A pedagógusok módszertani szabadsága teljes mértékben biztosított. „A tanárok úgy és azzal tanítanak, ahogy és amivel szeretnének” – írja Balatoni Katalin a közösségi oldalán, hozzátéve, hogy ez például abban is megmutatkozik, hogy a tanárok szabadon dönthetnek arról, hogyan rendezik el a padokat az osztályteremben, hiszen nem kötelező a frontális oktatás.
A politikus posztjában szembeállította az ellenzék véleményét az oktatásról a saját nézeteivel. Bejegyzéséből megtudhattuk, hogy amikor az ellenzék az oktatásra panaszkodik, akkor „mindig kiderül, hogy helyi problémáról van szó.” Erre az alábbi példákat hozta fel:
- nincs jó kommunikáció a szülők és az iskola között,
- egy adott pedagógus nem figyel eléggé a gyerek sajátosságaira,
- az intézmény nem alkalmazza megfelelően a jogszabályokat, vagy
- nincsen megfelelő információáramlás, nem tájékoztatják a szülőket és diákokat megfelelően.
A tankönyvekről is szót ejtett a miniszterelnöki biztos. Ahogyan arról korábban mi is beszámoltunk, sokan kifogásolják azokat a tankönyveket, melyeket a diákok ingyenesen kaphatnak meg. A TANOSZ elnöke korábban azt nyilatkozta, hogy az állami tankönyv-monopólium minőségromlást hozott, így a pedagógusok gyakran csak „alibiből” rendelnek állami kiadványt, a tényleges tanításhoz pedig más, sokszor „tiltott” könyveket használnak. A szervezet adatai alapján a magánkiadók ma már csupán az összes tankönyv 17 százalékát adják.
Csak állami tankönyvből taníthatnak a pedagógusok?
Balatoni Katalin azonban felhívta arra a figyelmet, hogy „több ezer könyv érhető el a tankönyvlistán”, bárt azt ő maga is hozzátette, hogy ezek közül csak 1-2 sorozat ingyenes, „de ez is választható eszköz és hatalmas dolog, hogy nem kell 50-100.000 Ft-ot kifizetni egy gyermeknek évente a tankönyvekre.”
A poszt végén azt is megtudhattuk, hogy Balatoni Katalin is elégedetlen pár dologgal, azonban szerinte ezek olyan gyakorlati problémák, amelyeket az óvodában és az iskolában kell és lehet megoldani:
- a szülők részéről sokkal több tiszteletre és együttműködésre van szükség,
- a pedagógusok részéről sokkal változatosabb nevelési-oktatási módszerre, differenciálásra és a komfortzónából, az “így szoktuk” és a “nem így szoktuk” megszokásából való kilépésére,
- az igazgatók részéről sokkal világosabb struktúrákra, közösségépítésre, közös célkitűzésre.
