Bár az eredeti tervek szerint a státusztörvény június elején lépett volna életbe, annak tervezetét június hatodikán nyújtotta be a kormány az Országgyűlésnek. Ezzel kapcsolatban Pintér Sándor minisztériuma átfogó egyeztetésekről számolt be, a szakszervezetek szerint viszont ez nem történt meg. Tiltakozásképp a Tanítanék és a noÁr petíciót indított a tervezet ellen, amit 80481-en töltöttek ki, és amit aztán a minisztériumnak is beküldtek, a szakszervezetek pedig jelezték, hogy tovább folytatnák a sztrájktárgyalásokat, ugyanis a követeléseiket a törvénytervezet benyújtása ellenére nem vonják vissza.

A hónap során egyébként többször is demonstráltak a törvény ellen. Május vége és június elseje között a diákok több napon keresztül sátraztak a Sándor-palota előtt, pedagógusnapon az ADOM Diákmozgalom szervezett tüntetést, melynek során az Oktogontól a Belügyminisztérium épületéhez vonultak, június 16-án pedig - aznap, amikor elsőként került a parlament elé a státusztörvény - az Egységes Diákfront és a Tanítanék szervezett kiállást a Kossuth téren, aminek részeként felszólították a pártokat a törvénytervezet elutasítására.

A parlamenti vita június 16-án pénteken, nem sokkal délután fél 4 után kezdődött, melynek részeként Maruzsa Zoltán államtitkár ismertette a törvénytervezet főbb pontjait, többek között azt, hogy

• 4 helyett 6 hónapos lenne a próbaidő, ami alatt indoklás nélkül el lehet bárkit bocsájtani,
• a felmentési idő 8 hónapról 60 napra csökkenne, azonban
• ha a munkavállaló kezdeményezi a felmondását, akkor az úgynevezett „lemondási idő” (amíg továbbra is dolgoznia kell) 2 hónap helyett 3 hónapra emelkedne,
• az ingyenesen elrendelhető helyettesítések óraszámát 60-ról 80-ra emelnék,
• bevezetnék a 33-40 órás kötetlen munkaidőintézményen belüli eltöltését
• törvénybe iktatnák, hogy a pedagógusokat szükség esetén áthelyezzék a tankerület egyik iskolájából a másikba,
• meghosszabbítható a tanév, ha nem tudják a 180 tanítási napot megtartani előre nem látható okból.

Az országgyűlési képviselők több mint nyolc órán keresztül, éjszakába nyúlóan ütköztették az érveiket a törvénnyel kapcsolatban, megegyezés nem született, pusztán annyi előrelépés történt, hogy a pedagógusok heti óraszámát 22-26 óra helyett 24 órában maximalizálták.

Néhány nappal a parlamenti egyeztetést követően Maruzsa Zoltán ismét összeült a szakszervezetek képviselőivel, az egyeztetés azonban eredménytelenül zárult. Ugyanakkor az Európai Bizottság kifogásait, vagyis a

• szakszervezetekkel történő egyeztetési kötelezettséget,
• a heti 22-26 órás munkaidő kérdését,
• a sávos bérrendszert, valamint
• a pedagógusok áthelyezhetőségének témáját már nyitottabban kezelte a kormány,