„Ez is növeli a tudományos kiszolgáltatottságot, a fiatal kutatóknak az életpályaút eleve kiszámíthatatlan” – nyilatkozta Kolossváry Márton a Telexnek. A szakértők által felállított rangsort több ponton is felülírta a minisztérium a HU-rizont kutatási pályázatnál. A bírálók szerint olyan projektek is támogatást kaptak, amelyeket nem tartottak érdemesnek, miközben előrébb rangsorolt pályázatok kiestek.
Komoly kérdéseket vet fel a magyar felsőoktatási és kutatási pályázatok átláthatóságáról a Telexen megjelent cikk, amely szerint a HU-rizont program egyik tavalyi pályázati körében a Kulturális és Innovációs Minisztérium több ponton is felülírta a szakértők által felállított sorrendet. A Telexnek nyilatkozó Kolossváry Márton, a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet kutatója és osztályvezetője tavaly részt vett a HU-rizont 2025-ös kiírásának értékelésében. A szakértői testület több körben bírálta a beérkező pályázatokat, külső véleményeket is bekértek, majd hosszú egyeztetés után konszenzusos rangsort állítottak fel. A bírálók végül csak a nyilvános eredményhirdetésből tudták meg, hogy a minisztérium a javaslataikhoz képest több helyen módosított a sorrenden.
Kolossváry erről azt mondta:
Mélységesen felháborít ez a helyzet, szerintem nagyon kontraproduktív, és az egész magyarországi tudományos társadalomra rendkívül negatívan hat.
A tavaly márciusban meghirdetett 2025-ös kiírásra május közepéig lehetett jelentkezni, összesen 133 pályázat érkezett. Kolossváry Márton az egészségügyi terület értékelésében vett részt, ebbe a kategóriába 70 pályázat érkezett, ez volt a legnagyobb mezőny. A bírálati folyamatban 16 tagú testület vett részt. Az első körben belső értékelés zajlott, majd a bizottság eldöntötte, mely pályázatok kerüljenek külső bírálókhoz. Ezután következett a végső ülés, ahol kialakították a támogatásra javasolt sorrendet.
Kolossváry szerint a folyamat végén minden jelenlévő egyhangúlag fogadta el a listát. Ehhez képest a decemberi eredményhirdetéskor kiderült, hogy több olyan pályázat nyert, amelyet a testület nem sorolt a támogatandók közé.
A kutató a Telexnek azt mondta: „Mindenki elégedetten ment haza, mert voltak tudományos viták, de sikerült egy konstruktív sorrendet felállítanunk.”
A meglepetés csak később jött: a támogatott tíz pályázatból az ő értékelésük alapján csak hat lett volna nyertes, négy másik projekt viszont úgy került be, hogy a szakértői rangsorban jóval hátrébb szerepelt.
Volt olyan pályázat, amely eredetileg a 37. helyen állt, mégis nyert. Ennél is feltűnőbb, hogy a minisztérium támogatott egy olyan projektet is, amely a 70-ből a 60. helyen végzett.
A minisztérium a döntéseit nem csak szakmai értékelésre alapozta. A Telex kérdésére azt válaszolták, hogy a szakértői véleményeken túl „társadalom- és nemzetpolitikai” szempontokat is mérlegeltek.
A kiírás azonban arról szólt, hogy a kutatások tudományos minősége, a módszertan, a nemzetközi partnerek kiválósága és a megvalósítási terv minősége számít. A pályázók tehát ezek alapján készülhettek. A tényleges döntés során más, előre nem tisztázott megfontolások is szerepet kaptak, tehát a pályázók nem ugyanazt a versenyt látták maguk előtt, amelyben végül döntés született.
Kolossváry ezt nagyon élesen fogalmazta meg: „Eljátszatták velünk a demokráciát.”
A kutatási pályázatok első ránézésre távolinak tűnhetnek azok számára, akik még „csak” egyetemisták, mesterszakos hallgatók vagy doktori felvétel előtt állnak. Valójában azonban ezek a programok határozzák meg, hogy egy egyetemen milyen kutatási projektek indulhatnak el, mennyi pénz jut laborokra, adatgyűjtésre, nemzetközi együttműködésekre, ösztöndíjakra, kutatói állásokra és témavezetői kapacitásokra.
Ha egy pályázati rendszerben nem világos, milyen szempontok döntenek valójában, az közvetlenül növeli a bizonytalanságot azok számára is, akik most készülnek tudományos pályára. Nemcsak az a kérdés, hogy van-e pénz kutatásra, hanem az is, hogy kiszámítható-e a rendszer.
