Mekkora felelőssége van a pedagógusnak egy osztálykiránduláson?
Összegyűjtöttük, mit érdemes tudni a tanárok felelősségéről egy osztálykirándulás kapcsán.
Megírtuk, hogy milyen esetekben tiltható el egy diák az osztálykirándulástól, és pontosan mit mondanak erről a vonatkozó jogszabályok. A szabályozás alapján a tanár nem dönthet szabadon arról, ki vehet részt a programon, különösen akkor nem, ha a kirándulás a pedagógiai program része. Ugyanakkor a gyakorlatban számos olyan helyzet adódhat, amikor a pedagógus felelőssége, a biztonsági szempontok és a közösség érdekei komoly dilemmát jelentenek.
De vajon mit gondolnak erről a szülők és pedagógusok? A cikkünk alatti hozzászólások alapján a kérdés korántsem fekete-fehér: van, aki szerint a tanárnak igenis joga és kötelessége határt húzni, mások viszont a kirekesztés veszélyére figyelmeztetnek.
Nem játék: büntetőjogi felelősség
Sok szülő és pedagógus szerint a legfontosabb szempont a biztonság. Többen hangsúlyozzák: egy osztálykirándulás nemcsak élmény, hanem komoly felelősség is.
Van, aki úgy fogalmaz, ha egy gyerek viselkedése veszélyezteti a többieket, vagy ellehetetleníti a pedagógus munkáját, akkor felmerülhet a kizárás kérdése. „A szülők nem azért engedik el a gyereküket, hogy veszélyben legyenek” – írja egy volt tanító, aki szerint különösen többnapos kirándulás esetén kell körültekintően dönteni.
Egy pedagógus kifejti, hogy az osztálykirándulás idejére minden felelősség a kirándulást szervező osztályfőnököt terheli. Akkor is, ha jelen van más kísérő pedagógus. Úgy fogalmaz:
Azt ugye nem nagyon kell magyarázni, hogy mi a különbség az iskolai, osztálytermi biztonság biztosítása és a Kinizsi vár lakótornyának a teteje között. Esetleg egy Dunán úszó hajón, Szentendre felé.
Hozzáteszi: „Minden eset más. A közös viszont minden esetben az, hogy bárhol is legyen a diák, ha nem a szüleinél van hanem én felelek érte, azt kell tennem, ami elsősorban a tanuló érdeke. Ezért is enyém a felelősség, így végsősoron más legfeljebb véleményezhet, a bőrét pl. 20-30 tanulóért nem ő viszi a vásárra.”
Az iskolás csoport nem fért fel a vonatra – így érdemes időben jelezni a kirándulásokat
A gyakorlat: túlterhelt helyzetek, kevés segítség
A kommentekből egyértelműen kirajzolódik, hogy a valóság sokszor messze van az ideális körülményektől.
Egy kommentelő szerint már önmagában az is komoly kihívás, hogy „30 izgatott, nyüzsgő gyerekkel” kell közlekedni vagy programokon részt venni. Ilyenkor egy nehezebben kezelhető gyerek tovább növelheti a feszültséget.
Többen megoldásként azt javasolják, hogy ilyen esetekben a szülő is vegyen részt a kiránduláson, és segítsen a saját gyerekére figyelni. Mások ennél szigorúbb rendszert alkalmaznának: van pedagógus, aki már év elején közli, hogy bizonyos számú fegyelmi figyelmeztetés után a diák nem vehet részt az osztálykiránduláson.
„A többieknek is joguk van egy nyugodt naphoz”
Egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező óvónő szerint ma sokszor a problémás gyerek jogai kerülnek előtérbe, miközben a többieknek kell alkalmazkodniuk. Szerinte fontos lenne kimondani: a „jól viselkedő” gyerekeknek is joguk van a biztonságos, élvezhető programokhoz.
Hasonló dilemmát vet fel egy másik szülő is, aki egy iskolai kirándulás kapcsán azt kérdezte: valóban minden esetben jobb megoldás-e „bevárni” mindenkit, ha közben más gyerekek élménye sérül?
A hozzászólások között megjelenik a másik oldal is: a kizárás hosszú távú hatása a gyerekre.
Egy felnőttként megszólaló kommentelő arról ír, hogy őt gyerekként rendszeresen otthon hagyták a kirándulásokról. Később derült ki, hogy ADHD-ja van.
Engem rendszeresen otthon hagytak, szerintem jogosan, hiszem a tanár vállal felelősséget minden gyerekért. De nem gondolom, hogy megérdemeltem volna. 17 évesen diagnosztizáltak adhd-val, akkoriban ez nem volt ismert dolog, úgyhogy az iskolás éveim alatt én voltam a rossz, kezelhetetlen, neveletlen gyerek. Akkor ezt nehéz volt feldolgozni,mert nem tudtam, miért vagyok olyan, amilyen
Vannak pozitív példák is
Egy óvodai történetben egy nehezen kezelhető kisfiút külön feladattal bíztak meg: vigyázzon egy felnőttre a kiránduláson:
„Egy nagycsoportos kisfiút, Zsoltikát féltek az óvónők bárhova vinni, mindig külön utakon járt. Az egyik óvónő kitalálta, hogy bízzák Zsoltikát a konyás Marika nénire, akinek az egyedüli dolga a kiránduláson ez a kisfiú lesz. Marika néni bevállalta. Elmondta Zsoltikának, hogy ő mindig eltéved és olyankor nagyon megszokott ijedni! Megkéri Zsoltikát, hogy vigyázzon őrá. A kis gyerek kapott egy feladatot, olyan komolyan vette, hogy Marika néni egyszer sem veszett el.”
Más szülők arról számoltak be, hogy együttműködve a pedagógussal sikerült kezelni a nehezebb helyzeteket – akár úgy, hogy szükség esetén hazavitték a gyereket, akár úgy, hogy előre egyeztettek a tanárral.
Fent hagyták a hétéves kislányt a buszon, aki egy akciófilmből tanult megoldással mentette meg magát
A kisdiák bátorsága és találékonysága előzte meg a bajt, miután az osztálykirándulásról visszatérve véletlenül a buszon felejtették. A hét éves kislány nem esett pánikba – inkább cselekedett.