Miközben egyre többen követelik az alapítványi modell felülvizsgálatát, sőt egyes szereplők nyíltan a visszaállamosítás lehetőségét is felvetik, a modellváltásban érintett egyetemek vezetői közül többen inkább a rendszer korrekciójáról beszélnek. Az elmúlt napokban a Corvinus oktatóinak állásfoglalása, a BME működése körüli viták, valamint Merkely Béla nyilatkozata is újra reflektorfénybe helyezte az egyetemi autonómia, a kuratóriumok szerepe és az állami kontroll kérdését.
A Miskolci Egyetem rektorával, Horváth Zitával az egyetem honlapján jelent meg egy interjú, amelyben elmondta, hogy a modellváltás nem oldotta meg automatikusan a felsőoktatás problémáit. „A modellváltás nem egy nukleáris csodafegyver, ami gyógyírt jelentett volna a felsőoktatás sok évtizedes problémáira” – mondta. Szerinte az új rendszer egyszerre hozott fejlődési lehetőségeket és új konfliktusokat.
A modellváltás vitathatatlanul egy túlpolitizált környezetben ment végbe
– fogalmazott a rektor, aki szerint a felsőoktatás jövőjéről kizárólag szakmai alapon kellene beszélni. „A politikát le kell hántani a rendszerről” – tette hozzá.
A rektor szerint az egyik legnagyobb feszültség abból fakad, hogy sok esetben máig nem egyértelmű, meddig terjed a kuratóriumok hatásköre, és hol kezdődik az egyetemi önrendelkezés.
„A szenátusi autonómiának megkérdőjelezhetetlennek kell maradnia” – hangsúlyozta Horváth Zita. Úgy látja, az egyik legsúlyosabb probléma, hogy jelenleg az alapítói jogok a kuratóriumoknál vannak, így sem az államnak, sem az egyetemi közösségeknek nincs valódi ráhatása azok működésére. Szerinte nem a teljes modell felszámolása lenne a megoldás, hanem a szabályok pontosítása és az autonómia garanciáinak megerősítése.
A visszaállamosítást nem tartja jó iránynak
Horváth Zita arról beszélt, hogy szerinte a régi rendszerhez való visszatérés visszalépést jelentene. A korábbi állami fenntartás egyik legnagyobb problémájának azt nevezte, hogy az egyetemek gyakorlatilag csak egyéves költségvetési logikában tudtak működni.
A Miskolci Egyetem jelenleg hatéves finanszírozási szerződés alapján működik, ami a rektor szerint végre valódi stratégiai tervezést tesz lehetővé. Az intézmény támogatása a 2021 előtti összeg két és félszeresére nőtt, emellett béremeléseket és campusfejlesztéseket is végre tudtak hajtani.
„A visszaállamosítást nem tartom jó iránynak” – fogalmazott a rektor. Szerinte ha az egyetemek nem képezhetnek pénzügyi tartalékot, akkor hosszú távú fejlesztésekre sem marad mozgásterük.
Tele van a világ alapítványi egyetemekkel, alapítványi működéssel, viszont ennek a szabályszerűségét kell úgy lefektetni, hogy az egyetemi polgárok is úgy érezzék, nem csorbulnak az önrendelkezési jogaik.
Már most a következő rendszer körvonalazódik
A jelenlegi finanszírozási szerződések 2026 végén lejárnak, így a következő időszakban újra napirendre kerülhet az egész modell átalakítása. Horváth Zita szerint két működőképes irány látszik: vagy a jelenlegi alapítványi rendszer szigorúbb törvényi szabályozása, vagy egy osztrák típusú modell, ahol nincs külön alapítvány az állam és az egyetem között.
A rektor szerint ugyanakkor az elmúlt évek tapasztalatait sem lehet figyelmen kívül hagyni.
Összességében a modellváltásnak több az előnye, mint a hátránya. A problémák főként az alulszabályozottságból fakadtak: a 21 érintett intézményben teljesen eltérően alakították ki a kuratóriumok helyi jogköreit, ami sokszor működési zavarokat okozott.
– fogalmazott.
Horváth Zita úgy látja, a következő időszak legfontosabb kérdése az lesz, hogy sikerül-e úgy újraszabályozni a rendszert, hogy közben az egyetemek pénzügyi mozgástere és az intézményi autonómia is megmaradjon.
A Magyar Rektori Konferencia elnöke szerint jelenleg az egyik legsúlyosabb probléma, hogy a kuratóriumok gyakorlatilag saját maguk dönthetnek a hatáskörükről, és arról is, kik ülnek bennük.