Kolossváry szerint éppen ez a legnagyobb gond, úgy fogalmazott: „Ha még az egyes pályázatok kritériumrendszere is menet közben változik, akkor teljesen kiszámíthatatlanná válik a munka.”
„Vesztes csapaton ne változtass” – Hankó Balázs lemondását javasolja az Akadémiai Dolgozók Fóruma
A Telex két különösen vitatott esetet is kiemel. Az egyik a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem pályázata volt, amely a mesterséges intelligencia és az idegtudomány területén indult. Ez a projekt eredetileg nem tartozott a támogatásra javasolt pályázatok közé, végül mégis nyert. A másik projekt a Semmelweis Egyetem OnkoBank-pályázata volt. Ez a szakértői rangsorban a 37. helyen állt, mégis támogatást kapott. A pályázat vezető kutatója Győrffy Balázs, nemzetközileg ismert bioinformatikus. Az értékelők többször külön is megvitatták a projektet, de végül továbbra is csak a 37. helyre sorolták.
A minisztérium végül azt közölte: a keretösszegen felül további három, „társadalom- és nemzetpolitikai szempontból kiemelkedő” programot támogattak. Ebbe a háromba tartozott a két külhoni intézmény pályázata és az OnkoBank is.
A Telex által megszólaltatott kutatók egy része is azt hangsúlyozta, hogy önmagában nem meglepő, ha egy kormányzatnak vannak stratégiai prioritásai. A probléma az, ha ez nem jelenik meg világosan a szabályokban.
Kolossváry Márton nem azonnal a nyilvánossághoz fordult. Először házon belül próbálta jelezni a problémát. Más értékelőkkel együtt a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalhoz (NKFIH) fordultak, de csak azt a választ kapták, hogy a végső döntés joga a minisztériumé, és emlékeztették őket a titoktartási kötelezettségükre is.
Kolossváry ezután közérdekű bejelentést tett az NKFIH elnökénél, de állítása szerint a törvényi határidőn belül sem erre, sem a vizsgálat meghosszabbítására nem kapott érdemi választ.
Csak akkor gyorsult fel az ügy, amikor a Telex kérdéseket küldött az intézményeknek. Ekkor az NKFIH feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, előbb titoktartás megszegése, majd üzleti titok megsértése miatt.
A Magyar Tudományos Akadémia és a Fiatal Kutatók Akadémiája friss, több mint ötezer kutató bevonásával készült felmérése szerint a fiatal magyar kutatók egy része alig keres többet 200 ezer forintnál, miközben minden második kutató már fontolóra vette, hogy elhagyja a pályát – vagy akár az országot is.
A lista élén főként művészeti és kreatív alapképzések állnak, ahol a pályakezdők bére sokszor még a bruttó 300 ezer forintot sem éri el – a jelentkezések számán ez azonban nem feltétlenül látszik meg.
A miniszterelnöki biztos szerint soha nem látott stabilitást építettek és újra vonzóvá tették a pedagóguspályát.
Hiába nő évről évre az óvodapedagógus képzésekre jelentkezők száma, a szakemberhiány továbbra is jelentős: a Pedagógusok Szakszervezete szerint több ezer óvodapedagógus hiányzik a rendszerből, amit az emelkedő felvételi számok egyelőre csak részben tudnak ellensúlyozni.
@eduline.hu Március 11-én ismét a Kossuth térre vonultak a kulturális szféra dolgozói. A tüntetésen egy egyetemi tanárként is dolgozó restaurátort kérdeztünk arról, mennyit keres, milyen munkát végez nap mint nap, és hogyan lehet ebből a fizetésből megélni Budapesten. #kkdsz #kulturalisdolgozok #restaurator #kultura #beremeles
♬ original sound - eduline.hu
A kollégiumi férőhelyhiány és az égbe szökő albérletárak mellett egyre több egyetemista vállal munkát a nappali képzés mellett is. Sokan nemcsak heti pár órát vállalnak, hanem gyakorlatilag egy második állást visznek az egyetem mellett – ennek pedig komoly ára van. Eltűnik a szabadidő, kimaradnak a közösségi élmények és egyre inkább háttérbe szorul az egyetemi élet.
A legokosabb fizikusok, matematikusok, biológusok az alacsony ösztöndíj miatt vagy külföldre mennek vagy pedig munkába állnak - írta Németh Hanna, a Hannamatek oldal készítője.
