Sok gimnazista gondolja úgy, hogy külföldön tanulni csak a kiváltságosoknak adatik meg – azoknak, akik mögött tehetős család áll. Pedig ez egy tévhit. Az út valóban nem könnyű, de elérhető akkor is, ha nincs anyagi háttér vagy kapcsolatrendszer mögötted. A Lumen mentorprogram alapítója, Ritli Zsanett saját tapasztalatain keresztül mutatja meg, hogyan lehet ösztöndíjak révén eljutni olyan világhírű egyetemekre, mint a University of St Andrews vagy a New York University.

Az első nagy lépés: a St. Andrews

Egy átlagos iskolai közegből indultam, nem volt mögöttem értelmiségi család vagy anyagi háttér, sőt, még kifejezetten jó tanuló se voltam. Hamar rájöttem, hogy minden döntésért magam felelek. Hatodik osztályban ért a felismerés, hogy valójában csak magamért tanulok, és minden döntésem a jövőbeli önmagamat építi - ha nem teszek bele időt és energiát, azzal csak magamat hátráltatom. Így ekkor saját döntésből felvételiztem egy jobb belvárosi gimnáziumba (ELTE Trefort), kollégiumba költöztem és elkezdtem tudatosabban tervezni a jövőmet.

Tizenegyedik osztályban elhatároztam, hogy filozófiát szeretnék tanulni, ráadásul nem máshol, mint a a skót University of St Andrews-on, amely akkor Európa legjobb filozófia szakjával rendelkezett. Az esélytelenek nyugalmával jelentkeztem, de felvettek, méghozzá ösztöndíjjal. Az ösztöndíjak nem maguktól találják meg a diákot - érdemes az egyetemek hivatalos honlapján (Scholarships/Financial Aid menüpont alatt) kezdeni a keresést, ahol külön nemzetközi hallgatóknak szóló lehetőségeket is felsorolnak. A legtöbb brit egyetem automatikusan elbírálja a pályázókat bizonyos tanulmányi ösztöndíjakra, de emellett külön jelentkezést is be lehet adni szociális vagy teljesítmény alapú támogatásokra. Én is így találtam rá a St Andrews ösztöndíjra, ami végül lehetővé tette, hogy elkezdjem a tanulmányaimat. 2014-ben, amikor elkezdtem a programot, a tandíj minden EU-s hallgató számára ingyenes volt a SAAS (Student Awards Agency Scotland) jóvoltából.

Ez a kedvező helyzet a 2021-es Brexit óta jelentősen változott, ugyanis ettől kezdve az EU-s hallgatóknak is a nemzetközi tandíjjal kellett számolni, ami egy BA program esetén £10 000 - £30 000 között mozog. Természetesen a magas megélhetési költség alól senkinek nem járt felmentés, így ezzel nekem is szembe kellett néznem. Az egyetemi évek alatt diákmunkákat vállaltam, hogy fenn tudjam tartani magam: voltam pék, felszolgáló egy golfklubban, magántanár és kutyasétáltató is. Ez az időszak egy mérföldkő volt az életemben és megtanultam, hogy ha valaki motivált és kitartó, mindig talál megoldást és lehetőséget.

New York és a Fulbright-ösztöndíj

Amikor később úgy döntöttem, hogy mesterképzésre New Yorkba szeretnék menni, szembesültem a valósággal: az amerikai egyetemek éves tandíja közel 100 ezer dollár. Ez önerőből lehetetlennek tűnt. Ekkor pályáztam meg a Fulbright-ösztöndíjat, amely a világ egyik legrangosabb programja. 1946-ban indult azzal a céllal, hogy támogassa a nemzetközi oktatási és kulturális együttműködést, és azóta több millió diáknak és kutatónak adott lehetőséget az Egyesült Államokban tanulni vagy kutatni.

A jelentkezési folyamat hosszú és összetett. Be kellett adnom egy részletes pályázati anyagot motivációs levéllel, ajánló levelekkel és a megjelölt intézmények listájával. Nyelvvizsga (TOEFL vagy IELTS) és GRE vizsga is szükséges, ami külön felkészülést igényel. A második körben egy interjú következik, ahol magyar és amerikai bizottsági tagok, professzorok és alumnik előtt kell helytállni. Végül persze a megjelölt intézményekbe is sikeres felvételt kell nyerni.

Amikor megérkezett a hír, hogy kiválasztottak az ösztöndíjra, tudtam, hogy ez egy újabb sorsfordító momentum. A Fulbright fedezte az első tanév egy részét, beleértve a tandíjat és a megélhetést. A pandémia óta Amerika szerte megemelkedtek az albérlet árak, New Yorkban például 36%-kal, így a megélhetés költsége is szignifikánsan emelkedett.

Jelenleg New Yorkban havi szinten minimum 2500 - 3000 dollárral kell számolni ha az ember egy kötöttebb, tanulói büdzsével gazdálkodik. Mivel a mester program két éves, így további forrásokat kellett keresnem, de addigra már biztosan tudtam, hogy mindig van út - csak időben kell keresni és pályázni. A Fulbright mellett további négy ösztöndíjat is elnyertem különböző nemzetközi és hazai alapítványoktól és intézményektől - ezek együtt tették lehetővé, hogy végig tudjam csinálni a képzést. Ez is azt mutatja, hogy érdemes minden elérhető lehetőségre pályázni: soha nem egyetlen forrásból jön majd a teljes támogatás, hanem több, kisebb-nagyobb ösztöndíj kombinációjából áll össze a mozaik.

Nincs lehetetlen

A legfontosabb felismerés számomra az, hogy a külföldi továbbtanulás nem csak az elit kiváltsága. Persze rengeteg munka és tudatosság kell hozzá, de ha valaki eltökélt, mindig lesznek ösztöndíjak és lehetőségek. Lehet, hogy az út hosszabb és küzdelmesebb lesz, de minden egyes lépés, amit te teszel meg, a te erőfeszítésed eredménye és erre életed végéig büszke lehetsz. A legnagyobb akadály sokszor nem az anyagi helyzet, hanem az, ha el sem hiszed, hogy képes vagy rá.

Ha valaki ma azt kérdezné tőlem, hogyan érdemes elkezdeni, azt mondanám: kezdd kutatással. Nézd át az egyetemek ösztöndíj-lehetőségeit, keresd fel a nagyobb nemzetközi programokat, és írd be a határidőket a naptáradba. Szánj időt arra, hogy a pályázati anyagod ne csak a jegyeidről szóljon, hanem rólad: miért fontos neked ez az út, mit szeretnél vele kezdeni, és hogyan járulhat hozzá a jövődhöz. Az ösztöndíj-bizottságokat sokszor épp az érdekli, hogy mennyire vagy hiteles és elszánt.