Balatoni Katalin egy hosszú Facebook-posztban bírálta Tarr Zoltánt, aki szerinte „oktatási szakértőnek állt”, és a Mozaik Kiadó mellett kampányolva az „oktatás szabadságát” ígéri. Balatoni szerint ez félrevezető, mivel Magyarországon 12 éve állami feladat a tankönyvellátás, és a Mozaik Kiadónak jelenleg nincs egyetlen akkreditált tankönyve sem.
A bejegyzésben azt írta: a Mozaik bár rendelkezik digitális fejlesztésekkel, piaci alapon működik, nem volt nyitott arra, hogy tananyagait az állam megvásárolja, úgy fogalmaz, hogy: "a megkeresésekre anyagilag messze irreális és teljesíthetetlen szolgáltatási igényeket nyújtottak be, ami az állam számára nem volt vállalható."
Balatoni Katalin attól tart, hogy a Tisza Párt tervei alapján a jelenleg ingyenes tankönyvellátás piaci alapra kerülne, ami végső soron a családokra hárítaná a költségeket. Úgy fogalmazott: „Bizarr egy ilyen piaci alapon működő kiadóval és hamis információkkal kampányolni az oktatás szabadságának ígéretével.”
Posztjában hangsúlyozta, hogy az akkreditáció nélküli tankönyvek nem kerülhetnek be a közoktatásba, ugyanakkor szerinte a pedagógusoknak Magyarországon teljes módszertani szabadságuk van, a tankönyv pedig csak egy eszköz, amelynek használatáról a tanár dönt.
"Aminek persze nem azt kéne jelentenie, hogy egy pedagógus úgy tanít, ahogy csak akar, hanem azt, hogy minden lehetősége megvan ahhoz, hogy a gyerekek igényeinek megfelelően válasszon eszközöket, módszereket, hiszen az oktatás a gyerekekről szól."
Hozzáteszi:
"kifejezetten szeretném, ha ezzel a szabadsággal élnének is a pedagógusok, és kilépnének a megszokás rutinjából, a frontális oktatásból, a régen bevett szokásokból."
A PDSZ szerint nem szakmai vita zajlik, hanem ellenségképgyártás
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete Facebookon közzétett közleményben reagált Balatoni Katalin megszólalására. A szakszervezet szerint a poszt nem Tarr Zoltánról vagy a Mozaik Kiadóról szól, hanem arról, hogy a kormányzat képtelen megvédeni a tankönyvmonopóliumát, ezért politikai lejáratásba kezd.
A PDSZ több ponton vitatja Balatoni állításait. Szerintük a „12 éve állami feladat” érv önmagában nem pozitívum, hanem probléma: az államosítás következménye a szűk választék, a vitatható szakmai tartalom és a lassan frissülő tankönyvkínálat. A szakszervezet hangsúlyozza, hogy a Mozaik tankönyveinek akkreditációhiánya szerintük nem szakmai, hanem politikai következmény, mivel a jelenlegi rendszer adminisztratív eszközökkel szorította ki a piaci és alternatív kiadókat.
A szakszervezet élesen bírálja a „teljes módszertani szabadság” állítását. Úgy vélik, ha a pedagógus:
- nem választhat szabadon tankönyvet
- a kerettantervek részletesen előírják az ütemezést,
- az ellenőrzési rendszer a „haladásra” és nem a gyerekek szükségleteire fókuszál,
- akkor ez nem módszertani szabadság, hanem deklaráció.
Szerintük a tanszabadság igenis magában foglalja a szabad tankönyvválasztást több, egymással valóban versengő tananyag közül, "nem egyetlen állami kiadó termékei közül „szabadon”. Álláspontjuk szerint az ingyenesség önmagában nem érdem, ha cserébe nincs valódi választás.
Nahalka István: az állam nem a „saját pénzét” osztja szét
A vitához Nahalka István oktatáskutató is hozzászólt egy kommentben, amelyben az ingyenes tankönyvellátás finanszírozásának logikáját bírálta. Mint írta:
az állam nem a saját pénzét adja oda, amikor mindenki számára ingyenesen biztosítja a tankönyveket, mert ilyen értelemben „saját pénze” nincs.Nahalka szerint a rendszer valójában azt jelenti, hogy az állam minden adófizető pénzét egyformán osztja szét minden gyermekes család között, függetlenül attól, hogy rászorulók-e vagy sem. Szerinte, ha az állam nem mindenkinek egyformán, hanem elsősorban a rászoruló családokat támogatná, akkor lényegesen több forrás juthatna a szegényebb gyerekekre, akár a tankönyvellátásban, akár más oktatási területeken. Véleménye szerint a jelenlegi rendszer így érdemben nem segíti az esélyegyenlőséget.
csak arra való, hogy választás közeledtével azt mondhassák: családbarát.