Az Educatio folyóiratban január végén megjelent, „Közoktatás-politika Magyarországon 2010-2025” című tanulmány átfogó képet ad az elmúlt másfél évtized oktatáspolitikai változásairól. A szerzők szerint a rendszer radikális átalakuláson ment keresztül: visszaszorultak a helyi és intézményi döntések, megerősödött a központi irányítás, miközben GDP-arányosan csökkentek az oktatásra fordított források, és romló trend figyelhető meg a tanulói teljesítményekben.
Balatoni Katalin: hatásvadász és félrevezető állítások
Balatoni Katalin közösségi oldalán reagált a tanulmányra. Bejegyzésében azt írta: a választások előtt „menetrendszerinti kommunikációs bravúr”, hogy szakmainak tűnő, de szerinte csúsztatásokkal és ellentmondásokkal teli elemzések jelennek meg.
A miniszterelnöki biztos vitatta a tanulmány több fő állítását. A központosítással kapcsolatban azt írta, az állam „leharcolt épületeket, szegregált, az esélyteremtést messze elkerülő iskolákat” vett át, amiket állítása szerint nem kis feladat volt helyrehozni, mégis eljutottak oda, hogy jelentősen csökkentek a különbségek.
A szakmai együttműködés szerinte „soha ilyen aktív nem volt, mint most” – rendszeres konzultáció zajlik pedagógusokkal, szülőkkel és szakmai szervezetekkel, kérdőívek és fórumok formájában.
A pedagógusok szerinte teljes módszertani autonómiával rendelkeznek, és jelentős digitális fejlesztések történtek az iskolákban. A tanulói teljesítmények romlását nemzetközi trenddel magyarázta, ugyanakkor jelezte: a legutóbbi hazai kompetenciamérések javulást mutattak az előző évhez képest. A pedagógushiánnyal kapcsolatos kritikákat visszautasítva azt írta, nő a pályakezdők száma, „dugig vannak a pedagógusképző egyetemek” és csökken a nyugdíj mellett foglalkoztatottaké.
Nahalka István: érdemes lenne a tényeknél maradni
Nahalka István oktatáskutató kommentben válaszolt. A szegregáció kérdésében vitatta Balatoni Katalin értékelését, és arra hivatkozott, hogy több kutatás és nemzetközi mérés – köztük a PISA-adatok – a szegregáció erősödését, valamint a „gettóiskolák” arányának növekedését jelzik.
Az oktatáskutató vitatta azokat az állításokat is, amelyek a kisiskolák bezárására és a szabad iskolaválasztás megszüntetésére utalnak. Úgy fogalmazott: „kik zárnák be a kisiskolákat, kik akarják megszüntetni a szabad iskolaválasztást? Nincs alany egy mondatban sem.”
Meg kell becsülni az ismereteket, de baj, ha az oktatás célja, hogy információkkal tömjük tele a diákok fejét – mondja Nahalka István oktatáskutató az Eduline-nak. Szerinte, bár ezt nehéz megbecsülni, az iskolák ötöde tudna élni az autonómiával, viszont az a pedagógus, aki belekóstolhat a nagyobb szabadságba és kap is hozzá elég segítséget, könnyen tud fejlődni. Státusztörvényről, alapműveltségről, készségfejlesztésről és illegális mozgástérről is beszélgettünk a szakemberrel, aki korábban tanterveket és tankönyveket is írt. Interjú.
Az egyeztetési mechanizmusokról azt írta, hogy a véleményezési fórumoknak nincs érdemi következményük, a létrehozott testületek pedig inkább legitimációs szerepet töltenek be, mintsem valódi szakmai kontrollt. Úgy fogalmazott: „A pedagógusértékelés éppen pedagógiai szakmai szempontokból ezer sebből vérzik, szakmaiatlan, közösségromboló, buta rendszer.”
A pedagógusok autonómiájával kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy: a részletesen szabályozott tantervi követelmények jelentősen korlátozzák a tényleges szakmai mozgásteret.
Ha a pedagógusok tökéletesen betartanák a tantervet, már teljesen meghalt volna az érdemi pedagógiai differenciálás. Így is már majdnem ott tartunk.
– zárta gondolatmenetét.
