A magyar oktatás történetét számos meghatározó politikus és reformer alakította az elmúlt évszázadok során. Az iskolarendszer kiépítése, a tankötelezettség bevezetése vagy a felsőoktatás fejlesztése mind olyan változások, amelyek ismert oktatási miniszterek nevéhez köthetők - közülük gyűjtöttünk ki három kulcsfontosságú személyt.
Nemrég olyan értesülések láttak napvilágot, hogy Rubovszky Rita, a Ciszterci Iskolai Főhatóság igazgatója lehet a Tisza Párt oktatási miniszterjelöltje. Azóta Magyar Péter jelezte, hogy több lehetséges jelöltjük is van az oktatási és kulturális tárca élére, végleges döntés azonban még nem született. Tájékoztatása szerint a jövő héten több miniszteri pozíció kapcsán is bejelentések várhatók.
Mivel az egész országot élénken foglalkoztatja, ki lehet a következő oktatási miniszter, úgy gondoltuk, érdemes visszatekinteni arra, kik töltötték be korábban ezt a fontos tisztséget, és milyen jelentős elődök nyomdokába léphet majd az új miniszter.
A tankerületi rendszer felszámolásától az önálló oktatási minisztériumon át az egyetemi autonómia visszaállításáig radikális változásokat ígér a Tisza Párt. A kérdés már csak az, hogy ezekből mi valósulhat meg rövid időn belül, és melyik az, ami inkább hosszabb távú projekt.
Báró Eötvös József
Báró Eötvös József 1848-ban, az első független és felelős magyar kormány vallás- és közoktatásügyi minisztereként kezdte meg munkáját Batthyány Lajos kormányában. Már ekkor sürgette a népoktatás reformját, és törvényjavaslatot nyújtott be az országgyűlés elé, de azt a politikai helyzet miatt nem fogadták el. 1848 szeptemberében lemondott tisztségéről, ám elképzelései nem vesztek el: ezek szolgáltak alapul a későbbi oktatási reformokhoz. A kiegyezés után ismét miniszter lett Andrássy Gyula kormányában, ahol folytathatta korábbi terveinek megvalósítását.
Második miniszteri ciklusának legnagyobb eredménye az 1868-as népoktatási törvény volt, amely megalapozta a modern magyar iskolarendszert. A nyolc fejezetből és 148 paragrafusból álló törvény kimondta az általános tankötelezettséget: minden 6 és 12 év közötti gyermeknek mindennapi iskolába kellett járnia, 15 éves korig pedig ismétlő iskolába. A mulasztó szülőket figyelmeztetéssel, később pénzbírsággal sújtották. A jogszabály szabályozta az elemi és felsőbb népiskolákat, a polgári iskolákat és a tanítóképzőket, valamint lehetővé tette, hogy ezeket egyházak, magánszemélyek, községek vagy az állam tartsák fenn. A szegény gyermekek tandíjmentességet kaptak, az állam pedig vállalta az iskolaépítést ott, ahol a községek erre nem voltak képesek. Eötvös József nagy hangsúlyt helyezett a jól képzett és megbecsült tanítókra is, mert meggyőződése szerint az ország anyagi és szellemi fejlődése elsősorban a nép műveltségétől függ.
Trefort Ágoston
Trefort Ágoston a kiegyezés utáni korszakban Eötvös József munkáját folytatva, de gyakorlatiasabb szemlélettel fejlesztette tovább a magyar oktatást. Minisztersége idején, 1872-ben megalakult a Budapesti Műegyetem, és megnyílt az ország második tudományegyeteme Kolozsváron, a Ferenc József Tudományegyetem. Jelentős összegeket fordított a budapesti egyetem fejlesztésére: új tanszékek jöttek létre, felépültek a természettudományi és orvosi kar épületei, az Üllői úti klinikák, az Egyetemi Könyvtár és a Műegyetem új épülete is. Fontosnak tartotta a természettudományok támogatását, mert úgy vélte, hogy Magyarország csak műveltségben és gazdaságban felzárkózva válhat a fejlett európai nemzetekkel egyenrangúvá. Emellett támogatta a művészeti életet is: közreműködött a Zeneakadémia, az Iparművészeti Múzeum és a Benczúr Gyula vezetésével működő festészeti mesteriskola megalapításában és az Országos Rabbiképző létrehozásában.
Legfontosabb közoktatási reformja az 1883-as középiskolai törvény volt, amely egységesen szabályozta a gimnáziumok és reáliskolák működését. A reáliskolát nyolcosztályossá tette, érettségivel záruló intézménnyé emelte, és könnyebbé tette az átjárást a két iskolatípus között. Szabályozta a kereskedelmi iskolák szervezését. Javasolta az ipartanuló-iskolák és központi ipartanoda felállítását. A tanárképzést is átalakította: előírta a négyéves szaktárgyi tanulmányokat, az egyéves pedagógiai gyakorlatot és a képesítő vizsgát. Támogatta a korszerű tanítási módszereket, a szemléltető oktatást, ezért térképeket, földgömböket, falitáblákat készíttetett, valamint 1877-ben létrehozta az Országos Tanszermúzeumot. Sokat tett a szakoktatásért is: ipartanuló-iskolákat és kereskedelmi iskolákat szervezett, 1880-ban megnyílt a Budapesti Állami Közép Ipartanoda. Fejlesztette a népiskolai hálózatot, növelte az iskolák és tanulók számát, támogatta a női oktatást, létrehozta az első lányközépiskolát és az állami polgári iskolai tanítónőképző intézetet, valamint javította a tanítók anyagi helyzetét nyugdíjjal és korpótlékkal.
Klebelsberg Kuno
Klebelsberg Kunó 1922-ben Bethlen István kormányában lett vallás- és közoktatásügyi miniszter, és kilenc éven át irányította a tárcát. Az első világháború után súlyos állapotokat örökölt: sok iskola megrongálódott, tanítók hiányoztak, és rengeteg gyermek nem járt iskolába. Ennek megoldására nagyszabású iskolaépítési programot indított, amelynek keretében három év alatt 5784 tanterem és 2278 tanítói lakás épült, főként az Alföldön. Létrehozta az Országos Népiskolai Építési Alapot, amely állami támogatással segítette a szegényebb települések iskolaépítését. Emellett 1555 népkönyvtárat, 1500 iskolai könyvtárat és 500 óvodát is létrehozott. Kultúrpolitikájának célja az volt, hogy a trianoni veszteségek után Magyarország műveltségben és tudományban erősödjön meg.
Klebelsberg Kunó a közoktatás tartalmi megújítására is nagy hangsúlyt fektetett. Az 1925-ös új népiskolai tanterv korszerűbb szemléletet vezetett be: fontos lett a szövegértés, az önálló gondolkodás, a gyakorlati életre nevelés és a tantárgyak közötti kapcsolatok felismerése. Megszervezte a Tankönyvügyi Bizottságot, amely ellenőrizte a tankönyvek minőségét, korszerűségét és árát. Reformjai során megújította a polgári és középiskolai oktatást, korszerűsítette a tananyagokat, valamint 16 évre emelte a tankötelezettséget. Különösen modern kezdeményezés volt a filmoktatás bevezetése: 1924-től a középiskolákban, majd 1925-től a népiskolákban is kötelezővé tette az oktatófilmek használatát, amelyek segítették a szemléletes tanítást.
A Magyar Tudományos Akadémia friss közleményben reagált a Tisza Párt programjára, amelynek egyik vállalása például a tudományos autonómia helyreállítása lenne. Az Akadémia vezetése megbeszéléseket kezdeményez a párt vezetőivel és szakértőivel.
