A szemtanú szerint a kislánynak csak mosdóba kellett mennie. Miután egy éven át nem foglalkoztak vele, a rendőrségről is visszapattant az ügy, végül az ombudsmanhoz fordult a család. A bölcsőde szokatlan módon reagált: a kerítésre belátásgátló hálót szereltek, hogy ne lehessen rálátni az udvarra.
A történetről a Sonline számolt be részletesen. 2025. április 30-án játszódott le a siófoki Csicsergő Bölcsőde udvarán. Egy utcai szemtanú figyelt fel arra, hogy egy kisgyereknevelő megragad egy kislányt, rángatni kezdi, majd az arcába kiabál.
A beszámoló szerint a helyzet kiindulópontja egy teljesen hétköznapi gyermeki reakció volt: a kislány elindult az épület felé, mert kakilnia kellett.
A szemtanú szerint a nevelő a gyerekhez hajolva azt ordította:
„Nem vagy te senki, mit képzelsz te, ne önállóskodj!”
A család több fórumhoz is fordult: az intézményvezetőhöz, a polgármesterhez, a gyermekjóléti szolgálathoz, majd a rendőrséghez is. Erről a kislány nagymamája, Fóris Marietta számolt be a Sonline szerkesztőségének.
Az intézményi vizsgálat megállapította, hogy a nevelő „felfokozott idegállapotban” volt, és az is kiderült, hogy egyedül felügyelt 19 gyereket az udvaron, ami szabálytalan. Ennek ellenére csak szóbeli figyelmeztetés lett az ügy vége.
A nagymama szerint különösen sérelmes a család számára az intézményi érvelés, amely a gyermek magatartására hivatkozva próbálta magyarázni a gondozónő reakcióját.
Marietta úgy látja, ez a fajta megközelítés az áldozathibáztatás látszatát kelti, mintha a hároméves gyermek lenne a felelős a nevelő szakmaiatlan viselkedéséért.
Az Érdi Járási Ügyészség kiskorú veszélyeztetésének bűntette és más bűncselekmények miatt emelt vádat egy bölcsődei nevelőnővel szemben, aki két kisgyereket bántalmazott.
A Siófoki Rendőrkapitányság végül elutasította a feljelentést, mert nem látta megállapíthatónak a bűncselekményt. A család panasszal élt, de a Siófoki Járási Ügyészség is hasonló álláspontra jutott.
Bár a történteket „erkölcsileg rendkívül helyteleníthetőnek” nevezték, ez nem volt elég a büntetőjogi felelősségre vonáshoz.
A kislány állapotában bekövetkezett változásokat – például a szobatisztaság visszaesését és az éjszakai szorongást – az ügyészség „szubjektív feltételezésnek” minősítette.
Az ügy lezárása után nem sokkal a bölcsőde kerítésére belátásgátló hálót szereltek.
A nagymama szerint ez sokat elmond arról, hogyan kezelték a történteket.
„Ez volt az igazi válasz: eltakarni a külvilág elől azt, amit bent nem tudnak vagy nem akarnak kontrollálni.”
Miután minden hivatalos út lezárult, a család az Alapvető Jogok Biztosához fordult. A jelentés egyértelműen rögzítette: a gyerekek emberi méltósága minden helyzetben sérthetetlen, és a nevelési eszközök nem lehetnek megalázók.
A nevelő időközben írásban elismerte a történteket, és bocsánatot kért, a család azonban úgy érzi, ez nem jelent valódi felelősségre vonást. Marietta így fogalmazott:
„Ma, amikor újra botrány van, már könnyű zéró toleranciát hirdetni. Tavaly, amikor mi kértünk segítséget, csak falakat kaptunk.”
Az eset most, egy másik siófoki intézmény körüli botrány után került ismét előtérbe – a család szerint azonban a kérdés változatlan: mi történik azokkal az ügyekkel, amelyek nem jutnak el a nyilvánosságig.
