A MOJ a bejegyzésében kitért arra, hogy a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem működési modelljének átalakításával az intézmény fenntartói joga a BME Fenntartó Zrt.-hez került. Ebben a társaságban 2025 júniusától a MOL Nyrt. szerzett többségi tulajdont egy 50 milliárd forintos stratégiai befektetés révén. A vállalat hivatalos közleményei szerint az együttműködés elsődleges célja a magyar műszaki felsőoktatás, a mérnökképzés, valamint a kutatás-fejlesztési és innovációs kapacitások megerősítése, amely egyúttal a MOL hosszú távú vállalati stratégiáját is támogatja.
A MOJ posztjából kiderült, hogy az új fenntartói struktúra a gyakorlatban azt jelenti, hogy a MOL közvetlenül is megjelent az egyetem irányításában. A BME Fenntartó Zrt. igazgatóságának elnöki posztját a MOL-csoport vezetője tölti be, a kancellári pozíció helyett újból létrehozott Gazdasági és Műszaki Főigazgatói székbe pedig a vállalat korábbi HR-igazgatója került. Szerintük ezzel a lépéssel a klasszikus egyetemi működést felváltotta a vállalatirányítási logika, így a piaci, iparstratégiai és megtérülési szempontok egyre hangsúlyosabban formálják az intézmény mindennapjait.
A poszt szerint ez pedig több szempontból is komoly kockázatot jelent az egyetem egészére nézve. Elsőként az intézményi és működési modell átalakulásával sérül az egyetemi autonómia gyakorlata, valamint az oktatás és a kutatás szabadságának elve.
Az új működési logikában ugyanis a teljesítmény- és bevételközpontú szempontok érvényesülnek, amelyek a hallgatói létszámok növelését és a lemorzsolódás minőségi kontroll nélküli csökkentését ösztönzik. Mindeközben az oktatás színvonalát közvetlenül veszélyeztetik a jelenlegi vezetés által elfogadott feladatfinanszírozási szerződésben rögzített számszerű indikátorok
- hangsúlyozták, majd kitértek arra is, hogy ezzel párhuzamosan egyértelmű jelei vannak annak, hogy a rövid távon piacosítható és iparilag hasznosítható területek előnyt élveznek a döntéshozatalban. Azt is érdemes kiemelni, hogy ezzel szemben az alapkutatások, illetve a közvetlen gazdasági megtérüléssel nem rendelkező kutatási területek láthatóan háttérbe szorulnak. Ezt a tendenciát mutatja, hogy egyes kutatói pályázatok esetében már megjelent a kötelező szabadalomvállalás, míg más támogatási konstrukciókban az alapkutatásokra egyáltalán nincs dedikált forrás.
A MOJ szerint sérülékennyé válik azon karok és képzések helyzete, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a mérnökképzéshez vagy a MOL szoros iparstratégiai érdekeihez. Mivel a vállalat hivatalos közleményei elsősorban a műszaki felsőoktatást és a kutatás-fejlesztési kapacitások erősítését nevezik meg stratégiai célként, komoly kérdésként merül fel, hogy a BME természettudományi, társadalomtudományi, gazdasági vagy bölcsészeti jellegű képzései hosszú távon milyen intézményi súllyal, erőforrásokkal és autonómiával működhetnek ebben az új rendszerben.
Arról nem beszélve, hogy a poszt szerint az átalakulás egy teljesen új függőségi viszonyrendszert eredményezett az egyetem működésében. Kiemelték, hogy bár a Szenátus továbbra is az egyetem legfőbb akadémiai döntéshozó testülete marad, a stratégiai és finanszírozási keretek megváltozása érdemben növeli a fenntartói és a piaci szempontok befolyását.
A Rektori Menedzsment Testület jelentős jogkörrel rendelkezik, a rektor kivételével tagjai nem választott tisztségviselők, és a munkavállalói jogokat képviselő szervezetek – az Alkalmazotti Tanács és az FDSZ BME – nem képviseltetik magukat a testületben. Ráadásul maga a Szenátus összetétele is változott, szavazati joggal rendelkeznek nem választott képviselők, a választottak pedig az új munkaszerződésük miatt kiszolgáltatottabb helyzetben szavazhatnak
-emelték ki, végül pedig megjegyezték, hogy a modellváltás folyamata formálisan a BME Szenátusának döntése alapján indult el 2024 végén, ez a döntési helyzet korántsem volt szabadnak tekinthető, hiszen súlyos pénzügyi és politikai nyomás alatt történt.
Az egyetem tartós és súlyos alulfinanszírozottsága, a működési kényszerek, valamint az akkor már megindult oktatói felmondási spirál körülményei között kellett választani az állami modell fenntartása és az új struktúra között. A döntéshozók a folyamatos, a szenátusba is beszivárgó politikai nyomás alatt.
Végül a MOJ azt is hangsúlyozta, hogy a Műegyetemen a modellváltás egyik fő indoka éppen a forrásbővülés reménye volt.
A BME helyzete ezért nem pusztán intézményi finanszírozási kérdés, hanem felsőoktatás-politikai és alkotmányossági jelentőségű ügy.
-írták.
Mi alapján tartja sikeresnek a modellváltást a Corvinus vezetése, hogyan zajlottak az elmúlt évek egyeztetései, nőhet-e a választott szenátusi tagok aránya, és pontosan mit értenek „európai normákhoz közelítő” működés alatt? Ezekről kérdeztük a Budapesti Corvinus Egyetemet azután, hogy az oktatói szakszervezet élesen bírálta az alapítványi modellt, és „rendszerváltást” sürgetett az intézményben.
