhagyatott asztalosműhelyben kapott helyet a kutatáshoz. Öt éven át dolgozott együtt Hahnnal, együtt kísérleteztek és publikáltak.

1912-ben a kutatópáros együtt költözött a Kaiser-Wilhelm-Kémiai Intézetbe: a férfi a radiokémia professzora lett, Lise pedig fizetés nélküli gyakornokként dolgozhatott. Közös munkájuk során felfedeztek számos új izotópot. Együttműködésük későbbi szakaszában a transzurán elemekkel és az atommagok neutronbombázásával kapcsolatos tudományos kérdések sorát kezdték el vizsgálni. Jelentős hatásukat a radiokémia és a sugárfizika területére a tudományos közösség többször is elismerte. Hahnt és Meitnert 1924 és 1938 között tizenkilencszer jelölték közösen Nobel-díjra, tizenhét alkalommal kémia, kétszer pedig fizika területén.

 

Kihagyták a nevét

Amikor azonban a nácik átvették a hatalmat, Lise zsidó származása miatt kénytelen volt elhagyni Németországot, és Stockholmban vállalt állást. Közben Hahnnal és fiatalabb kollégájával, Fritz Strassmannal levelezett a nukleáris kérdésekről. Ez a munkakapcsolat, bár nem volt ideális, mégis rendkívül termékenynek bizonyult: felfedezték, hogyan keletkezhet a bárium, ami kulcsfontosságú volt az uránhasadás megértéséhez.

Amikor azonban eljött a publikálás ideje, Hahn tudta, hogy egy zsidó nő szerepeltetése a tanulmány szerzői között a németországi karrierjébe kerülhet, ezért egyedül publikálta az eredményeket. Ezzel azt a látszatot keltette, hogy a felfedezés kizárólag a saját munkájából származó felismeréseken alapult, és hogy Lise jelentéktelen szerepet játszott a felfedezésben. Az igazság ezzel szemben az volt, hogy Ottonak eszébe sem jutott volna báriumot izolálni a mintáiból, ha Lise nem javasolja neki.

1939. január 6-án Hahn a Die Naturwissenschaft című folyóiratban publikálta az uránhasadási eredményeiket, és ezzel elsőként írták le kísérletileg a maghasadást. A maghasadás felfedezéséért 1944-ben kémiai Nobel-díjat adtak, de végül csak Otto Hahnt tüntették ki.

Lise kizárása az 1944-es kémiai Nobel-díjból, sőt még az azt követő fizikai Nobel-díj elmaradása több mint érthetetlen, már csak azért is, mert korábban az asszonyt számos alkalommal jelölték Nobel-díjra.

Meggyőződéses pacifista volt

Lise személyiségének megértéséhez még egy fontos adalék, hogy meggyőződéses békepárti volt, így nem volt hajlandó részt venni az atombombakísérletekben, pedig az Egyesült Államokból állandóan kérték erre. A második világháború alatt végig Svédországban maradt. Lise 1947-ig a Stockholmi Műszaki Egyetem Fizikai Intézetének magfizikai részlegét vezette, emellett több amerikai egyetemen volt vendégprofesszor. Gyakran az atombomba anyjaként mutatták be, mert ő volt az első, aki elméletben is meg tudta magyarázni a maghasadást.

1960-ban Cambridge-ben telepedett le unokaöccsénél, és ott töltötte utolsó nyolc évét; ebben az időben a maghasadás békés célú felhasználásával foglalkozott. Lise soha nem ment férjhez, egész életét a tudománynak szentelte, pár héttel a 90. születésnapja előtt halt meg 1968-ban, ugyanabban az évben, mint Otto Hahn..

Források: itt és itt.

 

Hozzászólások

Pedagógusok, dolgozók a szakképzésről: „Nem diákbarát, nem oktatóbarát, pedagógiailag meg öngól”

Lannert Judit szerint a szakképzés „stabil alapokon áll”, ezt az állítást azonban sorra vitatták a bejegyzése alatt megszólaló pedagógusok és szakemberek, szerintük a rendszer ezer sebből vérzik. A technikumi tanulók túlterheltségét, a duális képzés hiányosságait, a centrumrendszer túlzott központosítását, a bürokratikus terheket és az ösztöndíjrendszer problémáit emelték ki.

Miklós György: „Olyan nagy különbségek vannak egyes iskolák között, hogy még egy 5-ös osztályzat sem mindenhol ugyanazt jelenti”

A Szülői Hang képviselője és Nahalka István oktatáskutató szerint a középiskolai felvételi rendszer, valamint a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok körüli vita valójában a magyar közoktatás mélyebb problémáira mutat rá. Úgy vélik, a szelekció addig nem szüntethető meg, amíg jelentős különbségek vannak az iskolák között, és sok család azért próbál jobb hírű intézményt találni gyermekének, mert nem bízik a helyi iskola színvonalában.

Először díjazták azokat az iskolákat, amelyek a legtöbbet tesznek a diákok egészségéért

Tizenegy iskola nyerte el idén először az Egészségtudatos Iskola címet és a vele járó pénzjutalmat. A programot életre hívó szakemberek szerint a fiatalok egészségtudatos szemléletének kialakítása nemcsak a család és az egészségügy, hanem az iskolák felelőssége is, ezért azokat az intézményeket ismerték el, amelyek kiemelt figyelmet fordítanak tanulóik testi, lelki és mentális jóllétére.

„A nyolcosztályos általános iskola olyan, mint az egykulcsos adórendszer: a háttérben a különböző érdekek már rég szétszedték”

Elavult évfolyamrendszer, a középiskolai rendszer kettéhasadása, a gyerek- és felnőttoktatás összemosása – többek között ezek a szakképzési rendszert érintő legnagyobb problémák, állítja Hana György humánökológus, közoktatási vezető. Szerinte fontos lenne, hogy a szakképzési vezetőket is bevonják a minisztériumi konzultációkba, ha a közoktatási rendszer módszeres fejlesztése a cél.

Ideiglenesen katolikus iskola működik a vitnyédi táborban

A vitnyéd-csermajori ingatlan jelenleg oktatási célokat szolgál, ugyanis a Győri Egyházmegye fenntartásában működő kapuvári Páli Szent Vince Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda használja saját épületének felújítása idején – közölte a vagyonkezelő Széchenyi István Egyetem.