A mai iskolarendszer nemcsak túlzottan hierarchikus, hanem sok esetben kifejezetten akadályozza a bizalom és az önálló gondolkodás kialakulását – erről beszélt Knausz Imre oktatáskutató a HVG-nek. A pedagógiai szakértő szerint az iskola jelenlegi működése inkább a fegyelmezésre és az alkalmazkodásra épül, mint a kíváncsiság fenntartására vagy a demokratikus gondolkodás fejlesztésére.
Knausz a HVG-nek adott interjúban kifejtette, hogy az iskola szerkezete alapvetően hierarchikus, szigorúan szabályozott időbeosztás, elkülönített terek és merev szabályrendszer határozza meg a mindennapokat. Szerinte ezek a keretek nemcsak a diákokat, hanem a tanárokat is folyamatos alkalmazkodásra kényszerítik.
Az oktatáskutató szerint ennek egyik leglátványosabb megnyilvánulása a feleltetés intézménye. Úgy fogalmazott:
A feleltetés intézménye inkább hatalmi, mintsem pedagógiai viszonnyá teszi a tanár-diák kapcsolatot
Knausz szerint a váratlan feleltetés sok esetben nem valódi tudásellenőrzés, hanem „rajtaütésszerű egzecíroztatás”, amely inkább a kiszolgáltatottság érzését erősíti a diákokban. Hozzátette, hogy számos nyugati iskolarendszerben már nem is alkalmazzák ezt a módszert, helyette előre tervezhető számonkérésekkel dolgoznak.
A szakértő szerint a demokratikusabb iskola egyik alapfeltétele az lenne, hogy a diákoknak valódi beleszólásuk legyen a saját oktatásukba és az iskolai életbe. Bár papíron működnek diákönkormányzatok, szerinte ezek többnyire nem rendelkeznek valódi döntési jogkörrel.
Knausz pozitív példaként említette azokat az alternatív iskolákat, ahol a diákok tantárgyakat vagy különböző foglalkozásokat választhatnak, és ahol nagyobb hangsúlyt kap a személyes kapcsolat a tanárok és a gyerekek között. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy ezeknek az intézményeknek az erőforrásai sokszor jóval nagyobbak, mint egy átlagos állami iskoláé.
Ennek ellenére szerinte számos szemléletbeli változtatás pénz nélkül is megvalósítható lenne az állami oktatásban.
Korábban indul iskolába és később ér haza, mint én a munkába, a Google segítségével kell érthetővé tenni számára a tananyagot, eddig sportolt, de ez most már nem fér bele. – ilyen és ehhez hasonló válaszokat kaptunk a szülőktől, amikor arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire leterheltek a magyar diákok.
Az interjúban arról is beszélt, hogy a generációk közötti bizalom látványosan meggyengült. A diákok és a tanárok sokszor teljesen eltérő világban élnek, emiatt pedig nehéz valódi kapcsolatot kialakítani közöttük.
Knausz szerint a pedagógusoknak kevés lehetőségük van arra, hogy informális, emberi kapcsolatot építsenek a diákokkal, miközben a tanári szerep eleve tartalmaz egy erős hatalmi pozíciót az osztályozás és a számonkérés miatt. Úgy fogalmazott:
Az egész osztályozás fontos hatalmi tényező a tanár kezében. Ő így nem egyszerűen segítő ember, hanem ítélkező is. Az edző és a pontozóbíró szerepe összemosódik a tanárnál, és ettől az edzői funkcióját sem tudja ellátni normálisan.
Knausz Imre szerint alapvetően hibás az a gondolkodás, amely azt próbálja meghatározni, pontosan milyen tudásra lesz szüksége a mai diákoknak a jövőben. Ehelyett szerinte az iskola legfontosabb feladata a tudás iránti érdeklődés felkeltése lenne.
Úgy véli, minél több a kötelező tananyag, annál kevésbé lehet elérni ezt a célt. Szerinte a műveltség nem egy előre rögzített tudáslista, és nem tragédia, ha valaki bizonyos területeken kevésbé jártas, miközben más témákban mélyebb ismeretekkel rendelkezik.
Be kellene látni, hogy amit műveltségnek nevezünk, az nem olyan tudás, ami meghatározott cselekvésekre, tevékenységekre tesz képessé. Az egészen más típusú tudás. Ha valamit nem tanulunk meg, viszont mást megtanulunk, az pont olyan jó.
Knausz Imre az interjúban arról is beszélt, hogy szerinte a demokráciák válsága és az oktatás problémái szorosan összefüggnek egymással. Úgy látja, hogy a társadalmak egyre kevésbé bíznak a művelt, felkészült elitben, miközben az iskola sem segíti eléggé a kritikus gondolkodás fejlődését.
A szakértő szerint az oktatás egyik legnagyobb hiányossága, hogy nem tanítja meg megfelelően a diákokat az igaz és hamis információk megkülönböztetésére. Szerinte a kötött tananyag és az erős szelekciós rendszer végső soron a műveltség ellen fordítja a diákokat, az iskola pedig így „beleilleszkedik a tudatlanság újratermelésének folyamatába”.
A leterhelt és betegeskedő tanárokat a kollégáik helyettesítik, évente akár 60-80 órát teljesen ingyen. Pilz Olivér szerint olyan magas óraszámban dolgoznak a pedagógusok, hogy sokan belebetegszenek a munkába. A Tanítanék Mozgalom alapítója az ATV-ben arról is beszélt: legalább tíz év kellhet ahhoz, hogy valóban javuljon a magyar oktatás helyzete.
A korai szelekció helyett ideje volna a fejlődéslélektani szakaszokhoz igazítani az iskolarendszert.
A mindenkori garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszi ösztöndíjat egy újonnan alakult, alulról szerveződő doktoranduszcsoport tagjai. Nyílt levelükben azt követelik, hogy a jelenleg havi 140 ezer forintos alapösztöndíj helyett minden PhD-hallgató legalább havi bruttó 373 200 forint támogatást kapjon.
A magyar oktatás egyik legnagyobb problémájának azt tartja Lovász László matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, hogy a gyerekeknek egyre korábban kell versenybe szállniuk a jobb iskolákért. Szerinte a jelenlegi rendszer túl nagy nyomást helyez a diákokra, miközben a legtöbb tehetség ilyen fiatal korban még nem mérhető fel.
A magyar közélet egyik visszatérő problémája, hogy a vitákban hajlamosak vagyunk a másik oldalt nem egyszerűen ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinteni. Ez a gondolkodásmód lassan átitatja az oktatásról, a közéletről és a közintézményekről szóló beszélgetéseket is. Pedig a demokrácia lényege éppen az, hogy az egyet nem értés nem zárja ki az együttműködést. A magyar társadalom polgárosodása történelmi léptékben még mindig folyamatban van. A szabadság, az autonómia és a felelősség viszonya sokszor nem stabil kulturális tapasztalat, hanem tanulási folyamat. Ez az oktatásban különösen jól látszik.
A miniszter bejelentette: megnyíltak a pályázatok a felsőoktatási intézményeket fenntartó alapítványok kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagságaira.
A parti beépítések, a pusztuló nádasok, a klímaváltozás, a vegyi anyagok és még a horgászok etetőanyagai is hozzájárulnak ahhoz, hogy a Balaton ökológiai egyensúlya egyre sérülékenyebb legyen.
A szociális és családügyi miniszter ezt Facebook-posztjában erősítette meg.
Mutatjuk, hol lesz a hivatalos budapesti ponthatárváró buli.
